Rendszerváltás és az MTI

	Interjú Pozsgay Imrével
München, 1989. március 24. (BBC, Panoráma) - Március közepén Budapesten járt munkatársunk Jotisky László, és Pozsgay Imre államminiszter nyilatkozott neki. Ezt az interjút közvetítjük most: - Államminiszter Úr! Elsősorban azt szeretném megkérdezni, mennyire aggasztja Önt részben személy szerint is, mint magyar állampolgárt, részben mint az ország egyik vezetőjét a jelenlegi gazdasági helyzet? - Aggaszt nagyon. Válság van a gazdaságban. De mások illúzióival szemben, akik úgy vélik, hogy egy kis rendcsinálással és néhány racionalizációs programmal ez a válság leküzdhető, én vallom, hogy ennek a válságnak nem gazdasági eredete van. Ennek a válságnak az alapvető oka az a politikai rendszer, amelyben élünk, amely itt berendezkedett 1948-49 fordulóján -, és bár Magyarország sok tekintetben meghaladta ennek a politikai rendszernek az alapintencióit-követelményeit, azért az működik. Magává olvasztja, átpolitizálja a gazdaságot, kioltja a motivációkat, a mozgatórugókat hatástalanítja, megszünteti a civiltársadalmat, vele az önrendelkezésre képes állampolgárt. Így nem várható teljesítmény tőle. Úgy is mondhatnám, hogy ez ebben a formában inkább kvázi- gazdaság, amelyben javakat, termékeket állítanak elő, de azok nem a normális gazdasági törvényszerűségek szerint kommunikálnak egymással, hanem egy bürokratikus koordináció próbálja célba juttatni őket. Ez a koordináció a csődbe jutott, kétségtelen. Tehát gazdasági fellendülés csak gazdasági szabadsággal együtt képzelhető el. Az állam vonuljon vissza a közhatalmi funkcióiba, ne kívánjon tulajdonosként és igazgatóként részt venni a gazdaság működtetésében. Ettől még ez nem zárja ki, hogy állami tulajdon is legyen - de a tulajdonreform előfeltétele a gazdasági reformnak - a tulajdonreformnak pedig előfeltétele a politikai átalakulás. - Tehát tulajdonképpen mondjuk Ön valószínűleg ezek szerint egyetért azzal, hogyha a politika megteremti a gazdaság számára azt a lehetőséget, hogy a gazdaság öntevékennyé váljék, akkor ez bizonyos fokig felmenti a politikusokat az alól, hogy egyedi intézkedésekkel próbáljanak valamilyen gyógyírt találni a gazdaságra. - Én erre gondolok. Ha a gazdasági szabadságot megteremtjük, akkor a gazdaság hosszú évtizedek veszteségei és pazarlásai után önmagára talál és rekonstruálja, helyreállítja saját törvényszerűségeit. Kétségtelenül ez egy gyötrelmes, átmeneti időszak lesz, és azt a kínos mozzanatot mindenképpen tartalmazza, hogy amíg az állam előkészíti önmaga visszavonulásának egész stratégiáját, azalatt még bizonyos egyensúlyt fenn kell tartania. Fenn kell tartania ebben a gazdaságban ezt az egyensúlyt, a lakosság vállára áthárított terhekkel tudja csak fenntartani, restriktív kormányzati politikával és hát bizonyos pénzügyi nehézségekkel szembenézve. Vagyis számítania kell - remélem nem hiába számít rá -, hogy külföldi erőforrások is, elsősorban működő tőke formájában részt vesznek ebben az átalakulási folyamatban. - És természetesen a felszabadultabb politikai élet ebben is segít, mert hiszen a külföldi tőke az rendszerint olyan országba megy, amely iránt bizalmat érez a tőkés. - Igaza van. A tőke csak racionálisan viselkedhet ezek között a viszonyok között. Csak nem mindegy: a tőke képviselőinek milyen információi vannak erről a helyzetről. Mert gyakran hallunk nyugati barátainktól intelmeket arról, hogy igen, haladni, de azért nagy önmérséklettel váltani lépést - ezek mind nagyon szép, bölcs dolgok. Csak nyilván az a tapasztalat áll mögötte, amit saját világukban megszereztek, ahol működik a piac, ahol működik az árutermelés, ahol az áru realizálásának az egész folyamatában konvertibilis valuták vesznek részt. Mindez itt hiányzik. Tehát itt egész másról van szó: egy radikális politikai reform teremtheti meg a tőke bizalmát is tulajdonképpen. - Ráadásul néha megütközöm azon, hogy az otthon üdvözölt és rendkívül büszkén vallott liberális és szabad megnyilvánulási formákat itt valami riasztó jelnek tekintik, amely anarchiához vezethet. Én azt hiszem, hogy - persze előfordulhatnak bomlástermékek is egy ilyen nem túl megszokott átalakulási folyamatban - de én az irányt bizalomkeltőnek tartom, a demokrácia helyreállítását pedig a vállalkozás szempontjából is az egyetlen komoly garanciának. - Amennyire én, mint Nyugaton élő politikai megfigyelő meg tudom ítélni, ebben a nyugati, egyes nyugatiak aggodalmaskodásában helye van annak is, hogy talán félreismerik, helyesebben úgy érzik, hogy a varsói szövetség, a mai Szovjetunió ugyanaz, mint az 1956-os Szovjetunió, és attól tartanak, hogy a mai szovjet vezetőség éppen olyan intervenciókész mint akkor volt, és éppen olyan érzékeny, mint akkor volt. - Ott is más helyzet van és ezt látni kellene. A Szovjetunió reformelkötelezettségű ország lett. Éppen azért, mert nem kisebb bajokkal küszködik, mint a környezetében lévő többi kelet-európai ország. Úgy vélem tehát, hogy a Szovjetunió számára egy biztonságos közép-európai, kelet-európai kibontakozás, fejlődés csakis erőforrás és bíztatást adó jel lehet, nem pedig intervencióra okot adó jel. - A mai szovjet vezetést én úgy ítélem meg, hogy ennek teljes mértékben tudatában van és ezért is támogatja - politikai szándékai szerint például a magyarországi folyamatokat -, egyébként pedig megismétlem: a Szovjetunió elsősorban és főként saját peresztrojkájával van elfoglalva, annak összes ellentmondását meg kell oldania. - Visszakanyarodva mármost a magyar politikai életre, hadd tegyem azt a talán könnyelmű kijelentést, hogy azt most már többé-kevésbé letárgyaltnak tekinthetjük, hogy Magyarországon több párt részvételével lesz olyan választás, amely kifejezésre juttathatja az emberek politikai szándékait. Ön szerint milyen erők fognak ebből a választásból kikerekedni, milyen lesz a magyar politikai spektrum itt, ebben az épületben, az Országgyűlésben? - Én egy olyan politikai színképre gondolok, amelyben három nagyobb színcsoport jelenik meg. Az első körbe mindenképpen a szocialista baloldalt sorolnám, amelynek alkotórésze lehetne az MSZMP megújult reformcentruma, és a most újra feltámadt, életre kelt szociáldemokrácia. - A másik nagyobb politikai erőcsoport egy amolyan centrumpárti kör lenne, vagy a színkép-hasonlatot használva: másik színcsoport. Olyan kifejezőeszközökkel-erőkkel, amilyenek a Magyar Demokrata Fórumban megjelentek, s ebben a térségben színcsoportban tisztázná az önnön helyzetét mondjuk egy Kisgazdapárt, egy Néppárt, egy erős kereszténymozgalom. - S a harmadik: ez a csoport erősen nemzeti-liberális gondolkodásmóddal közelítené meg Magyarország problémáit, és a harmadik színcsoportba azok az európai liberális eszméken nevelkedett és már régtől a mi rendszerünket kritikusan néző szervezetek lennének, amelyeknek a legteljesebb kifejezője a Szabad Demokraták Szövetsége. Ez egy erősen intellektuális töltetű, jól felkészült vezető személyiségekből álló csoport, amelyik azt hiszem hogy a parlamentben hosszú időn át az ellenzék szerepét játszaná. De ott kell lennie a parlamentben. - És olyan értelemben is ott kell lennie, hogyha mondjuk történetesen nagy választói többségre tenne szert - ami talán kevésbé látszik valószínűnek - vagy ami nagyon könnyen elképzelhető, olyan patthelyzet alakulna ki, amelyben egy aránylag számszerűleg gyengébb párt ha a mérleg nyelvét billenthetné egyik, vagy másik irányba, akkor Ön ezt még elfogadná, mint koalíciós partnert? - Én elfogadnám, mint koalíciós partnert, egy biztonságos és határozott kormányzás fontosabb, mint a pártok bázisépítő szándéka az én szememben. - És elnézését kérem, amiért ezt én is most megkérdezem, hiszen Ön ezt már több ízben más körülmények között és fórum előtt hangoztatta: Ön a maga részéről úgy érzi, hogy a kommunista párt, az MSZMP reformcentruma szempontjából feltétlenül elfogadható az a politikai kockázat, hogy időnként az ország élére más pártformációk kerülnének - és az MSZMP ellenzék lenne. - Ezt a kockázatot el kell fogadni. Ennek a vállalása nélkül egyetlen komoly politikai partnere nem akadna az új pártok közül az MSZMP-nek, mert spekulációnak, hatalomátmentésnek tekintenék, és egy rövid távú taktikai lépésnek az egész többpártrendszert. Garanciákat adni a tárgyalásokon és a kiegyezéses folyamatban a most következő és megerősödő politikai mozgalmaknak arra, hogy az MSZMP ebbe a versenyhelyzetbe az Ön által említett esélyt is belekalkulálja. - És az Ön véleménye szerint a választók -, akik gondolom egy-két éven belül az urnák elé fognak járulni -, a választók megbíznak ebben és úgy fognak szavazni, hogy pontosan tudják, hogy a szavazataiknak olyan eredménye lesz, mintha mondjuk Svédországban szavaznának? - Igen, ezt tudniuk kell. Különben úgy erezhetnék, hogy színjátékban vesznek részt, és bár a felszínen sokszínűnek mutatkozik a magyar politikai helyzet - nem valódi pluralizmus, hanem egy kierőszakolt, látszatkonszenzus működik. - Ehhez természetesen az is hozzátartozik - de az elmondottakból gondolom helyesen feltételezem - hogy az MSZMP hajlandó mielőtt a választás sorra kerülne megadni, megosztani a rendelkezésére álló - jelenleg monopolhelyzetben rendelkezésére álló - gyakorlati eszközöket is a pártoknak korteskedéshez. - Igen. Most készül az új párttörvény, amely éppen ez okból nem egyszerűen csak regisztrálási törvény lesz, hanem rendelkezik a pártok infrastruktúrája felől is. Egészen addig, hogy a pártok működésének milyen feltételeit köteles az állam biztosítani. - Itt nyilván majd törvényszabta keretek között normatívákat kell megállapítani, és e tekintetben sem kíván az MSZMP semmiféle privilegizált helyzetet. Beleértve olyasmiket is, hogy el kell majd dönteni üzemekben, vállalatoknál, intézményekben működhetnek-e pártszervezetek. Ha a törvényhozó úgy dönt, hogy működhetnek - akkor az azt jelenti, hogy nemcsak az MSZMP szervezetei működhetnek. Ha úgy dönt, hogy nem működhetnek, akkor viszont az MSZMP sem maradhat meg ezekben az intézményekben, vállalatokban. - És ez áll a fegyveres erőkre is? - A fegyveres erőkre is áll, a fegyveres erők szempontjából is újra kell gondolni. Természetesen pártok tagjai lehetnek a fegyveres erők és testületek tagjai is, de pártszervezeti életet ugyanezen elvek szerint kell átgondolni a fegyveres erőknél is, mint amit az előbb az üzemekre elmondtam. - Még egyetlen, utolsó kérdés: március 15-ét minden oldalon külföldön és belföldön is sokan óriási próbának tekintették. Sokan - Magyarországon mindkét oldalról - némi szorongással várták. Mik voltak az Ön tapasztalatai? - Nagyon jó tapasztalataim voltak március 15-én. Nemcsak a személyes tapasztalataimra gondolok. Érettségről tett tanúbizonyságot ez az ország, bebizonyította, hogy a magyar nép képes önmagát kormányozni, méltósággal, és nemcsak az emlékezés, hanem az új politikai programok jegyében is ünnepelt március 15-én. - Nekem abban a kivételes szerencsében volt részem, hogy egy dunántúli nagyvárosunk hívott meg ünnepi szónoknak. Ez a szülőföldemen van: Győr, ahol - talán némi szerepem nekem is lehetett ebben - teljes közmegegyezéses, kiegyezéses alapon zajlott le több tízezer ember ünnepi jelenlétével és örömujjongásával ez az ünnep, a Fidesztől és a Magyar Demokrata Fórumtól az MSZMP-ig és a Népfrontig mindenki aláírta közösen a felhívást és együtt ünnepeltek Győrben - anélkül, hogy a politikai polémiát feleslegesnek tartanák. Erre a napra félrerakták. - Pozsgay Imre államminiszter -, köszönöm szépen.+++ 1989. március 24., péntek
Vissza » A hírhez kapcsolódik »