|
|
|
|
Tőzsdézni kell
|
--------------
München, 1990. június 21. (SZER, Magyar híradó) - Tőzsdézni kell - ezt ugyan nem az ókori bölcsek mondták, de azt hiszem hasonló hosszú életű gondolat lesz, hiszen már elődeink is adták-vették értékpapírjaikat Nagy-Budapesten. Talán épp ezt a hangulatot próbálták idézni a mai tőzsdemegnyitón is. A Váci utcában keménykalapos urak hirdették legújabb újságjukat: a Tőzsde Kurírt a járókelőknek.
Aztán volt meglepetés, mikor egy a New York-i Wall Streeten dolgozó üzletkötő, jelenleg túrista, gondolt egyet, és be akart jutni az épületbe. Ekkor derült ki, hogy csak meghívóval vagy sajtóigazolvánnyal lehet a magyar értékpiac termeibe belépni. Odabenn három helyiség: egy számítógép-szoba, egy konferencia terem és egy büfé várta az arra érdemeseket, kik felmérésem szerint leginkább az utóbbit helyezték előnybe.
Nekem eddig, ha azt hallottam: tőzsde, két dolog jutott eszembe: az egyik a volt Tőzsdepalota, jelenleg a Magyar Televízió épülete, ahol manapság nemhogy értékpapírok, de még értékek sem nagyon cserélődnek.
A másik egy a külföldi híradásokból látott képsor: izzadt emberek csuromvizes ingben, lógó nyakkendőben merednek a falon kiírt eredményekre és a kezükben tartott noteszre, miközben őrülten mutogatnak és kiabálnak.
Hát ebből a magyar tőzsdén csak a vizes ing jött be, az is inkább a légkondicionáló berendezés hibája miatt. Mindenki a bennfentesek mosolyával köszönt a másikra, gondolom jól ismerték már egymást Bécsből, Frankfurtból. A számítógépek monitorjai kékesen világítottak, a csokornyakkendős üzletkötők bágyadtan üldögéltek, az egyszem IBUSZ-kötvény ára pedig csendesen kúszott a magasba; hogy mitől, azt most sem értem. (folyt.)
1990. június 21., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Tőzsdézni kell - 6/1. folyt.
|
Jellemző a nagyérdemű összetételére, hogy egyetlen valóban az utcáról bejött érdeklődővel találkoztam. Egy, a kapuőrök figyelmét átjátszó közgazdász hallgató slisszant be a terembe, aki elmondta: az egyetemen hallotta, hogy mi is az a tőzsde, hát most eljött megnézni saját szemeivel. Pár perc múlva aztán elkullogott.
Azt hiszem ő is, mint én, nem értett semmit, de egy tapasztalattal gazdagabb lett: tőzsdézni már lehet.
Tar Pétert hallották Budapestről. +++
1990. június 21., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|