|
|
|
|
Sevillai félelmek
|
1990. május 9. szerda (Reuter/MTI-Panoráma) - Vegyes
érzelmekkel készülődnek Sevilla polgárai az 1992-es
világkiállításra. Reménykednek a régesrég várt gazdasági
felvirágzásban, de félnek attól, hogy városuk terrorista akciók
céltáblájává válik. Aggodalmuk nem alaptalan; a rendőrség a minap
300 kilogramm robbanóanyagot foglalt le, amit - értesüléseik szerint
- az ETA baszk szeparatista szervezet nagyszabású gépkocsirobantásos
hadjáratra akart felhasználni a város központjában. Sevillát eddig
elkerülte a politikai erőszak, ám ahogy közeledik 1992 áprilisa, a
világkiállítás, úgy terelődik egyre inkább a figyelem a délspanyol
városra, ami nagyobb visszhangot jelenthet a terrorista akcióknak.
Aligha hanyagolható el az a körülmény, hogy Amerika felfedezésének
500. évfor dulójára 20 millió látogatóval számolnak a sevillai
világkiállítás szervezői.
Felipe Gonzalez szülővárosának 800 ezer lakosa közül jópáran kételkedtek abban, hogy lesz itt világkiállítás. Andalúzia fővárosát ugyanis emberemlékezet óta elkerülte a fejlődés. Sevilla először 1929-ben próbálkozott nagyszabású nemzetközi esemény megrendezésével, spanyol-amerikai vásárral, ám a világgazdasági válság miatt a kísérlet csúfos kudarcba fúlt. A város polgárai a pénzügyi fiaskó terheit 40 éven át nyögték a megnövelt helyi adókon keresztül. Jose Luis Ballester, a 92-es világkiállítás főtitkára, amikor bejelentette, hogy a spanyol kormány 1,3 milliárd dollárnyi összeget szán a rendezvény támogatására, sietve tette hozzá: az adófizetőknek mindez egyetlen pezetájába sem kerül. A tervek szerint a 40 millió belépőjegy eladásából, a televíziós közvetítési jogok kiárusításából, a bankok és nagyvállalatok támogatásából, továbbá a kiállítási pavilonok majdani értékesítéséből visszatérül a befektetés. A kiadások oroszlánrészét nem is maga Sevilla, hanem az oda vezető utak, vasutak, a távközlési rendszer, a repülőterek korszerűsítése emészti fel, legalább 7 milliárd dollárt.
Andalúzia a haladás útjának szélére szorult, ám a világkiállítás olyan hajtóerőt ad, amellyel szélsebesen maga mögött hagyhatja múltját, s Európa Kaliforniájává válhat - hangoztatják az expo szorgalmazói. A lakosság jó része szerint azonban 1992 után nem ,,Kalifornia,, lesz Sevillában, hanem drágaság. Az árak ugyanis a bevételek növelése végett a világkiállítás idejére magasba szöknek, s azután - ahogy lenni szokott - már nem csökkennek... +++
1990. május 9., szerda 16:42
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|