|
|
 |
|
 |
Berecz János látogatása Angyalföldön (2. rész)
|
A hajótestgyártó üzem kommunistái aggodalmukat fejezték ki a
párt tekintélyének megőrzésével kapcsolatban, s felhívták a
figyelmet arra, hogy nincs fegyelem az országban, hiányzik a
dolgozók megbecsülése. Szóvá tették azt is, hogy a vezetők nem
mennek a műhelyekbe agitálni, nem segítik a munkásokat eligazodni a
politikai élet eseményeiben. Többen hangoztatták azt a véleményüket,
hogy bár sokan kritizálják a pártmozgalmat, a szervezeti egységet
akkor is meg kell őrizni, ha ezentúl esetleg kevesebben tartoznak az
MSZMP-hez. Hangsúlyozták a más munkáskollektívákban is
megfogalmazott meggyőződésüket, miszerint a párt nem vonulhat ki a
munkahelyekről.
- Meddig tűrünk még? - tették fel a kérdést a munkások, akik úgy
vélekednek, hogy a párt nem lép fel megfelelően az alternatív
szervezetek megnyilvánulásai ellen, túlságosan toleráns velük
szemben. Ugyanakkor azt is hangsúlyozták, hogy a Központi Bizottság
- igérete ellenére - nem került életközelbe a párttagsággal.
Felhívták a figyelmet arra a mind több helyen tapasztalható
jelenségre, hogy kommunisták érzik úgy: szégyen párttagnak lenni.
Berecz János is szót kért a tanácskozáson, kijelentve: személyes
kérése volt, hogy Angyalföldön járva részt vehessen egy
alapszervezet taggyűlésén, bízva abban, hogy közvetlenebb
tapasztalatokat szerez a pártmozgalom egészét foglalkoztató
kérdésekről kialakult véleményekről. Ezután szubjektív vallomásban
fejtette ki, hogyan éli meg a mostani időszakot. Szerinte ma akkor
maradhat talpon bárki, ha tisztességesen szembe néz önmagával.
Emlékeztetett arra: a hatalomgyakorlás közben az MSZMP immár
másodszor kerül olyan helyzetbe, hogy a lakosság és tagsága számára
számadást kell készítenie. Első ízben 1956-ot megelőzően került erre
sor, amikor a párt tagjai lelkiismereti konfliktus közepette
végezték el ezt a munkát, majd áltak újra csatasorba 1957-ben azért,
hogy más módon, de ugyanazokért a szép célokért küzdjenek.
Hibáztatni, elmarasztalni az MSZMP eszméiért a kommunistáknak ezt a
közösségét nem lehet - jelentette ki. Ezeket az eszméket keserű és
rossz tapasztalatok miatt cserben hagyni, elvetni változatlanul nem
szabad. Meggyőződését fejezte ki, hogy ha a párt megfogalmazza új
hosszabb távú programját, abból nem hiányzik majd a korábbiakat is
jellemző eszmeiség, jó néhány cél. Hozzátette: ennek ellenére a
következő időszakban feltétlenül szembe kell nézni azzal, hogy miért
következett be a mára kialakult helyzet. Ezt elemezve Berecz János
kijelentette: hibás és helytelen döntéseket hozott az MSZMP XIII.
kongresszusa, amely a vágyak és nem a realitások, nem a valóság
kongresszusa volt. (folyt.köv.)
1989. február 22., szerda 20:59
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|