|
|
 |
|
 |
- Magyar kormánylista - 5. folyt.
|
Ugyanakkor itt megint figyelembe kell vennünk, hogy maga a
kormánypárt is - szerintem - koalíciós párt, önmagán belül is. Tehát
az MDF sem egy egységes párt, és azon belül is elképzelhető egyfajta
ilyen jellegű nyitás.
- Ebből a szempontból az MDF egy kicsit emlékeztet a nagy angol
pártokra, amelyek mind közmondásosan pártkoalíciót jelentenek
önmagukon belül. Tőkés Rudolf, megint hozzádfordulnék azzal: ugye a
kormánylistát vizsgálva azt látjuk, hogy az egy pénzügyminiszteri
tárcán kívül, amelyet ugye párton kívüli, szóval független képviselő
tölt be, minden fontos kabinet, poszt az MDF-nek jutott. Nem
gondolod-e, hogy az MDF számára esetleg túlzott terhet jelent ez,
olyankor, amikor az ország ennyire válságos gazdasági helyzetben
van? Nem gondolod-e, hogy az MDF bizonyos fokig magára vállalja
annak az ódiumát, hogy egy olyan helyzetben, amelyik már rossz, és
esetleg még rosszabb lehet, a lakosság tömegeit magára bőszíti, nem
lett volna-e helyesebb talán egy nagykoalícióval próbálkozni?
- Nagy hibát vét-e az, aki Antall Józsefet, mint politikust és
államférfit alábecsüli? Tehát én úgy vélem, hogy a kormány
gyakorlatilag az ő vállán nyugszik, az ő tekintélyén, az ő - ha úgy
tetszik - karizmáján, a csendes, nyugodt erő politikai, mondjuk,
modelljén, mely képes lesz-e az ország ügyeit vinni - legalábbis
első megindulásból. Nemcsak az első száz napban, hanem az első hat
hónapban.
Úgyhogy az SZDSZ - ha úgy tetszik - eladta a szüzességét ezzel a
nagyon okos és bölcs, pragmatikus megoldással. De ugyanakkor ebből a
vásárból az MDF járt jobban, mert megkapták a nagykoalíciót az SZDSZ
kibicelése nélkül.
(folyt.)
1990. május 19., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|