|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Munka világa:
Kisvállalkozók adómorálja
"Az APEH szerint tovább romlott az adómorál. Szerencsétlen magyar
kisiparosok és kiskereskedők, szörnyű a sorsuk. Nem íronizálok,
tényleg szörnyű. Bürokrácia, ezernyi korlátozás, bonyolult és
vérszívó adórendszerek keserítik életüket. A rendeletek a kimúlt
rendszer hagyatékai. A mai kormányra vár a feladat, hogy
vállalkozásbarát környezetet teremtsen az igazi iparűzés és igazi
kereskedelem számára.
Szerencsétlen magyar kisiparosok, kereskedők. Nem elég, hogy az
ág húzza őket, de még szegény emberek is. Szegénységét még vállalnia
is kell ország-világ előtt. Mert hogy egy minapi sajótájékoztató
kapcsán az újságok is tudósítottak a szomorú tényről. Megírták
ugyanis az országos adóhivatal számaira hivatkozva, hogy a magyar
vállalkozók bevallott átlag jövedelme alatta marad az
alkalmazottakénak.
Miközben olvassuk a híradást, a szomorúság lelkünkre telepszik;
bagóért dolgozik a magyar átlag vállalkozó. Osztunk, szorzunk, és
alig több mint 9000 forint jön ki egy hónapra."
|
|
|
|
|
|
|
A Független Kisgazdapárt Elnökségének nyilatkozata (1. rész)
(OS)
|
1990. június 12., kedd - Az FKgP Politikai Bizottsága az elmúlt hét végén foglalkozott azokkal a sorozatosan megjelent sajtóközleményekkel, cikkekkel, melyek a közelmúltban élesen bírálták a Kisgazdapárt földtulajdonnal kapcsolatos politikai programját. Ezek a megnyilatkozások gyakorta félreértéseken, tévedéseken, olykor szándékosnak látszó torzításokon alapulnak.
Ugyanakkor önkritikusan meg kell állapítani, hogy mindennek oka lehet az is, hogy a Független Kisgazdapárt nem hirdette minden tekintetben kikezdhetetlenül, egyértelműen alapos adatokkal körülbástyázva a kistulajdonosok rehabilitációjára vonatkozó elképzeléseit. Ennek oka több dologban keresendő. Az 1947-es dátum - mint történelmi esély, félúton a feudális nagybirtokos Magyarország és a kommunista önkény évei között - határkőként való megjelölése politikai gyűlések százain, sok tekintetben spontán módon történt. Ez az esztendő, a végre földhöz jutó magyar parasztság évszázados álmának sajnos csak pillanatnyi beteljesedése felejthetetlen évszámként vésődött a brutálisan kifosztott falu emlékezetébe. A viták közepette senki ne felejtse el, hogy a magyar parasztság társadalmunk leginkább kifosztott, kistulajdonából és életformájából leginkább kiforgatott rétege. Az ötvenes évek elejére bebörtönzött, közel hatszázezer ember zöme a zsarnokság ellen a maga módján tiltakozó parasztember.
Tudjuk ugyanakkor, hogy ez a történelmi tragédia sem lehet ok arra, hogy egyesek kizárólag érzelmi alapokon, kellő adatbázis, közgazdasági és jogi elemzések nélkül sürgessék a kistulajdonosok rehabilitációját. A Kisgazdapártot bíráló sajtókampány közepette, éppen ezért le kívánjuk szögezni a következőket:
Az 1947-es dátumot a Független Kisgazdapárt elvi kiindulópontnak tekinti, amelyre az önkény évei után a reális megoldást alapozni lehet (fontos fölemlegetni ugyanitt az egyesek számára talán beláthatóbb 1967-es esztendőt is, hiszen a papírformát tekintve a téesz-földek szinte kizárólagos többsége ekkor még az eredeti tulajdonos nevén szerepelt, a filléres kisemmizés "jogintézménye", a földmegváltás csak ekkor jött létre).
A dátumokkal öszefüggésben, utalva a Magyarországi Németek Szövetségének hétvégi nyilatkozatára, szükséges leszögezni, hogy a Független Kisgazdapárt be kívánja vonni a rehabilitáció körébe azokat is, akiket 1947 előtt fosztottak meg kistulajdonuktók, beleértve a magyarországi svábok itthonmaradt, méltánytalanságot elszenvedett rétegeit is. (folyt. köv.)
1990. június 12., kedd 17:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Független Kisgazdapárt Elnökségének nyilatkozata (2. rész)
(OS)
|
Földhöz és vagyonrészhez akarja juttatni az FKgP a termelőszövetkezetben dolgozó, de tulajdonnal nem rendelkező aktív tagok és alkalmazottak mintegy háromszázezres táborát is. Többek között a közös tulajdonnak, elsősorban a ledolgozott évek alapján történő nevesítése, valamint az önkormányzatok révén szabad földterületek juttatásával.
A reális megoldási lehetőségek pontos kidolgozása előtt tisztázni kell bizonyos alapadatokat. Hány volt tulajdonos, illetve örököse tart igényt a földre, s ha igen, hogyan kívánják azt hasznosítani: magángazdaként, a jogilag átalakuló önkéntes szövetkezések keretében vagy bérbeadás útján? A vissza nem igényelt földterületek a Kisgazdapárt álláspontja szerint az önkormányzatok tulajdonát kell hogy képezzék, kivéve természetesen a kiemelt feladatokat ellátó állami gazdaságok földjét.
Minden ellenkező híreszteléssel szemben a Kisgazdapárt soha nem valamiféle formálisan keresztülerőltetett dátum, pillanatnyi ingatlannyilvántartási helyzet alapján hirdette a kistulajdonosok rehabilitációját, hanem rátalálva a megkerülhetetlen történelmi kiindulópontra, próbálta és próbálja tisztázni a megoldás valós lehetőségeit.
Ebből az elvből kiindulva, több lépcsős, rangsorolást is kifejező rendszert tartunk elképzelhetőnek.
1. Először helyeztessen birtokba az a tulajdonos, aki ki kíván lépni a szövetkezetből, akár azért, hogy önállóan gazdálkodjon, akár azért, hogy új szövetkezetbe lépjen be.
2. Ezután kapják vissza tulajdonukat azok, akiket a földmegváltás révén semmiztek ki, s akik helyben lakva gazdálkodni kívánnak.
3. A következő lépcsőben azok a helybenlakó, volt tulajdonosok kerülnének rehabilitálásra, akik nem kívánnak (idős koruk miatt nem is képesek) gazdálkodni, hanem bérbeadás, haszonélvezet révén kívánják tulajdonukat hasznosítani.
4. Újabb fokozatot jelentene azoknak a volt tulajdonosoknak földhöz juttatása, akik nem laknak helyben, de a későbbiekben gazdálkodni kívánnak.
5. Végül következnének azok, akik nem kívánnak mezőgazdasági tevékenységet folytatni. Őket adók, egyéb közgazdasági eszközök révén lehetne földjük műveltetésére, bérbeadására, vagy eladására késztetni. Egyes esetekben tulajdonuk részvények, kötvények formájában is testet ölthetne. Az össz-mezőgazdasági érdekeket a helybéliek vagy az önkormányzatok elővásárlási jogával lehetne védeni. (folyt. köv.)
1990. június 12., kedd 17:08
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Független Kisgazdapárt Elnökségének nyilatkozata (3. rész)
(OS)
|
A termelési eszközök bővítésével arányosan évente csökkenő mértékben marad nagyüzemek használatában földterület, sajátos átmenetet biztosítva az egyéni gazdálkodók és az új szövetkezések számára. Az átmenet zavartalanságát az teszi lehetővé, hogy a szabad földterületek az önkormányzatok tulajdonába kerülnek, biztosítva a jogorvoslat és a kártalanítás lehetőségét.
Mindez a fokozatosság ötvözhetné a történelmi igazságtételt a jelen realitásaival. A kialakuló földpiac, a közgazdasági szabályozók, a hitelrendszer ugyanakkor gazdasági eszközökkel befolyásolhatná a mezőgazdaság helyzetét, a kisbirtokok életképességét, nagyságát, az új típusú önkéntes szövetkezési formákat.
Javasoljuk, hogy a viták hevében érvelők ne feledkezzenek meg néhány tényről. A termelőszövetkezetek használatában lévő földek közel felének ma is van tulajdonosa. Ugyan miféle jogalapon akadályozhatnánk meg őket a földjük feletti rendelkezésben? Az 1967-ben bevezetett földmegváltásnak nevezett kisemmizés, melynek révén a mai téesz-tulajdon zöme létrejött, ugyan miféle meggondolások alapján lehetne törvényesnek elismerhető?
Az előbb említett fokozatosság elve miatt félreértésen alapulnak azok a vádak, melyek a mezőgazdaság szétverésével, élelmiszerhiány előidézésével próbálják vádolni a Kisgazdapártot. E vádak hangoztatói elfeledkeznek arról, hogy a ,,szocialista nagyüzem,, csak a Kádár-féle propagandában, s a többi kelet-európai állam csődjéhez képest volt sikeres működési forma. A látszat valóságtartalmát jelentős részben a háztájik nadrágszíj-parcelláján csodát tevő parasztság adta. A termelőszövetkezetek közül több mint ötszáz mára csődbe jutott. A burjánzó téesz-adminisztráció átlag harminc százalékos. Ez a szédelgőn feldicsért magyar modell 60 milliárdos hitellel megtámogatva tarthatja magát a víz fölött.
Privatizációt hirdet az ország minden demokratikus pártja. Miért ne lehetne a mezőgazdaságban e privatizációt az 1947-es (1967-es) tulajdoni állapotokból kiindulva fokozatosan, a realitásokat, az újfajta szövetkezési igényeket figyelembe véve évek türelmes munkájával, önkéntes alapon végrehajtani? Ismét hangsúlyozzuk, hogy eközben nem kívánunk elfeledkezni az aktív, de tulajdonnal nem rendelkező téesz-alkalmazottak földhözjuttatásáról sem.
Programunk ellenzői a valós nehézségeket felnagyítva a zűrzavaros tulajdonosi és érdekviszonyokból kiindulva eleve tagadnak, anélkül, hogy valódi kiutat mutatnának. Miért nem keressük a cáfolhatatlan jogi alaphelyzetből kiindulva közösen a reális megoldást? (folyt. köv.)
1990. június 12., kedd 17:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Független Kisgazdapárt Elnökségének nyilatkozata (4. rész)
(OS)
|
Mindezzel összefüggésben le kell szögeznünk, hogy a Független Kisgazdapárt jogosnak ismeri el más kistulajdonosok rehabilitációs igényeit is. Mivel azonban sok esetben a földtől eltérő tulajdonságú ingatlanokról, nem egyszer megsemmisült lakóépületekről, műhelyekről, üzletekről van szó, ezt a rendezést csak egy átfogó kormányzati rehabilitációs program, s az erre épülő törvénykezés keretében a valósághoz alkalmazkodó megoldási lehetőségek például kötvények, részvények formájában tartjuk elképzelhetőnek.
A Független Kisgazdapárt Elnöksége
(OS)
1990. június 12., kedd 17:19
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|