Rendszerváltás és az MTI

	Ellenség 4.
alc. Az újabb erőpróba: a helyhatósági választások Mindeme - elvontnak látszó - elmélkedésnek nem is oly soká nagyon is gyakorlatias és mindennapi jelentőségét fogjuk átélni. Mihelyst fölállnak a központ hatalmi szervek azután nyomban át fog tolódni a politikai küzdelmek súlypontja a HELYHATÓSÁGI VÁLASZTÁSOKRA. Valamennyi magát komolyan vevő politikai erő ugyanis tiztában van azzal, hogy a tavaszi választásokon a rendszeváltásnak CSAK A FELSŐ RÉGIÓKBAN MEGVALÓSÍTHATÓ RÉSZE történhetett meg. Az igazi változást azonban az hozza ha majd a száznál több város és az ezernyi falu vezérkara is lecserélődik; majd ennek nyomán pedig a kulturális, egészségügyi, közlekedési, helyi gazdasági szervezetek alkalmatlan vezetőit is leváltja a sors. A helyhatósági választásoknak nem lesz majd akkora zaja, nem lesz annyi plakátja és tévéreklámja, mégis az emberek jobban fogják tudni, hogy őket érintő - szolgáló változásokról lesz szó. A helyi küzdelmekben egészen más módon vetődnek majd föl az elenfél - ellenzék - ellenség - problémák. Saját településeiken a leendő választók összehasonlíthatatlanul jobban meg tudják ítélni azt, hogy ki a legalkalmasabb közügyeik intézésére. Tagadhatatlan annak is a jelentősége, hogy az egyes jelölteket mely pártok támogatják, s az is valószínű, hogy A MÁR HATALMI HELYZETBEN lévő pártok jelöltjei előnyösebb helyzetben lesznek. Mégis, a fordítottja is megfontolandó: a pártokat is erőteljesen minősíti majd az adott város, falu közössége előtt az a tény, hogy mennyire tudnak hiteles, elfogadott személyeket megnyerni jelöltnek. Ebből pedig fura kombinációk alakulhatnak majd ki; kormánypárti szavazók ellenzéki helyi jelölteket támogatnak, ellenzéki pártok szavazói nyugodt szívvel fogadnak el kormányzópárti jelölteket - ha őket látják alkalmasabbnak. Vagyis: a ma is eléggé bonyolult belpolitikai képlet további metszeteiben válik még tarkábbá, mindez pedig valamennyiünk számára tanulási folyamat. Megtanulhatjuk - akár alakítani is - azokat a közállapotokat, ahol is az ember végre magától döntheti el, hogy kit és mit támogat, minek-kinek lesz barátja vagy ellenzéke. S még ha fáradságos és hosszú is ez a tanulási folyamat, még mindig jobb (és európaibb) annál, mint amikor az ember szándékától függetlenül - mások és másutt - döntötték el, hogy ellenfél vagy ellenzék legyen belőle. Az alattvalónak általában nincs választása. (MTI-Press) kl Kéri László 1990. május 7., hétfő 10:53
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »