 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Állásfoglalás a szénbányászat helyzetével kapcsolatban
"A restriktív monetáris gazdaságpolitika
a bányászat egyéb súlyos problémáival együtt olyan helyzetet teremt,
amelyben a bányászok széles tömege állandó létbizonytalanságban él
és amely előrevetíti a tömeges munkanélküliséget, valamint a dolgozó
emberek elszegényedését. Ebben a helyzetben valamennyi baloldali
pártnak és a szakszervezetnek egységesen kell fellépniük a bányászat
helyzetének javítása érdekében.
"
BBC, Panoráma:
A szovjet zsidók kivándorlása
"Gorbacsov egy
sajtókonferencián - éles hangnemben ugyan - kijelentette, teljesen
elárasztják őt az arabok bírálatai. Ehhez hozzátette, amennyiben nem
kap biztosítékot Izraeltől, hogy az új bevándorlókat nem a megszállt
területeken telepítik le, akkor fontolóra kell vennie a zsidók
kiutazási engedélyeiről hozott korábbi döntését.
Felmerül a kérdés azonban, hogy mindez csupán retorikai fogás az
arab felháborodás lecsendesítésére, melyet Gorbacsov nem lesz képes,
vagy talán nem akar majd konkrét tettekkel alátámasztani.
Az ügyben a szovjet államfőnek mérlegre kell tennie az arab
világgal, illetve az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolatait. A
csúcstalálkozó egyik nagy eredménye a szovjet fél szempontjából az
Egyesült Államokkal kötött kereskedelmi egyezmény. James Baker
amerikai külügyminiszter habozás nélkül utalt arra, hogy az utóbbi
esetleg veszélybe kerülhet, ha a Szovjetunió gátat emel a
kivándorlásnak, és kijelentette, lehet, hogy Moszkva nem kapja meg a
legnagyobb kedvezményben részesülő ország státuszát, ha nem iktatják
törvénybe a kivándorlás jogát. "
|
|
|
|
|
|
 |
- MDF-kongresszus - 3. folyt.
|
Főleg, hogy az állami hitoktatás fenntartása a Lajtától nyugatra
sem feltétlenül szerepel a kereszténydemokrácia politikai
felfogásában. Az ötlet ugyanis - ha tetszik, ha nem - diszkriminatív
elemeket fűz bele az iskolai életbe. Hiába jog, hogy a gyerek járhat
művelődéstörténetre is, azt azért csak megjegyzik, melyik szülő nem
iratja be gyermekét hittanra, és a társadalmi nyomások - tudjuk -
szörnyűbbek tudnak lenni, mint az állami.
Ám ezen túlmenően is, ki vagy mi döntheti el a gyerek helyett,
hogy kíván-e hinni vagy sem, miben kíván hinni és miben nem? Miért
nem bízható ez rá akkor, amikor már döntésképes, és miért nem lehet
őt nevelni addig is a sokféleség szerepében? Hit és vallás helyett
miért ne lehetne megtanítható olyan erkölcsi világnézetre, amelynek
alapja a tolerancia és az erőszak elutasítása? Miért kellene
kalodába zárni legfogékonyabb éveit?
Úgy gondolom, hamarosan nagy viták kezdődnek erről, és a vita
előtt már megfogalmazható néhány tanúlság. Az egyik, az egyházaknak
joga a szabad működés, joga és kötelessége a vallásoktatás, azonban
csak az állampolgár választhatja az egyházat, az egyház nem
választhat magának hívőt.
Azután, az iskolában tanítani kell a vallástörténetet, esetleg
tágabban kultúra- vagy művelődéstörténetet, amelyen belül persze a
Biblia éppen úgy tantárgy, mint a Korán, a Tóra vagy a buddhizmus,
azonosulást megkövetelni azonban állami iskolákban tilos. Az
Isten-hit magánügy
Mindenben pedig a legfontosabb, a kérdésnek túlságosan nagy a
súlya ahhoz, hogy erről pusztán egy kormány dönthessen. Talán még a
parlament is szűk tér ennek megvitatásához, ehhez talán szélesebb
társadalmi keretek kellenek. (folyt.)
1990. június 4., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|