Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › június 10.
1989  1990
1990. április
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30123456
1990. május
HKSzeCsPSzoV
30123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031123
45678910
1990. június
HKSzeCsPSzoV
28293031123
45678910
11121314151617
18192021222324
2526272829301
2345678
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Alapítvány munkanélkülieknek

"A munkanélküliséggel járó gondok enyhitésére az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége 5 millió forintos kezdő tőkével alapítványt létesített. A nyitott alapítvány akkor tölti be igazán szerepét, ha - anyagi lehetőségüktől függően - mind többen csatlakoznak hozzá. "
BBC, A világ minden tájáról:

A csehszlovákiai választás

" A csehszlovákiai magyar kisebbség Együttélés elnevezésű szervezete 2,8 százalékkal a hatodik helyen végzett. Az egyes pártok parlamenti mandátumainak pontos száma csak néhány nap múlva derül ki, hiszen az 5 százalékos arányt el nem ért pártok szavazatait el kell osztani a parlamentbe került pártok között. A csehszlovák televízió nem hivatalos számítógépes előrejelzése szerint a Népek Házának nevezett 150 tagú felsőházban a Polgári Fórum 87 helyet kap majd. A kommunisták 24-et, a kereszténydemokraták 20-at. "

Magyar helyzet

(Csernus Ákos)
Washington, 1989. április 10. (Amerika Hangja, Világhíradó) -
Kellemesen meglepett, hogy a George Washington University hallgatói
milyen rendkívüli érdeklődést tanúsítanak a magyarországi helyzet
iránt. Szemmel láthatólag drukkolnak Magyarország haladó erőinek,
amelyek a 41 éves kommunista zsarnokság után a szabadságjogok és a
demokrácia kiszélesítését szorgalmazzák.
    
    Magyarország persze ma világviszonylatban élenjáró ország, nemcsak
azért, mivel - per capita - a legtöbb külföldi adósságot halmozta
fel, de azért is, mivel Magyarországon a hatalmat bitorló
kommunista párt a jelek szerint első ízben tanúsít hajlandóságot,
hogy körülményesítse magát, hogy a többi párttal megmérkőzve
legális párttá váljon, és hogy ne legyen egyszerűen egy
gyarmatosító nagyhatalom helyi képviselete.
    
    A politológiai kurzuson a magyar tudományos egyetem (Sic!)
Történettudományi Intézetének egyik munkatársa: Kovács Mária
tartott előadást 12 hallgató - egy tucat jövendőbeli amerikai
diplomata, külkereskedelmi szakember, politológus előtt, akik közül
8 fiú volt, 4 pedig lány.
    
    Kovács Mária - mint tudomásomra hozták - ösztöndíjjal tartózkodik
az Egyesült Államokban, és mint vendégelőadó, New Yorkból jött
Washingtonba. Dióhéjban ismertette a magyarországi reformkorszak
előzményeit - jelezve, hogy Kádár János még 1984-ben is
elutasította a saját szakértői által sürgetett reformokat.
    
    A nemzetközi helyzet, a mostani változások következtében azonban
minden a feje tetejére állt. Ellentétben Lengyelországgal, ahol a
párt a tömegek nyomására kényszerült változtatásokra,
Magyarországon - meglepően - maguk a kommunista vezetők
kezdeményezték a reformokat.
    
    Kovács Mária előadásában elsősorban a magyarországi politikai
ellenzék főbb irányzatainak ismertetésére tett kísérletet.
    
    Az előadó az ellenzéket két főbb csoportra osztotta, ahelyett hogy
részletekbe bocsátkozott volna a gomba módra szaporodó ellenzéki
csoportok alakulásáról, amelyekben minden bizonnyal sokan már
Magyarországon sem ismerik ki egykönnyen magukat.
    
    Előadását magyarra fordítva, lerövidítve, nem is szó szerint idézve
Kovács Mária lényegében a következőket hozta a tudomásunkra:
A párt reformpolitikája komoly kihívást képezett az ellenzék
számára. A tél óta tett engedmények után képes lesz-e az ellenzék a
koherens fellépésre, mozgósíthatja-e a tömegeket anélkül, hogy
egyben egy nemkívánatos robbanást is előidézne? És az a kérdés is
felmerül, hogy egységes-e ez a magyar ellenzék, és hogy milyen
alternatívákat nyújthat.
    
    A környezetvédők, békeaktivisták, a katonai szolgálatot
lelkiismereti okokból megtagadók, valamint a többi kisebb
befolyással rendelkező csoportok mellett Kovács két főbb áramlatot
különböztetett meg előadásában; a népieket és a demokratikus
ellenzéket. Ellentéteik kitapinthatók, bár mindkettő soraiban
fellelhetők konzervatív és radikális elemek.
    
    Az ellenzék két főbb irányzata a magyar értelmiség társadalmi
összetételét tükrözi, az értelmiség egyes rétegeinek
elszigeteltségét, illetve kozmopolitizmusát. A nemzetféltést, vagy
inkább nyugati orientációt, irodalmi vagy inkább akadémiai
nekiállást, zsidót és nem zsidót - valaki nemrégiben törzsi
megoszlásról cikkezett.
    
    A hallgatóság körében - nem szükségszerűen jogosan, mindenesetre
nem minden irónia nélkül - megjegyezte, hogy a magyarok a jelek
szerint megint ugyanott tartanak, ahol a 30-as években. A célzást
persze nem mindenki értette. Kovács Mária a Magyar Tudományos
Akadémia Történettudományi Intézetének Amerikában tartózkodó
munkatársa, a George Washington Egyetemen tartott politológiai
szemináriumon először a népi mozgalmat ismertette. Megfelelőbb szó
hiányában - angolul - az irányzatot "populistának" minősítve.
    
    Ez a mozgalom legnépesebb és legbefolyásosabb csoport. Összetétele
rendkívül változatos: van radikális és mérsékelt szárnya, abban
azonban egyetértenek, hogy következetesen kommunistaellenesek.
    
    A legnemesebb magyar irodalmi hagyományokat követve, a nemzetféltés
fűti őket, ami érthető annak láttán, hogy a kommunista rezsim
milyen mértékben tette tőnkre, züllesztette le a magyar nemzetet.
    
    Igyekezett kiölni belőle a történelmi tudatát, értékeit megalázta,
kohézióját megtörte, a család intézményét szétzilálta, szaporodási
kedvét szegte, legjobb fiait alkoholizmusba, öngyilkosságba
kergette. A népiek voltak az elsők, akik felemelték a szavukat a
Romániában élő magyar kisebbség védelmében is.
    
    Kovács Mária egyébként a magyar-román határt a mai Európa
legveszélyesebb határának minősítette, majd így folytatta:
- Ezzel szemben a népiek nem nézik különösebben jó szemmel a
nyugat-európaiak euró-dualizmusát. Ellenzik a megkötöttség nélküli,
a szabadjára engedett magánvállalkozást. Nyugatellenességük a
Gorbacsov-érában még inkább hangsúlyt kapott, éppúgy, mint a
külföld iránti gyanakvásuk. A nyugati és keleti modellt egyaránt
elutasítva marad az úgynevezett harmadik út: egy teljes mértékben
független magyar politika.
    
    Az előadó Csurka István egyik cikkéből olvasott fel - angolra
fordítva- egy passzust, amit nem idézhetek szó szerint, de amelyben
Csurka nagyjából azt mondta: befejeződött a két nagyhatalom között
a sakkjátszma. Amerika fehér bábuval játszott, a Szovjetunió
feketével. A fekete feladta a játszmát. Félő, hogy ezek után
Magyarország kettős függőségbe kerül: most már két irányba kell
hajbókolnia. A Csurka idézetből kiérezhető kihívás a két
nagyhatalom irányába, szemmel láthatólag tetszést váltott ki az
egyetemi hallgatók körében, akik - amerikaiak lévén - értékelnek
minden függetlenségi nyilatkozatot. Másrészt - mint a legtöbb
fiatal balos - szeretik hallgatni, ha valaki Amerikát ostorozza.
    
    Kovács megjegyezte, hogy a felülről tett engedmények minden
ellenzéki csoportot megleptek. Majd áttért az általa demokratikus
ellenzékként nyilvántartott csoport jellegzetességeinek
ismertetésére:
- A demokratikus ellenzék a 70-es években kapott erőre. Akkoriban
az addig bevezetett reformokkal kapcsolatban pesszimizmust
tanúsított, és attól tartott hogy árháború után bevezetett rendszer
megerősödött és túlságosan stabil. És sajnálatosan már túl sokaknak
az érdeke, hogy folytatódjék minden ebben a kerékvágásban -
bármennyire is torz a szocializmus ebben a formájában.
    
    A demokratikus ellenzéknek nem annyira a többpártrendszer
bevezetése volt a célja, hanem inkább az, hogy a kommunista
rezsimet totalitáriánus aspektusától megszabadítsa. Ez a csoport
végeredményben olyan XIX. század közepi követelésekkel állt elő,
mint a gyülekezési és sajtószabadság - anélkül, hogy különösebb
hangsúlyt fektetett volna a gazdasági gyakorlat megreformálására.
    
    Illegális sajtójukkal és nyugati fórumokkal kapcsolatot tartva -
nem minden kockázat nélkül - nyílt kihívást intéztek a rezsim
ellen. Szamizdat kiadványaikkal komoly hatást gyakoroltak a
közvéleményre.
    
    Nyilatkozataikat a nyugati rádióállomások visszasugározták
Magyarországra. Célkitűzéseik azonban rövid lejáratúak voltak,
apránként haladtak. Nem helyeztek különösebb hangsúlyt arra sem,
hogy az ország egyre mélyebb gazdasági válságba süllyed. A
demokratikus ellenzék egyik szárnya pedig különösképpen attól
tartott, hogy a piacgazdálkodásra való áttérés olyan
egyenlőtlenségeket teremt, hogy annak több lesz a hátránya, mint az
előnye, minthogy az osztályellentétek fokozódni fognak.
    
    A demokratikus ellenzék gondolkodásmódjában Gorbacsov hatalomra
kerülése után állt be a fordulat. A rezsim gyökeres megváltoztatása
most már elképzelhetővé vált. A csoport dilemma elé került:
maradjon meg továbbra is jórészt vegyest véleményt valló egyének
laza hálózatának, vagy pedig alakuljon át párttá - minthogy
hivatalos szerephez csak így juthat a politikai folyamatban.
    
    1987-ben a csoport mozgalommá nőtte ki magát, majd kibocsátotta
programját, amely állást foglalt mind a szabad vállalkozás, mind a
vállalkozások méreteinek korlátozása mellett. A program tehát a
kapitalizmustól való viszolygásokat is tükrözte.
    
    Az előadó - meglepően - a többi újonnan alakult pártnak nem
tulajdonított különösebb befolyást, ami azzal is magyarázható, hogy
már jó ideje tartózkodik Magyarországon kívül, és talán nem kísérte
szoros figyelemmel az elmúlt hónapok fejleményeit. Lehet azonban,
hogy helytállóan mérte fel a magyarországi ellenzék összetételét és
irányzatait - ezt innen, Washingtonból aligha tudnám megítélni.
    
    Kovács Mária egyébként az egyetemisták egyirányú kérdései ellenére
következetesen elzárkózott attól, hogy bármiféle jóslatokba
bocsátkozzon, hogy mi történhet Magyarországon a jövőben.
    
    Amikor az előadás szünetében a folyosón az egyetem két másik
politológus professzora azt a Budapestről érkezett értesülést
beszélte meg, hogy rövidesen lemond a magyar párt Politikai
Bizottsága, és a híresztelés szerint csak Nyers Rezső, Pozsgay Imre
és Grósz tartja meg a pozícióját - az előadó az értesülést
természetesen nem erősítette meg.
    
    Amikor valaki megkérdezte, hogy hogyan viszonyul a magyar
munkásosztály a reformokhoz, a változásokhoz, a többpártrendszer
kilátásaihoz, Kovács megjegyezte:
A munkásosztály körében sokan fenyegetve érzik magukat, minthogy a
reformok fokozhatják a munkanélküliséget. A szakszervezetek
ellenállást tanúsíthatnak, és a munkásság dühe egykönnyen
szélsőjobboldaliságba is átcsaphat - különösen, ha a reformok
látványosabb eredmények nélkül maradnak. A magyar nép, amelyet
ebben a században annyi és annyi kísérletnek vetettek alá, és
amellyel esetleg megint eredménytelenül kísérleteznek, könnyen
türelmét vesztheti.
    
    Van aki azt mondja: eddig egy párt is sok volt - most majd ki kell
tartanunk egyszerre több pártot.
    
    Valaki megkérdezte azt is: van-e olyan párt, vagy olyan vélemény,
amely a horthysta rezsimet képviselné a mai Magyarországon?
    
    Ehhez előbb azt a kérdést is tisztáznunk kellene, hogy egyáltalán
milyen véleményt és beállítottságot tulajdoníthatunk Horthy
Miklósnak. A kormányzó több ízben változtatott álláspontot. A
tanácsköztársaság után próbálta menteni, ami menthető. A 30-as
években régi vágású magyar politikusnak bizonyult. Utána
kacérkodott a németekkel, majd az angolokkal kereste a kapcsolatot.
    
    Sokféle Horthy Miklós volt.
    
    Az egyik egyetemistát az érdekelte: hogyan juthatott ilyen
mértékben tönk szélére a magyar gazdaság, amikor per capita több
hitelt vett fel, mint a legtöbb jobban rászoruló ország?
    
    A válság több okra vezethető vissza, mint például a hosszú éveken
keresztül ráfizetéssel dolgozó vállalatok, vagy az, hogy a reformok
bevezetése helyett a költségvetés emésztette fel a hiteleket,
amelyekét a strukturális változások finanszírozására kellett volna
költeni.
    
    Magyarországon egyesek álmodoznak a harmadik útról - talán
figyelmen kívül hagyva, hogy már voltak olyan népek, amelyek erre a
harmadik útra léptek - Burma például. Egy hajdanán meglehetősen
gazdag ország - virágzó mezőgazdasággal, drágakő-, bányaiparral -,
amely Kelet és Nyugat elől egyaránt elzárkózott, és egyedül, külső
beavatkozás nélkül építette a saját szocializmusát. Az ország Ázsia
egyik legvéresebb diktatúrájává fajult. Burma egyidőben Ázsia
legjelentősebb rizstermelője, rizsexportálója volt - jelenleg
rizsbehozatalra szorul. És ahhoz, hogy egy burmai vásároljon egy
elemet, ahhoz az igazolást három különböző bürokratával kell
aláíratnia.
    
    Mindezt nyilvánvalóan figyelmen kívül hagyva, az egyik egyetemista
fantáziáját továbbra is foglalkoztatta ennek a harmadik útnak a
lehetősége - és a kérdésre Kovács Mária nagyjából a következőket
mondta:
Amikor az ellenzék két fő áramlatáról beszéltem, igyekeztem
elkerülni, hogy állást foglaljak az egyik vagy a másik oldalán.
    
    Kelet felé fordulás vagy Nyugat felé fordulás, vagy elzárkózás - a
kérdést fölösleges lenne így feltenni. Nem tudom, hogy van-e más
lehetőség, mint a felzárkózás és a bejutás a világgazdaság
vérkeringésébe. Kistermelő - korlátozott és kizsákmányolás nélküli
termelő módjára - nem lehet életképes. Társadalmi és gazdasági
értelemben utópia - ha nem demagógia.
    
    Egy másik egyetemistát az is érdekelte, hogy vajon a magyar
kommunisták nem akarják-e újjáéleszteni az úgynevezett
eurokommunizmust?
    
    Nem - mondta Kovás Mária. A kommunizmust különben is Magyarország
semmilyen formában sem akarja.
    
    Volt, aki kíváncsi volt: hogyan reagálnának a magyarok a
nyugatnémet és az osztrák tőkebefektetésekre.
    
    Egy másikat az érdekelte - minthogy az amerikai sajtó korábban
Magyarországgal kapcsolatban újjáéledő antiszemitizmusra utalt -,
hogy vannak-e zsidó származású aktivisták az ellenzékiek
mozgalmában?
    
    Különösképpen a demokratikus ellenzékben játszottak szerepet, de
egyáltalán nem tartanak igényt arra, hogy zsidókként tekintsék
őket. Nincs kizárólagosan zsidó programjuk, mint ahogy az 1956-os
forradalomban számos zsidó értelmiségi is részt vett, de nem úgy
mint zsidó, hanem úgy, mint hazájáért aggódó, változtatni akaró
magyar.
    
    De vannak kimondottan zsidó szervezetek is, amelyekben inkább a
népi mozgalommal tartanak, amely jobban szeretné világosan kezelni
az etnikai kérdéseket.
    
    Mi lenne akkor, ha Magyarország kilépne a Varsói Szerződésből -
tette fel a kérdést egy másik egyetemista - és mi lenne, ha a
Nyugathoz csatlakozna?
    
    A hovatartozás főkérdés ma. A szovjet vezetők bejelentései után -,
hogy nem bánnák, ha Magyarország egyes semleges országok útjára
lépne - szürrealisztikus lett a légkör. A demokratikus ellenzék
azonban feltehetően ellenezné a teljes integrációt a Nyugatba. Az
1956-os forradalmat a Szovjetunió azért verte le, mivel Nagy Imre
miniszterelnök bejelentette: Magyarország kilép a Varsói
Szerződésből.
    
    Az amerikai fiatalokat - akik a tévé híradójában látták a legutóbbi
kokárdás budapesti felvonulást - az is érdekelte, hogy valójában mi
történt Magyarországon március 15-ikén, amikor az egész ország
egyszerre vette ki a szabadságát.
    
    Egy ázsiai származású fiú a magyar-dél-koreai kapcsolatok felől
tett fel kérdéseket. Mikor lesznek a legközelebbi választások
Magyarországon? - kérdezték. És mi lenne akkor, ha a most alakult
pártok anyagi támogatást kapnának nyugati testvérpártjaiktól?
    
    A kommunisták elképzelhetően ezt nem akadályoznák meg. Ebben az
esetben alighanem a szociáldemokraták lennének előnyösebb
helyzetben - és talán a liberális-konzervatív beállítottságú
pártok. De ebben a pillanatban egyik párt sem befolyásos. A
szocdemek körében máris nemzedéki ellentétek léptek fel. Persze
minden elképzelhető, az is, hogy a kommunista párt kettészakad.
    
    Romániával és az ott élő magyar kisebbség sorsával kapcsolatban is
tettek fel kérdéseket. A fiatalok Kovács Mária, a Magyar Tudományos
Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa válaszaiból azt
is megtudták, hogy az 56-os forradalom leveréséhez Románia is
segítséget nyújtott, és később ennek köszönhette viszonylagos
függetlenségét. A magyarok balsorsából Románia profitált, és
függetlenebb külpolitikájának köszönhette, hogy a Nyugat jó ideig
elnéző volt Romániával szemben. Találó mindenképpen Csurka István
kifejezése, aki azt mondta, hogy Magyarország kétszeresen megcsalt
szerető.
    
    Milyen kilátása lesz a fegyverkorlátozásnak Magyarországon?-
kérdezte az egyik egyetemista.
    
    Fegyverkorlátozás terén nem vagyok szakértő. A Szovjetunió katonai
jelenlétének csökkenése azonban nem jó hír a kommunisták számára,
és a magyar pártvezetők azokat az ígéreteket sem vették jó néven,
hogy a Szovjetuniónak nincs szándékában beavatkozni, támogatást,
végső esetben segítséget nyújtani. Ha azonban a szovjet jelenlét
csökken, Magyarországnak mindenképpen szüksége lesz egy erős
hadseregre, mint amilyen a lengyel vagy a jugoszláv, mivel a magyar
hadsereg jelenlegi formájában legfeljebb csak rendfenntartó
szerepet láthat el.
    
    Az egyik jól értesült egyetemista a Münnich Társaságról is hallott,
és arra volt kíváncsi: vajon ez a csoport adott esetben képes
lenne-e egy államcsíny végrehajtására.
    
    Münnich Társaság aligha tudna kiépíteni egy koalíciót. Hogy
technikailag magához ragadhatná a hatalmat, és hogy fenyegetést
képezhet-e? - erre nem látok lehetőséget.
    
    Ez egy független csoport. Jóval baloldalibb, mint a jelenlegi
pártvezetőség. A Münnich Társaság szemben áll a jelenlegi
pártvezetőséggel, és számára maga Kádár János is egy jobboldali
elhajló volt. Azt persze nem lehet tudni, hogy rendelkeznek-e
tagjai fegyverekkel.
    
    Az úgynevezett Munkásőrség más lapra tartozik, mivel az a párt
magánhadserege, amelynek megalakulása 1956-ra nyúlik vissza. Hogy
elég erős lenne-e ez egy államcsíny végrehajtására? Aligha, mivel
nem akadna megfelelő számú követője - de legkisebb provokációjuk is
veszélyekkel járna
A hatalom emellett a rendőrségre sem számíthat. Múlt év júliusában,
amikor a karhatalom Budapesten nekiesett a tüntetőknek, és az
emberek azt kérdezték a rendőröktől, hogy nem szégyellik magukat,
miért kell a magyarnak bántania a magyart? - egy rendőrezredes
elnézést kért, és azzal mentegetőzött, hogy az ütlegelésre Berecz
János adott utasítást. +++


1989. április 10., hétfő


Vissza » A hírhez kapcsolódik »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB10BUD