|
|
|
|
Emberi jogok a Szovjetunióban
|
-----------------------------
Washington, 1990. június 8. (Amerika Hangja) - Emberi jogok a Szovjetunióban. Kapcsoljuk európai szerkesztőségünket. A mikrofonnál Pográcz Eszter.
- A Szovjetunióban a közelmúltban bekövetkezett drámai változások ellenére elengedhetetlen, hogy a kormány előfeltételek és követelmények egész sorát teljesítse, mielőtt sor kerülhetne arra a moszkvai emberjogi értekezletre, amelynek megtartásáról a helsinki megállapodás bécsi utókonferenciája intézkedett. Ezt jelentette ki Gerald Nadler, a nemzetközi helsinki föderáció főtitkára, a Koppenhágában folyó második emberjogi konferencián, közvetlenül egy moszkvai meghallgatásról való visszatérése után.
Ennek a Moszkvában megrendezett meghallgatásnak keretében egyrészről a helsinki utókonferencia 35 országának aktuális emberjogi helyzetét kívánták felülvizsgálni, másrészről arról óhajtottak meggyőződni: szavatolhatja-e a Szovjetunió az 1991-re Moszkvába összehívott nagyszabású emberjogi konferencia előfeltételeit és akadálytalan lebonyolítását.
Nadler főtitkár koppenhágai beszámolójában megállapította, hogy a moszkvai konferencia megrendezésének útjában ma még számos olyan akadály áll, amelynek kiküszöbölését a vezetése alatt álló föderáció elengedhetetlennek tartja. Így vitathatatlan tény, hogy a Szovjetunióban még a mai napig sem került sor valamennyi politikai fogoly szabadon bocsátására.
A helsinki föderáció listát nyújtott át a moszkvai illetékeseknek, amelyen 170, még mindig rabságban tartott politikai elítélt neve szerepel. Köztük található például M. Kazakov, akinek az volt a bűne, hogy 1975-ben kiutazási engedélyért folyamodott. Kérelmének benyújtása után Leningrádban perbe fogták és azóta, 15 esztendeje, kényszer-munkatáborban sínylődik. (folyt.)
1990. június 8., péntek
|
Vissza »
|
|
- Emberi jogok a Szovjetunióban - 1. folyt.
|
Konkrét értesülések bizonyítják, hogy a pszichiátriai kezeléssel való bűnös visszaélés módszerét a Szovjetunióban ma is gyakorolják. A szovjet zsidók kivándorlása terén bekövetkezett jelentős könnyítések ellenére a hatóságok még mindig sok esetben megakadályozzák olyan zsidók és más belső emigránsok távozását, akik a múltban több ízben kérték kiutazásuk engedélyezését - mondotta beszámolójában Nadler főtitkár. Rámutatott, hogy a hivatalos szovjet szervek közbenjárása nélkül változatlanul problematikus magánszemélyek és állami kötelékbe nem tartozó emberjogi organizációk tagjainak beutazása a Szovjetunióba. A főtitkár ezt a praxist a helsinki megállapodások nyílt megszegésének minősítette.
Utalt arra, hogy a nemzetközi helsinki föderáció számos képviselője csupán a legnagyobb nehézségek árán kapott engedélyt arra, hogy Moszkvába utazzék az ottani emberjogi meghallgatáson való részvételre. Több esetben a hatóságok ismételt, hiábavaló közbenjárása után a moszkvai külügyminisztérium bekapcsolása vált szükségessé, és az érintett személyek beutazási engedélyt végül is alig két órával indulás előtt kapták csak kézhez.
A moszkvai meghallgatás egyes tanui elmondották, hogy a szovjet jogrendszer változatlanul lehetetlenné teszi az emberi jogok feltétel nélküli gyakorlását. Az egyházi intézmények továbbra is az állami hatóságoktól függő viszonyban kénytelenek működni. A börtönökben uralkodó állapotok az ENSZ által megkövetelt minimális színvonalat sem érik el. Ami pedig az utazás szabadságát illeti, változatlanul korlátozzák a többi között a krími tatárok, a mesetek, a kurdok és a német nemzetiségüek szabad mozgását.
A 170 politikai fogoly névsorát tartalmazó dokumentáció átvételekor egyébként a szovjet delegáció egy tagja kijelentette: a lista valótlan adatokat tartalmaz - a Szovjetunióban nincsenek politikai foglyok - valamennyiüket szabadon bocsátották. A listán szerinte kizárólag közönséges bűnözők szerepelnek. +++
1990. június 8., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|