|
|
|
|
Akar-e osztozkodni az MSZMP? - Csurka-interjú
|
London, 1989. április 16. (BBC, Késő esti panoráma) - Munkatársunk, Jotisky Lászó, aki március derekán Budapesten járt, mikrofon előtt beszélgetett Csurka István íróval, a Magyar Demokrata Fórum egyik vezető egyéniségével. Az interjú az MDF első országos gyűlését követő napon készült: - A fórumon elhangzottak alapján nyilvánvaló volt, hogy legalábbis a megjelentek túlnyomó többsége azon az állásponton van -, és te magad is ezen az állásponton vagy -, hogy ez a fórum pillanatnyilag sem politikai párt, és nem is lenne ajánlatos, ha azzá válnék, bár úgy láttam, hogy mondjuk az össz közhangulat az volt, hogy az nem ártana, hogyha később a fórumon belül megalakulna egy párt, de ebben a pillanatban ez nincs napirenden. Így van ez? - Igen. Nem fog megalakulni, illetve pillanatnyilag nem alakult át párttá, noha azt szerették volna jó néhányan, hogy most azonnal alakuljon át a fórum párttá, de most ez nem történt meg. Akik most akartak pártot, azok is jó szándékúak, és a féltés vezérelte őket, hogy lemaradunk valamiről. De ebben a féltésben azért egy kis tévedés is meglapul. Ha most valaki hirtelen pártot akar alapítani, vagy folytatni akar valamilyen régi pártot, nem ütközik ellenállásába. És ha ez nem kelti fel a kételkedését, akkor nem biztos, hogy elég éber politikai érzékkel rendelkezik. - Amit mondasz, abból arra következtetek, hogy te tulajdonképpen ezt a lehetőséget, hogy az MSZMP hajlandó osztozni a hatalomban valamilyen formában a vele vetélkedő politikai pártokkal, nem tartod teljesen őszintének. - Hogy is mondjam. Őszintének tartom abból a szempontból, hogy valóban meg akar teremteni egy ilyen osztozkodási helyzetet, egy, az osztozkodás látszatát. Azt akarja az MSZMP, hogy legyenek olyan partnerei, akikkel ezt az osztozkodási műveletet végre tudja hajtani, de valójában azt nem fogadhatom el, hogy teljesen le akar mondani, és valóban osztozkodni akar. Az osztozkodás műveletét, látszatát - nem teljesen pontosak ezek a kifejezések, mert talán ennél többről is lehet szó. Talán arról is van szó, hogy valóban meg akarja a hatalomnak azokat a részeit osztani, amelyek nem is lényegesek számára. De arról, hogy az MSZMP most átalakult volna egy többpártrendszert, egy demokráciát pártoló intézménnyé, szervezetté, párttá, abban én nem hiszek, mert egy kommunista párt természetével ez teljes mértékben ellenkezik. A kommunista párt abból a célból szerveződik, azért jön létre, hogy a hatalmat megszerezze és birtokba vegye, és birtokában tartsa. Amikor ezek a folyamatok befejeződnek, akkor ki fog derülni az én felfogásom. Mostani felfogásom szerint, amit a dolgok mostani állásából szűrtem le, hogy ezek nem voltak valódi játszmák, hogy itt végeredményben minden hatalom ugyanannak a nomenklatúrának a kezében maradt, csak ez a nomenklatúra közben átalakította magát egyrészt kisgazdára, egy nagyobb részt szocdemre, sok másra és MSZMP-re is természetesen. És így, ebben a formájában már nem egypártrendszernek neveztetve, de mindent ugyanennek a nomenklatúrának a kezében meghagyva, tehát rendőrséget, politikai intézményeket, valódi intézkedési jogköröket, vállalatok vezetését, bankok feletti uralmat, és a többi, és a többi. Ezeket magának hagyta fenn, és esetleg kisebb jelentőségű, bár nagyon fontos részeket kiadott. És ebben a társadalomban működik majd egy parlament, amelyik sokkal aktívabb lesz, mint ez a mostani, de végeredményben másodrendű marad. - Ez a helyzet, amit felvázoltál, ez egy kicsit emlékeztet arra az elgondolásra, amelyet sok forrásból lehetett hallani Nyugatról is és Keletről is, hogy egy egypártrendszeren belüli pluralizmus úgy alakulhat ki, ha a párt különböző szárnyai egymással vitatkozhatnak. Na most ez, amit elém vetítettél, úgy hangzik, mint ennek a párton belüli pluralitásnak egy végletes formája, amelyben a párt már azt is megengedi, hogy a benne levő különböző álláspontú elemek külön pártot alakítsanak, de ez még mindig ebből a pártból adódik. Helyesen látom ezt? - Igen, helyesen látod. És ehhez csupán annyit teszek hozzá, hogy mindez azért lehetséges, mert ez az egész mozgás egy nagyon kis réteget, egy nagyon kis felső réteget érint, ami mozdulatlan, és távolról szemléli, elkeseredetten szemléli ezeket a folyamatokat, és örül a nyilvánosság hirtelen kitágulásának. Még tán élvezi is, de az életkörülményei semmit nem változnak, sőt rosszabbodnak. Neki ezt állandó elszegényedés, folyamatos elszegényedés, a drágulás, az infláció közepette kell megélnie, és semmi esélye, semmi lehetősége nincs arra, hogy ő politizáljon, politikai akaratot nyilvánítson. Ennek egy módja van, egy lehetősége van: egy szabad választás, amely megelőzi ezt az egész folyamatot. Itt arról van szó, hogy az MSZMP úgy akarja, hogy előbb legyen egy alku, a kialkudott pozíciókat aztán töltsük be megfelelő, számunkra is meghatározott mértékű szavazatokkal. És ez még mindig csak a parlamentre vonatkozik, és közben máris kezdődik a hatalom átszervezése, átalakulása, átirányítása, a pártközponthoz rajzanak ki a volt funkcionáriusok, különféle igazgatói posztokra - ugyanúgy, mint mondjuk az Amerikában, de ott mindig a kormányzati munka befejezése után mennek át a bankvilágba vagy a vállalatokhoz, és ez rendben is van. De itt nem, itten át vannak irányítva, és viszik magukkal a fizetésüket és a hatalmukat, és hirtelen értenek ahhoz, amihez eddig nem értettek. - A fórum országos gyűlésén elhangzott - ha jól emlékszem, az én jelenlétemben legalábbis -, két felszólaló is említette azt, hogy ők nem fogadják el a maguk részéről a jelenlegi Országgyűlést, és szerintük ennélfogva az alkotmány, amit ennek az Országgyűlés egy bizottsága alkot és az Országgyűlés fogad el, ez sem érvényes. Sokkal érvényesebb lenne, hogyha előbb szabad választáson egy alkotmányozó nemzetgyűlést választanának. - Igen. A mi álláspontunk - ez az egyik fő követelésünk -, hogy mindezt az alkudozást előzze meg egy választás. Egy szabad választás, amely erre az alkotmányozó nemzetgyűlésre vonatkozik elsősorban, illetve csakis, nemhogy elsősorban, csakis erre vonatkozik. És ez az alkotmányozó nemzetgyűlés csak ezzel a feladattal legyen megbízva, hogy az alkotmányt megfogalmazza és aztán elfogadja. - Ennyiben - amint valószínűnek látszik - a jelenlegi hatalom folytatja az alkotmány felvázolását a jelenlegi úton, a jelenlegi Országgyűlés fogadja el az új alkotmányt. Helyesen értelmezem-e, hogy a Demokrata Fórum a maga részéről ezt az új alkotmányt már eleve nem tekinti legitim alkotmánynak, mert nem olyan testület szavazta meg, amelyet szabadon választottak. - Így van. Mi megpróbálunk oda hatni, hogy ez ne történjen meg így. Megpróbálunk ehhez szövetségeseket keresni, megpróbáljuk megértetni az MSZMP reformszárnyával, hogy ez így nincsen jól, és mindent elkövetünk, hogy a magunk akaratát és politikai szándékait megvalósítsuk. De nem ringatjuk magunkat álmokban, mert emberek vagyunk. Nagyobb, sokkal nagyobb a hatókörünk és az elismertségünk az országban, mint ahány tagunk van. Odafigyelnek az emberek erre a mozgalomra, és éppen így figyelnek oda - bár ez most talán a gyűlésen nem látszott. Éppen így figyelnek ránk, hogy szellemi- politikai mozgalom vagyunk, és többet és valódibb változásokat akarunk, mint amit egy párt. - Csurka István, köszönöm szépen az interjút! +++
1989. április 16., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|