|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Változások a diplomáciai karban
"... valamennyi kormányváltozás után szinte
az első lépések közé tartozik a nagykövetek és azok közvetlen
munkatársainak leváltása, cseréje.
A demokratikus államokban nem is jelent különösebb hírt az
effélék bejelentése, de ahol bő négy évtizeden át prolongálódtak a
szokások, és a kinevezésekben nem szakmai szempontok játszottak
elsődleges szerepet, sokkal inkább a monolitikus egypártrendszerű
hatalomhoz való hűség, ott bizony a visszahívások lehetősége, ténye
pánikhangulatot teremt. Nem véletlenül.
A Budapesten május 24-ikén elfogadott és másnap nyilvánosságra
hozott döntés várható volt, hiszen az érintettek névsora a kormány
önvédelmét példázza. Nincs ebben semmiféle bosszú, törlesztés,
leckéztetés, csak és kizárólag az a Külügyminisztérium célja, hogy a
korábbi elkötelezettség helyett a demokratikus meggyőződés, valamint
az ország sorsa iránti felelősség legyen a posztok betölthetőségének
feltétele.
Most tekintsünk el attól, hogy valamennyi leváltott múltjával
foglalkozzunk, bár külön-külön is megérnének egy misét, mert amit
közülük némelyek műveltek arról érdemes, hasznos lenne beszélni. De
cselekedeteikben és a lépcsők taposásában rengeteg a hasonlóság
kezdve onnét, hogy javarészük a legendás moszkvai nemzetközi
kapcsolatok intézetében szerzett diplomát, ahol legfőképpen
újságírást, gazdasági ismereteket tanultak és két-három nyelvből
vizsgáztak"
|
|
|
|
|
|
|
Változások a diplomáciai karban
|
-------------------------------
München, 1990. június 2. (SZER, Magyar híradó, Hajnal László Gábor) - Kevesen beszélnek arról még napjainkban is, hogy az 1956-os forradalom bukásához és a szabadságharc eltiprását követő kíméletlen megtorlás elleni tiltakozás csitítgatásához jelentősen hozzásegítette a kommunistákat hazánk magyar nevű, de szovjet állampolgárságú ENSZ-nagykövetének taktikázása, időhúzó halogatása. Valamennyi ország külpolitikájának formálásában olykor döntő szerepük van a diplomáciai testületek vezetőinek, titkárainak, alkalmazottainak, épp ezért valamennyi kormányváltozás után szinte az első lépések közé tartozik a nagykövetek és azok közvetlen munkatársainak leváltása, cseréje.
A demokratikus államokban nem is jelent különösebb hírt az effélék bejelentése, de ahol bő négy évtizeden át prolongálódtak a szokások, és a kinevezésekben nem szakmai szempontok játszottak elsődleges szerepet, sokkal inkább a monolitikus egypártrendszerű hatalomhoz való hűség, ott bizony a visszahívások lehetősége, ténye pánikhangulatot teremt. Nem véletlenül.
A Budapesten május 24-ikén elfogadott és másnap nyilvánosságra hozott döntés várható volt, hiszen az érintettek névsora a kormány önvédelmét példázza. Nincs ebben semmiféle bosszú, törlesztés, leckéztetés, csak és kizárólag az a Külügyminisztérium célja, hogy a korábbi elkötelezettség helyett a demokratikus meggyőződés, valamint az ország sorsa iránti felelősség legyen a posztok betölthetőségének feltétele.
Most tekintsünk el attól, hogy valamennyi leváltott múltjával foglalkozzunk, bár külön-külön is megérnének egy misét, mert amit közülük némelyek műveltek arról érdemes, hasznos lenne beszélni. De cselekedeteikben és a lépcsők taposásában rengeteg a hasonlóság kezdve onnét, hogy javarészük a legendás moszkvai nemzetközi kapcsolatok intézetében szerzett diplomát, ahol legfőképpen újságírást, gazdasági ismereteket tanultak és két-három nyelvből vizsgáztak. (folyt.)
1990. június 2., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|