|
|
|
|
- Interjú Mark Palmerrel - 4. folyt.
|
Például azt, hogy mi volt a nagykövet reakciója arra, hogy Bush elnök összetépte, eldobta a fogadtatási ünnepségre írt beszédet. Mi is volt tulajdonképpen abban a beszédben, és sajnálja-e a Nagykövet Úr, hogy a magyarok nem hallhatták?
- Bevallom őszintén, hogy mint az elnöki látogatás főszervezője amerikai oldalon, nagyon megijedtem, amikor kedden délután 15 perccel 5 óra után hatalmas vihar tört ki Budapest felett. A Kossuth téren felállított elektromos és egyéb berendezéseket elpusztította, feldöntötte, megrongálta a vihar. Sebesülések is voltak. Én akkor már a repülőtéren voltam, az elnökre várva, és a bizony a magyar protokollosztály vezetőivel közösen fájt a fejünk, hogy most aztán mi lesz? Végül is úgy döntöttünk, hogy minden az eredeti tervek szerint menjen le. Mire Straub elnök úr megkezdte beszédét, akkorra már valóban megnyíltak az egek csatornái, az esőt égzengés kísérte. A tömeg, amely már vagy két órája várakozott bőrig ázott, és Bush elnök személy szerint mondta nekem - folytatta Mark Palmer amerikai nagykövet -, hogy milyen szívmelengető élmény volt a számára azt látni, hogy a tömeg mégsem tágított, hogy ezek az emberek kijöttek az üdvözlésére, hallani akarták őt. És én személy szerint - folytatta Palmer - nagyon büszke voltam az elnökre, mert úgy viselkedett mint egy amerikai: spontán és őszintén. De nem akarta, hogy mindenki még jobban elázzon, összetépte a beszédét. Azt jelezve ezzel, hogy felejtsük el a protokollt, legyünk emberek. És így került az elnöki esőkabát is az agyonázott a Kovács néni hátára. Az elnök szerintem remekül viselkedett egy rendkívül nehéz helyzetben, és ezzel mintha a fogadtatási ünnepség sokkal emberibbé, jelentősebbé lett volna, mint ahogy azt eredetileg tervezték. - Közbevetett kérdés: Még mindig nem válaszolt Palmer nagykövet úr arra, hogy sajnálja-e, hogy a magyarok nem hallották a beszédet, és mit volt abban a beszédben? (folyt.)
1989. július 17., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|