|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Munka világa:
Kisvállalkozók adómorálja
"Az APEH szerint tovább romlott az adómorál. Szerencsétlen magyar
kisiparosok és kiskereskedők, szörnyű a sorsuk. Nem íronizálok,
tényleg szörnyű. Bürokrácia, ezernyi korlátozás, bonyolult és
vérszívó adórendszerek keserítik életüket. A rendeletek a kimúlt
rendszer hagyatékai. A mai kormányra vár a feladat, hogy
vállalkozásbarát környezetet teremtsen az igazi iparűzés és igazi
kereskedelem számára.
Szerencsétlen magyar kisiparosok, kereskedők. Nem elég, hogy az
ág húzza őket, de még szegény emberek is. Szegénységét még vállalnia
is kell ország-világ előtt. Mert hogy egy minapi sajótájékoztató
kapcsán az újságok is tudósítottak a szomorú tényről. Megírták
ugyanis az országos adóhivatal számaira hivatkozva, hogy a magyar
vállalkozók bevallott átlag jövedelme alatta marad az
alkalmazottakénak.
Miközben olvassuk a híradást, a szomorúság lelkünkre telepszik;
bagóért dolgozik a magyar átlag vállalkozó. Osztunk, szorzunk, és
alig több mint 9000 forint jön ki egy hónapra."
|
|
|
|
|
|
|
A Független Kisgazdapárt Elnökségének nyilatkozata (3. rész)
(OS)
|
A termelési eszközök bővítésével arányosan évente csökkenő mértékben marad nagyüzemek használatában földterület, sajátos átmenetet biztosítva az egyéni gazdálkodók és az új szövetkezések számára. Az átmenet zavartalanságát az teszi lehetővé, hogy a szabad földterületek az önkormányzatok tulajdonába kerülnek, biztosítva a jogorvoslat és a kártalanítás lehetőségét.
Mindez a fokozatosság ötvözhetné a történelmi igazságtételt a jelen realitásaival. A kialakuló földpiac, a közgazdasági szabályozók, a hitelrendszer ugyanakkor gazdasági eszközökkel befolyásolhatná a mezőgazdaság helyzetét, a kisbirtokok életképességét, nagyságát, az új típusú önkéntes szövetkezési formákat.
Javasoljuk, hogy a viták hevében érvelők ne feledkezzenek meg néhány tényről. A termelőszövetkezetek használatában lévő földek közel felének ma is van tulajdonosa. Ugyan miféle jogalapon akadályozhatnánk meg őket a földjük feletti rendelkezésben? Az 1967-ben bevezetett földmegváltásnak nevezett kisemmizés, melynek révén a mai téesz-tulajdon zöme létrejött, ugyan miféle meggondolások alapján lehetne törvényesnek elismerhető?
Az előbb említett fokozatosság elve miatt félreértésen alapulnak azok a vádak, melyek a mezőgazdaság szétverésével, élelmiszerhiány előidézésével próbálják vádolni a Kisgazdapártot. E vádak hangoztatói elfeledkeznek arról, hogy a ,,szocialista nagyüzem,, csak a Kádár-féle propagandában, s a többi kelet-európai állam csődjéhez képest volt sikeres működési forma. A látszat valóságtartalmát jelentős részben a háztájik nadrágszíj-parcelláján csodát tevő parasztság adta. A termelőszövetkezetek közül több mint ötszáz mára csődbe jutott. A burjánzó téesz-adminisztráció átlag harminc százalékos. Ez a szédelgőn feldicsért magyar modell 60 milliárdos hitellel megtámogatva tarthatja magát a víz fölött.
Privatizációt hirdet az ország minden demokratikus pártja. Miért ne lehetne a mezőgazdaságban e privatizációt az 1947-es (1967-es) tulajdoni állapotokból kiindulva fokozatosan, a realitásokat, az újfajta szövetkezési igényeket figyelembe véve évek türelmes munkájával, önkéntes alapon végrehajtani? Ismét hangsúlyozzuk, hogy eközben nem kívánunk elfeledkezni az aktív, de tulajdonnal nem rendelkező téesz-alkalmazottak földhözjuttatásáról sem.
Programunk ellenzői a valós nehézségeket felnagyítva a zűrzavaros tulajdonosi és érdekviszonyokból kiindulva eleve tagadnak, anélkül, hogy valódi kiutat mutatnának. Miért nem keressük a cáfolhatatlan jogi alaphelyzetből kiindulva közösen a reális megoldást? (folyt. köv.)
1990. június 12., kedd 17:14
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|