 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Nyílt levél a román kormányfőhöz
"Aggasztó, már-már botrányos katonai atrocitások borzolják az
erdélyi magyarság nyugalmát. Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén,
húsvétkor öt harci helikopter pásztázta végig Erdély magyarlakta
településeit, mindezt az istentisztelet alatt. A provokációról saját
szemünkkel is meggyőződhettünk. "
SZER, Magyar híradó:
Az MDF-SZDSZ-megegyezés fogadtatásáról
" - Itt semmi nem változott - csapta zsebre jegyzetfüzetét egy
kollega tegnap délután Antall József és Tölgyessy Péter
sajtókonferenciája után. Itt éppen úgy a színfalak mögött intézik el
a dolgokat, mint az egypártrendszer idején, s a képviselő csak
szentesíti szavazatával, amit a vezetők elhatároztak - mondta.
Úgy gondolom nincs igaza, ellenkezőleg: itt minden megváltozott,
megváltozott még akkor is, ha azzal a bizonyos MDF-SZDSZ
megegyezéssel szemben többeknek, mindenekelőtt a sajtó
munkatársainak van kifogása. Minden megváltozott a Tisztelt Házban,
mert tagjait szabadon választották. Ez önmagában olyan különbség,
amely összehasonlíthatatlanná teszi a 43 esztendő után végre
leváltott elődjével."
|
|
|
|
|
|
 |
A litván Jalta - 1.
|
1990. május 3. csütörtök (MTI-PRESS) - A Nyugat döntött: nem
tesz semmit Livániáért, nem óhajtja fokozni Gorbacsov fejfájását,
mert vannak fontosabb dolgok is, mint egy balti köztársaság. George
Bush elnök, annak az Egyesült Államoknak az egyes számú embere,
amelynek már a neve is a szabadsághoz kötődik, azt mondja: most nem
tud semmiféle ,,megtorló,, intézkedést tenni, mert nemhogy a
szovjet-amerikai viszony forog kockán, de a kelet-európai
demokratizálás folyamata is.
Visszás helyzet, mert ,,megtorló intézkedést,, senki nem akar.
Azt pedig végképp nem - különösen Kelet-Európában nem -, hogy a
fontos dolgokat megelőzzék a fontosabbak: ha Washington és Moszkva
valamit fontosnak tart, akkor az mindenek fölött való. Nemde?
George Bush szerint aggodalmaiban osztoznak szövetségesei is.
Igaz, ami igaz: a Tizenkettek külügyminiszterei a minap Dublinban
megelégedtek azzal, hogy párbeszédet sürgettek Moszkva és Vilnius
között, de konkrét intézkedésekről nem döntöttek. Még Mitterrand
elnök is úgy hagyta ott Floridában Bush elnököt, hogy kettejük
véleménye szerint a ,,párbeszéd,, élvez elsőbbséget. A kanadai
külügyminisztérium jelezte, hogy elutasította a litván hatóságok
segélykérő felhívását. Tokió közölte, hogy ,,figyelmeztette,,
Moszkvát: megtorló lépéseket tehet - nem tett semmit. A Fehér Ház
szóvivője azt álítja, hogy Amerika ,,bármikor,, komoly lépésre
szánhatja el magát.
Itt tartunk hát, Litvániában elzárva a szovjet olaj-, földgáz-
és egyéb csapot, míg a régebbi szovjet alkotmány is lehetővé tette a
kiválást a bizonyos unióból. Igaz, gyanús sietséggel szabályozták a
kiválás feltételeit - de abban minden külső megfigyelő egyetért,
hogy ezek a feltételek legfőképpen a kiválást akarják
megakadályozni.
Miközben a Szovjetunió bojkottálja saját köztársaságát (erre mit
mond az alkotmány?), nem árt feltenni néhány kérdést, és tenni
néhány megállapítást.
Mitől fontosabb a szovjet-amerikai párbeszéd, mint egy apró
balti nép önrendelkezése, amelytől különben katonai erővel, egy
hitvány és titkos szerződéssel fosztották meg. Egyáltalán, ezen a
szinten vannak-e fontos és fontosabb dologok? Vagy az önrendelkezés
lakosság, terület, katonai erő és stratégia függvénye? Egynéhány
hírmagyarázó habozás nélkül ,56-hoz hasonlítja Litvániát: Vilnius
büszke - és magányos. (folyt.)
1990. május 3., csütörtök 11:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|