|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Munka világa:
Kisvállalkozók adómorálja
"Az APEH szerint tovább romlott az adómorál. Szerencsétlen magyar
kisiparosok és kiskereskedők, szörnyű a sorsuk. Nem íronizálok,
tényleg szörnyű. Bürokrácia, ezernyi korlátozás, bonyolult és
vérszívó adórendszerek keserítik életüket. A rendeletek a kimúlt
rendszer hagyatékai. A mai kormányra vár a feladat, hogy
vállalkozásbarát környezetet teremtsen az igazi iparűzés és igazi
kereskedelem számára.
Szerencsétlen magyar kisiparosok, kereskedők. Nem elég, hogy az
ág húzza őket, de még szegény emberek is. Szegénységét még vállalnia
is kell ország-világ előtt. Mert hogy egy minapi sajótájékoztató
kapcsán az újságok is tudósítottak a szomorú tényről. Megírták
ugyanis az országos adóhivatal számaira hivatkozva, hogy a magyar
vállalkozók bevallott átlag jövedelme alatta marad az
alkalmazottakénak.
Miközben olvassuk a híradást, a szomorúság lelkünkre telepszik;
bagóért dolgozik a magyar átlag vállalkozó. Osztunk, szorzunk, és
alig több mint 9000 forint jön ki egy hónapra."
|
|
|
|
|
|
|
Kisvállalkozók adómorálja
|
-------------------------
München, 1990. június 23. (SZER, Munka világa, Várkonyi Balázs) - Az APEH szerint tovább romlott az adómorál. Szerencsétlen magyar kisiparosok és kiskereskedők, szörnyű a sorsuk. Nem íronizálok, tényleg szörnyű. Bürokrácia, ezernyi korlátozás, bonyolult és vérszívó adórendszerek keserítik életüket. A rendeletek a kimúlt rendszer hagyatékai. A mai kormányra vár a feladat, hogy vállalkozásbarát környezetet teremtsen az igazi iparűzés és igazi kereskedelem számára.
Szerencsétlen magyar kisiparosok, kereskedők. Nem elég, hogy az ág húzza őket, de még szegény emberek is. Szegénységét még vállalnia is kell ország-világ előtt. Mert hogy egy minapi sajótájékoztató kapcsán az újságok is tudósítottak a szomorú tényről. Megírták ugyanis az országos adóhivatal számaira hivatkozva, hogy a magyar vállalkozók bevallott átlag jövedelme alatta marad az alkalmazottakénak.
Miközben olvassuk a híradást, a szomorúság lelkünkre telepszik; bagóért dolgozik a magyar átlag vállalkozó. Osztunk, szorzunk, és alig több mint 9000 forint jön ki egy hónapra. Szerencsétlenek ezért gürcölnek, ezért kockáztatnak, amikor a bérből és fizetésből élők a több pénz mellett még csak nem is kénytelenek jótállni a maguk munkájáért házukkal, nyaralójukkal, milliót érő autójukkal.
Igaz ha ezekkel kéne garanciát vállalniuk, nem menne a dolog. Mert a hazai alkalmazottak elsöprő többségének egyik se, másik se jut. Se családiház, se nyaraló, se igényes kocsi. Szegényes négykerekű, lakótelepi szűkös egyenlakás. Kiskert legfeljebb ahol a jövedelmüket kulimunkával kiegészíthetik, minden más álom. Sőt egy jelentős rétegnek az önálló panellakás meg a füstöt okádó Trabant is az. Visszatérve szerencsétlen kisiparosokra és -kereskedőkre, most lám, példájukon a kishivatalnok megnyugodhat. Mert kishivatalnokunk eddig önmagát szegénynek találta. (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
|
|
- Kisvállalkozók adómorálja - 1. folyt.
|
Kishivatalnokunk most nem hisz a szemének. No lám a gazdagnak hitt mégis csak szegényebb lenne nála, hiszen az övénél kisebb a jövedelme, és kisebb, ha egyszer a magyar vállalkozó az adóhatóságnak ezt becsületesen bevallotta.
Egyik szomszédom, egy kis nyugdíjas, izgága ember. Mint afféle pedáns és nacionális figura, egykori mérnök-tanár gyakorta kisegít a bajban. Engem, mihaszna firkászt sokszor visszaránt a földre az élet pratikus dolgait magyarázva, amikor kétségeim vannak. Most mégsem keresem fel kérdéseimmel, pedig jó lenne rájönni a titok nyitjára a lényeg és látszat közötti szakadék mélységére, a fényűző életmód és a létminimumot közelítő jövedelem ellentmondására.
Nem keresem meg tehát izgága szomszédomat, hiszen csak felbosszantanám. Bizonyosan az orrom alá nyomná az újságokat, amelyekben ott egy másfajta, ugyancsak friss hír arról, hogy minden tizedik magyar állampolgár szegénysége okán teljes adómentességet élvez, miközben a luxusjövedelmet élvezők száma egy év alatt a négyszeresére nőtt a statisztika szerint. Így is csak egy szűk rétegről van szó persze.
Arról is dörmögne egy versezetet nyugtalan szomszédom, hogy tán az érzékeny kiskereskedőket és iparosokat is kéne részeltetni abból a félmillió forintból, amit a Vöröskereszt legutóbbi, a hazai szegényeket támogató akciója során gyűjtöttek össze. Érdes, tüskés szomszéd uram bizonyosan gúnyolódna azon, hogy a budapestiek adakozó kedvét mutatja: fejenként mintegy 10 fillérrel siettek a szegények segítségére. Azon végképp feldühödne ha kiszámítaná, hogy ha a két millió más statisztika szerint három millió szegény sorsú magyar ember között kiosztanák a befolyt pénzt, jutna fejeként 25, illetve 18 fillér. Így ha 8-10 szegény ember egyszeri segélyét összeadná, közösen tudnának venni egy zsömlét. (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
|
|
- A kisvállalkozók adómorálja - 2. folyt.
|
Izgága szomszédom, a kisnyugdijas mérnök-tanár mindezen olyan indulatba jönne, hogy lepiszkoscsirkefogózná a hazai kisvállalkozókat, mind a 125 ezret. Kisstílű hazudozónak és adócsalónak nevezné őket, én meg itt állnék jegyzet híján, mert egy korrekt hangú rádiótól elfogadhatatlan az effajta stílus. Nem keresem hát meg szomszédomat, így nem is kell idéznem indulatos szavait, és nem vagyok kénytelen azt mondani neki, hogy amit állít, az szociális demagógia. Mert én ilyet egy becsületben megőszült és a szegénység napi nyűgeiben vergődő embernek semmiképpen nem mondanék. Nem bizony. +++
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|