|
|
 |
|
 |
A belga királyi ház (1.rész)
|
Brüsszel, 1990. június 10. vasárnap (MTI-Panoráma) - Évente
egysze r Őfelsége I. Baldvin megnyitja a királyi üvegházakat népe
előtt. Nincs belépő, a gépkocsikat a laekeni palotával szemben lehet
hagyni, aztán az érdeklődők serege megindul a park fala mellett.
Rendőrök irányításával hatolhatnak be a fuksziák, a pálmák, a
virágszőnyegek, a keleti porcelánok és a fehér márványszobrok
pompázatos birodalmába. Másfél kilométeres ez az egzotikus séta a
királyi család különben elzárt magánbirodalmában. Minden nap ezrek
jönnek látogatóba. Ahogy kilépnek az utolsó, a legnagyobb és
legszebb üvegházból, amely maga is valóságos palota, elsétálhatnak a
koronával díszített, bódéjában mozdulatlanul feszítő puskás gárdista
mellett, és egy pillantást vethetnek a távolabb emelkedő királyi
rezidenciára is.
Sokan vásárolják meg távozóban azt a posztert, amely az
uralkodót és Fabiola királynét ábrázolja, éppen a laekeni parkban. A
királyi pár a képen nem visel koronát, kart karba öltve, meghitt
harmóniában sétálnak a zöld fák között. A belgák tisztelik és
szeretik a szerény és számtalan protokolláris kötelességének nemes
egyszerűséggel eleget tévő uralkodó párt. Ha a királyság történetben
voltak is viharok, ez az intézmény ugyanúgy része életüknek, mint a
parlamenti demokrácia, amellyel már létrejöttekor összekapcsolódott.
A belga függetlenséget Hollandiával szemben kivívó 1830. évi
forradalom vezetői a monarchiában látták azt az intézményt, amely a
törékeny függetlenséget a leghatékonyabban képes megvédeni. Egy
olyan időszakban, amikor Európat a Szent Szövetség uralta, egy
köztársaság kikiáltása külön kihívás lett volna. Ezzel szemben I.
Lipót, akit a nemzeti kongresszus királlyá választott, mindenféle
garanciát hozott a fiatal országnak: szász herceg volt, az orosz
hadsereg tábornoka, és mindezen túl Charlotte angol trónörökös
hercegnő özvegye, s hosszú időn át élt a szigetországban. Lipót így
Anglia pártfogását élvezte. Később feleségül vette orleans-i
Mária-Lujzát, és ezzel a kalapos király vejévé is vált.
Egyszóval, mintha az új ország is átvette volna a bécsi
jelszót:,, háborúzzanak mások, te csak házasodj, boldog...
Belgium,,. A XIX. században szerencsés csillagzat alatt fejlődött az
ország, a viszálykodó nagyhatalmak II. Lipótnak adták a hatalmas
Kongót (a király később tovabb adta az országnak), ipara Ázsiában és
Afrikában terjeszkedett. A XX. században azonban Belgium és
királysága sem tudta elkerülni a világháborúk vér- és vasviharát.
(folyt.)
1990. június 10., vasárnap 10:49
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|