|
|
|
|
Valóban 2.
|
Érdemes egy pillantást vetni arra, hogyan is ment végbe a népszavazási kampány. Az SZDSZ plakátokkal árasztotta el Budapestet és az ország nagyvárosait - mintegy megfeledkezve arról, hogy létezik magyar vidék is. Szilárd anyagi alapokkal rendelkeztek a rendszeres rádiós és tévés hirdetésekhez, ez utóbbiakhoz megnyervén az ország vezető színészeit, közöttük akadt olyan is, aki tíz évig volt MSZMP-titkár. Meggyőződésből-e avagy pénzért tette, ezúttal nem érdekes, mindenesetre úgy tűnik, hatásos volt az agitáció. Az SZDSZ gyenge elnököt szeretne az ország élén látni és elégségesnek tartja, ha ezt a gyenge elnököt a 374 kiválasztott fogja megválasztani majd az új parlamentben. Ma Magyarországon egyetlen olyan politikai egyéniség van, aki bízvást pályázhatott volna a köztársasági elnöki címre, Pozsgay Imre. Az ő jelölését az SZDSZ úgy fogadta, mint a kommunista hatalom átmentési kísérletet, annak ellenére, hogy Pozsgay volt azt, aki a legtöbbet tette a pártállam lebontásáért. Joggal tartott tőle az SZDSZ, hogy ha közvetlenül választunk elnököt, ő lesz az ország első embere, és mint MSZP elnökségi tag, olyan szimpátiát kelt maga iránt, amelyen keresztül a parlamenti választásokon sikerül majd jónéhány tízezer szavazatot megszerezni az új szocialista pártnak. Az SZDSZ és szövetségesei tévén, rádión, plakátokon keresztül szinte sokkolták a tömegeket a négy igennek a tudatba sujkolásával. A népszavazást ellenzőknek jóval gyengébb volt a propagandája, lehet, hogy anyagi okok miatt, lehet, hogy azért, mert nem kívánták diszkreditálni a még pólyában lévő csecsemőt, a magyar demokráciát. Súlyos tanulságokkal járt ez a népszavazás, amit most talán még korai volna megfogalmazni. Nehéz megállapítani, vesztes-e a Magyar Szocialista Párt? Annyi bizonyos, hogy a Magyar Demokrata Fórum a bojkott-felhívásával politikai öngólt rúgott. És természetesen a választópolgároknak is le kell vonniok a tanulságot az elmúlt vasárnapból. Meggondolandó, hogy ha le legközelebb az urnák elé járulunk, szép szólamoknak higgyünk-e avagy ragaszkodjunk a nehezen megszerzett demokráciához, mert ez utóbbinak a tortájából most nagy szeletet veszítettünk el. Több mint 7 millió helyett mindössze 374 emberre bízva az ország jövendő elnökének megválasztását. (MTI-Press) Kné/pé,
1989. november 28., kedd 14:13
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|