|
|
 |
|
 |
Merre vezet a balti út? (1.rész)
|
Moszkva, 1990. május 9. szerda (MTI-Panoráma) - Alighanem
alaposan feladta Mihail Gorbacsov tanácsadóinak a leckét a három
balti köztársaság, miután kedden burkolt formában Észtország is
kinyilvánította a függetlenséget visszaállítva az 1938-as
alkotmánynak az erre vonatkozó kitételét. Ugyanakkor a balti
köztársaságok egységes döntése nyilvánvalóvá tette: aligha járható
út Moszkva számára a Litvániával szemben foganatosított gazdasági
blokád, mivel - legalábbis úgy tűnik - nem érte el a várt célt. A
vilniusi vezetés nem volt hajlandó hatályon kívül helyezni a március
11-i döntést, s a másik két köztársaság elleni hasonló intézkedések
a számottevő gazdasági károkon kívül súlyos politikai kárt okoznának
a szovjet vezetésnek.
A központi vezetés a jelek szerint fontolgatja a választ,
ugyanis a vilniusi döntésre adott gyors reagálással szemben Moszkva
napokkal a lett döntés után is adós a lett döntésre adandó hivatalos
válasszal. A függetlenség vonatkozásában óvatos Tallinn nem
véletlenül időzítette a rigai döntés utánra a függetlenség burkolt
kinyilvánítását.
A rigai parlament kompromisszumkészségről tanúskodó
határozatáról Moszkva részletes információt kért, s a tanulmányozás
arra utal, hogy a lett döntés nyomán mégiscsak körvonalazódhat
valamifé le megoldás a balti kérdésben. Annál is inkább, mert a
lettek érvényben hagyták a szovjet törvényeket az átmeneti
időszakra, s a függetlenség kinyilvánítása nyomán nem hoztak olyan,
utólag elsietettnek tűnő intézkedéseket, mint a litván parlament,
amely döntések Moszkva közvetlen érdekeit sértették.
Nem hagyható figyelmen kívül, hogy Riga és Moszkva között három
hete elkezdődött a tárgyalási folyamat, miután a lett vezetés
Gorbacsovval folytatott tárgyalásain igéretet kapott arra, hogy
Moszkva kész konföderatív alapon alakítani a kapcsolatokat, ha Riga
nem követi Vilnius példáját, s az első forduló után megállapodás
született a szakértői szintű megbeszélések május 15-i kezdetéről.
Éppen ezért nagy érdeklődéssel várják Rigában a moszkvai
választ, annál is inkább, mert Alfred Rubiks, az SZKP platformján
álló KP első titkára Gorbacsovval folytatott telefonbeszélgetése
alapján azt közölte, hogy a szovjet elnök alkotmányellenesnek tartja
a május 4-i döntést, s fenntartja magának a jogot a válaszlépésekre.
(folyt.)
1990. május 9., szerda 13:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Merre vezet a balti út? (2.rész)
|
Moszkva Vilnius esetében mereven kitartott amellett, hogy az
elszakadás a kiválásról elfogadott áprilisi törvény alapján
képzelhető el, amely a két balti köztársaság esetében eleve
reménytelenné teszi a kiválást. A népszavazáson a függetlenség
mellett állást foglaló kétharmados többség kérdéses Lettországban,
ahol a lakosság fele őslakos csupán, míg Észtországban hatvan
százalékos az észtek aránya, s a köztársaságok 1940-es szovjet
bekebelezése után betelepültek elutasítják a függetlenséget. Ennek
tudatában a lett parlamentben a szavazástól tartózkodó kisebbség
azonnali népszavazást követelt. A függetlenség útjában álló
nehézségeket jelzi az is, hogy a betelepültek általános sztrájkkal
fenyegetőznek, míg az észtországi orosz képviselők egyenesen Mihail
Gorbacsovhoz fordultak: védje ,,meg alkotmányos jogaikat,,.
A sokrétű balti probléma megoldása során Gorbacsovnak számos
kérdéssel kell szembenéznie. A konkrét katonai, politikai,
stratégiai és gazdasági szempontokon túl Gorbacsovnak számolnia kell
azzal is, hogy hasonló folyamatok vannak kibontakozóban több más
köztársaságban, így az 52 milliós Ukrajnában is. Éppen ezért alapos
körültekintésre van szükség. Arra a kérdésre, hogy merre vezet a
,,balti út,, minden bizonnyal Moszkvából várható válasz, s ez a
válasz meghatározó lehet az egész Szovjetunió jövője
szempontjából.+++
Kóti Lóránt (Moszkva), MTI-Panoráma
1990. május 9., szerda 13:56
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|