|
|
 |
|
 |
Vita az MSZMP-n belül
|
(Fodor György)
London, 1989. február 19.(BBC, Panoráma) - A magyar kommunista
párton, azaz az MSZMP-n belül vita folyik a liberálisabbak és a
konzervatívok között azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az 1956-
os forradalmat a sztálinizmus elleni népfelkelésnek ismerjék el,
vagy pedig továbbra is ellenforradalomnak tekintsék. Ismeretes,
hogy a párt történelmi albizottsága felkelésnek nyilvánította az
eseményeket.
A Magyarország sorsáért több mint négy évtizede felelős kommunista
pártnak szembe kell néznie a válósággal. A szembesülés pillanata
pedig éppen egy olyan időszakban érkezett el, amikor az eredmények
mutatószámai gyászosabbak, mint valaha. Az utóbbi tíz évben a
nemzetgazdaság olyan veszteségeket szenvedett, amelyeknek értéke
megegyezik az ország második világháborús anyagi veszteségével. A
lakosság egyötöde a szegénységi szinten vagy az alatt él. Ez a
csődkép is része annak az 1956-ról szóló, két nappal ezelőtt
közzétett jelentésnek, amely leszögezi: a pártvezetőség döntő módon
hozzájárult az ilyen helyzet kialakulásához azáltal, hogy nem volt
hajlandó tudomásul venni azokat a problémákat, amelyekkel
mindenképpen szembesülnie kellett volna.
De mi köze van mindennek 1956-hoz? A jelentés nem .szorítkozik
csupán az akkori események elemzésére, hanem átfogó képet ad az
egypárti uralomra épülő elavult ideológia által vezérelt és minden
bírálathoz ellenségesen viszonyuló kormányzási rendszerről is,
amely a stabilitás nevében ragaszkodott a hatalomhoz. Ha az 1956-os
felkelés az ilyen rendszer elleni lázadás volt, s ha Magyarország
jelenlegi politikai erjedése ennek a rendszernek a békés
megváltoztatását célozza, akkor nyilvánvaló összefüggés van 1956
újraértékelése és a kommunista párton belül folyó jelenlegi
küzdelem között.
Az egész ügynek természetesen mély érzelmi töltete is van.
Igazságtételt követelnek a felkelés után kivégzett, és jeltelen
sírokban nyugvó százak hozzátartozói. Azok a százezrek, amelyek
emigrációba kényszerültek, vagy otthon voltak kitéve üldöztetésnek,
követelik annak nyilvános elismerését, hogy jogtalanul szenvedtek.
Az ilyen követelések Magyarországon jóval nagyobb súllyal bírnak,
mint sok más országban, s a kommunista párt ezek teljesítése nélkül
soha sem szerezheti vissza az elvesztett bizalmat.
Az utóbbi egy év során létrehozott nem kommunista politikai
csoportok rátapintottak ennek az ügynek a döntő fontosságára, s
ettől tették függővé a kommunistákkal való együttműködésüket.
A kommunista párt reformista szárnya is tisztában van azzal, hogy
programja elválaszthatatlan 56 újraértékelésétől. Véleményük
szerint - amint ez a most közzétett jelentésből is nyilvánvaló -
mindez együtt jár a szocializmus uralkodó párthoz kötött
koncepciójának újjáértékelésével is. A reformisták, akik a Központi
Bizottság múlt heti plénumán kieszközölték az egypártrendszer
elhagyására vonatkozó döntés meghozatalát, Nagy Imre akkori
miniszterelnök által 1953-ban elindított reformprogramjában látják
saját gyökereiket.
Mint a jelentés leszögezi: Nagy Imre erőfeszítései a pártvezetőség
ellenállásába ütköztek egy olyan időszakban, amikor a magyar
társadalom többsége már elutasította a szocializmus sztálini
modelljét. Kádár János pártvezetése idején a sztálini modellt
később lényegesen módosították, elsősorban a mezőgazdasági politika
terén, és nagyobb figyelmet szenteltek az életszínvonalnak.
A magyar társadalom közelebb került ugyan a politikai hatalomhoz,
de számos létfontosságú területen nem változott a helyzet, s amikor
1973 után elmélyült a válság, visszatértek a sztálini politika
elemei, és ismét az erő hatalma jutott kifejezésre. A felgyülemlett
problémákkal most szembesülni kell. A jelentés lényege, hogy most a
felszínre került az, amit 1956-ban elfojtottak. +++
1989. február 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|