|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél az Antall-kormányhoz
"Javasoljuk a kormánynak sürgősen vizsgálják felül a kitüntetések
adományozásának egész rendszerét. Töröljék el az érdemtelenül
szerzett címek és rangok biztosította privilégiumokat. Ajánlatosnak
tartanánk, ha a sort első tévedéseik egyikével, Bors Zoltán
Csillagrendjével kezdenék.
"
Deutschlandfunk:
Interjú Horn Gyulával kitüntetése kapcsán
"Azt hiszem, a döntő momentum mégiscsak az NDK-beli
állampolgárok továbbutazásának, áttelepülésének a szabaddá tétele
volt. Én ezt tekintem döntő momentumnak két szempontból. Az egyik
az, hogy első ízben mi szakítottunk egy olyan szerződéssel két
varsói szerződésbeli tagállam között, amely megítélésem szerint
abszolút embertelen volt, és tényleg a régi rezsim szülöttje, tehát
én azt tartottam sorsdöntőnek. A másik szempont: ez elindított egy
olyan folyamatot, amely nemcsak az NDK-ban és az NDK hatására
Csehszlovákiában, hanem egész Közép-Kelet-Európában végbement.
"
|
|
|
|
|
|
|
A The Economist a magyar kormányprogramról
|
Köves Tibor, az MTI tudósítója jelenti:
London, 1990. május 25. péntek (MTI-tud) - ,,Jó, de még nem
Svájc,, címmel kommentálja legfrisebb számában az új magyar kormány
összetételét és terveit a The Economist.
A tekintélyes politikai-gazdasági hetilap budapesti tudósítása címében Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter kijelentésére utal, amely szerint ,,a magyarok a svájci életforma unalmasságára vágyódnak,,. ,,Úgy tűnik - írja a tudósító -, hogy a kormány elkötelezte magát ennek a kívánságnak a valóra váltása mellett. A lengyel stílusú sokk-kezelés kizárásával a fokozatosabb átalakulásra helyezték a hangsúlyt. A Varsói Szerződésből való kilépést szorgalmazó ellentmondásos parlamenti előterjesztést a bizottságok labirintusába utalták.,,
,,Megalapozatlannak bizonyultak azok a választás előtti aggodalmak, hogy a középjobb Demokrata Fórum győzelme nyomán a nacionalizmus felé fordulnak - írja a továbbiakban a The Economist. - A párt nyugati orientációjú liberális szárnyához tartozó Antall József miniszterelnök sikeresen mellőzte a pártalapító populista írókat és történészeket; egyikük sem került be kabinetjébe,,.
A kormány összetételét illetően a lap hangsúlyozza a szakértő értelmiségieknek szánt jelentős szerepet, kiemelve Rabár Ferenc, Kádár Béla, Mádl Ferenc és Jeszenszky Géza miniszteri megbizatását. Hozzáfűzi: ,,Antall úr kevésbé volt sikeres legkényelmetlenebb koalíciós partnere, a Kisgazdapárt szárnyainak lenyesése terén... A veszekedős kisgazdák most majd megkísérlik megvalósítani az 1947-es földtulajdon visszaállítására vonatkozó tervüket, amelyet még a fórum is irreálisnak minősít.,, Megjegyzi, hogy a harmadik koalíciós partner, a Kereszténydemokrata Néppárt megelégedett egyetlen miniszteri tárcával és ,,cserében az alkotmánymódosítások megszavazásáért az SZDSZ-t is kielégítették a köztársasági elnöki poszttal,,.
,,A kormány programjában mindenki számára van valami. Antall úr odabólintott a +szociális piacgazdaságnak+, a privatizálásnak és a forint konvertibilitásának, de homályos volt az eljárásmód és az időzítés tekintetében,,. A The Economist végezetül emlékeztet a gazdaság aggasztó állapotára és így zárja cikkét: ,,bármivel áll elő a kormány, a svájci életforma unalma távoli álom marad,,.+++
1990. május 25., péntek 11:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|