|
|
 |
|
 |
- A magyar történelemoktatás - 1. folyt.
|
Néhány, általában piaci megfontolásokból adagolt adat és
dokumentum ugyan napvilágra került, de összefüggések nélkül, és
sosem tudni, hogy ezek az adatok mennyire megbízhatóak. Legutóbb
maga Grósz Károly adott át - valószínűleg nem ingyen - a
Kádár-hagyatékból egy jó adagot a Szabad Tér Kiadónak, amely El nem
égett dokumentumok címen ki is adta ezt. A tankönyvek szempontjából,
a történelemoktatás szempontjából azonban ez semmi.
A bölcsek kövét még nem lelték meg - ezt bizonyítja, hogy az
idei érettségi tételekből hiányoznak a negyvenöt utáni magyar
történelemre vonatkozó kérdések. Sőt, a tankönyvekből is hiányoznak
azok a fejezetek, amelyek az adott korszakot tárgyalnák. Kivették,
kitépték ezeket a részeket, ami még érthető is lenne, hiszen ezek
nyilván még a bolsevik felfogásban fogantak, ám helyettük a gyerekek
új anyagot nem kaptak. Igaz, a mostani kulturális miniszter elődje,
Glatz Ferenc kidolgozott egy tantervet, ennek részét meg is íratta
történészekkel, a segédkönyv azonban nem jelent még meg, és ki
tudja, az új miniszter akarja-e majd, hogy egyáltalán megjelenjen.
Lévén Glatz Ferenc liberális, a mostani miniszter pedig konzervatív.
Így esett, hogy a törtélem eltűnt. Sem igazi, sem hamisított
nincsen, és ha akarjuk, hát ez az eset is nagyon jellemző a mostani
magyar viszonyokra. A történelem birtoklása hatalmat jelent,
amennyiben a történelem az emlékezet tantárgya. Aki tehát egy nép,
egy nemzet emlékezete fölött rendelkezik, rendelkezik mások felett
is. Hiszen a kelet-európai régióban létrejövő rendszerek mindig is
nagyon ingatagok, ezen túl pedig többé-kevésbé illegitimek voltak,
legitimitásukat tehát nem a valóságban, hanem a múltban próbálták
meggyökereztetni, átírva, meghamisítva a múltat úgy, hogy az egy
olyan fejlődési sor legyen, amely mindenképpen a jelenben létező
rezsim felé visz, azt igazolja. (folyt.)
1990. június 21., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|