|
|
 |
|
 |
Romániai Magyar Szó - 2.
|
Ez, persze, nem jelenti azt, hogy nem segítettünk. A mód azonban
nem az, hogy mi is lemenjünk az utcára tüntetni. Mi ragaszkodtunk az
igazsághoz, a tények tárgyilagos rögzítéshez, később kommentárban
foglaltunk állást. Mindezt azért tettük, hogy túléljük a nehéz
napokat, nehogy ránk foghassa a Front vezetése, hogy uszítunk, hogy
elferdítjük az eseményeket. (A Romania Libera, a Dreptatea és más
ellenzéki lapok napokig bojkott alatt voltak) .
Nem felejtettük el például, hogy manipuláció áldozata volt az
Egyetem téren tüntető tömeg, és hogy milyen kegyetlenül avatkoztak be
a bányászok és a rendőrség. A több mint ötven napig tartó akciót
kisebb szervezetek kezdeményezték, ekkor még nem volt igazán
népszerű. Ám amikor április 24-én a rendőrség beavatkozott,
azonnal tízezrek, főleg diákok, mentek a térre, éhségsztrájk is
volt. A választásokon azonban kiderült, hogy taktikai okokból már
nincs értelme tovább tüntetni, jött a vizsgaidőszak is, és a tér
majdnem elnéptelenedett. Ebben a pillanatban, amikor már sokat
engedtek az eredeti követelésekből, a kormány mégsem a megegyezést
választotta, hanem június 13-án egyszerűen lerohanta a még ott
tüntető néhányszáz embert.
Valójában egy többezres békés tüntetést zavart meg néhány száz
felheccelt ember. A kormány ezekre való hivatkozással küldte oda a
bányászokat és a rendőrséget. Közben puccsról beszélt, azt harsogta,
hogy a tüntetők meg akarják dönteni az új rendszert. Tudni kell,
hogy januárban amnesztia lépett életbe Romániában, s ezért nagyon
sok lumpen elem is jelen volt, márpedig ők nagyon manipulálhatók,
akárcsak az odaérkező cigányok is, akik megtámadták a Securitate
volt székházát.
- Hogyan élte meg az elmúlt hónapokat az újságíró?
- December 21-én éjszaka történt meg bennem a végső törés, amikor a
nagyobbik fiamat kerestem az Egyetem téren. Sikerült megtalálnom és
rávennem, hogy bújjon el az egyik ismerősünknél. Másnap reggel
beadtam a lemondásomat elődünknél, az Előre cimű lapnál. Akkor
határoztam el, hogy semmilyen szervezetnek nem leszek tagja. Azóta,
talán nem túlzás, 24 órás szolgálatban vagyok. Jó példa volt erre az
említett bukaresti tüntetéssorozat is. Lapunknál a technikaiakkal
együtt csak ötvenen dolgoznak, 120 ezer példányban jelenünk meg, de
kétszázezret is nyomtathatnánk, minket ugyanis az olvasók tartanak
el, nyereségesek vagyunk. Ezzel együtt most az a legfontosabb
feladatunk, hogy megfelelően képviseljük a romániai magyarság
érdekeit, teret engedve, persze, a valóban demokratikus román
politikai tényezőknek is.+++
Mester Nándor, MTI-Panoráma
1990. június 21., csütörtök 15:21
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|