 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz nyilatkozata
"Mi, fiatal demokraták, 1990. június 27-én, szerdán 18 órára
Románia budapesti nagykövetsége elé békés tüntetésre hívunk
mindenkit. Csoportjaink szerte az országban erre az időpontra
hasonló akciókat szerveznek."
SZER, Magyar híradó:
Különleges titkosszolgálati eszközök
"- Dr. Demszky Gábortól, a parlament nemzetbiztonsági
bizottságának elnökétől kérdezem, nem tartja-e aggályosnak, hogy egy
törvénytervezet meghosszabbítani tervezi a lehallgatási ügyek
engedélyét egy hónapról három hónapos időtartamra?
- Pillanatnyilag hatályban van egy ideiglenes törvény az új
nemzetbiztonsági törvény megalkotásáig, ami igen-igen sürgető volna,
ugyanis ez az egész kérdés rendezetlen a Duna-gate ügy óta.
Ez a javaslat meglep engem, a parlamenti bizottságnak még nincs
tudomása róla. Mi ezt tárgyalni fogjuk, és én azt gondolom, hogy a
három hónapos kiterjesztés az mindenképpen indokolatlan. Ugyanakkor
a jelenlegi egy hónapos határidővel - tudom jelezték már nekünk is
többször - gondok vannak.
"
|
|
|
|
|
|
 |
- A legfiatalabb 1956-os kivégzett - 5. folyt.
|
Március 21-ikén délelőtt 9 óra 35-kor állt be a halál. Ezt most
már az újságból is tudom, mert idáig nem tudtam.
- Hány éves volt akkor Mansfeld Péter?
- A testvérem március 10-ikén volt 18 éves, hát 11 napot, 10 és
egynegyed napot engedélyeztek neki. Egy idő múlva kaptunk
értesítést, hogy elmehetünk a ruháiért. Szóval mi nem akartuk
elhinni ezt az egészet. Mert a testvérem azt mondta édesanyámnak,
hogy anyukám, küldjél be nekem egy csomagot 3 kiló kolbásszal,
szalonnával, tisztálkodó szerekkel, mert azt mondták, hogy engem
innen nagyon messze visznek el, nagyon hosszú időre. Hát ezt a
csomagot ő soha nem kapta meg. Gondolom, valakik jól
beuzsonnázhattak ebből. Hogy kik, azt csak sejtem. Pontosan nem
tudom.
Elmentünk a ruháiért. A ruhái közül a karóráját nem kaptuk
vissza, de hát nem is ez a lényeg, hanem az, hogy egy idő múlva
megkaptuk a halotti bizonyítványt is. Akkor elmentünk a 301-es
parcellához. Most már az egész ország tudja, hogy ez milyen
parcella. Meg akartuk nézni a sírhelyet, hogy hol van. Hát ott nem
láttunk semmit, csak lovasrendőröket. Én kisgyerek voltam. Féltünk
mind a ketten anyuval, úgyhogy eljöttünk haza és azóta sem mertünk
oda elmenni és értelme nem is lett volna, mert ott semmit nem
lehetett látni, olyan sima volt minden. Lovakkal letaposták ott a
sírokat, meg minden. Úgyhogy mi nem mertünk odamenni.
Úgy döntöttünk, hogy halottak napján mindig meggyújtunk egy
gyertyát neki és azoknak, akik így végezték be a sorsukat.
- És nem is próbált üzenni önöknek? (folyt.)
1989. június 11., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|