 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az MDF nyilatkozata
"Számos szervezetünk és számos
érdeklődő kereste meg a Magyar Demokrata Fórumot tiltakozásunkat
kérve a vörös zászlók kitűzése, az utcák és épületek fellobogózása
miatt.
A Magyar Demokrata Fórum tiszteletben tartja azt a hagyományt,
mely május elsejét a munka ünnepének tekinti. Indokolatlannak tartja
azonban azt, hogy ezen a napon az utcákat és a középületeket
fellobogózzák, mert május elseje Magyarországon munkaszüneti nap, de
nem állami ünnep.
Az állami ünneppel kapcsolatban pedig a Magyar Demokrata Fórum
álláspontja az, hogy a városokat és a falvakat csak nemzeti színű
zászlókkal díszítsék.
"
SZER, Világhíradó:
Esztergomi Duna-híd
"A kimutatások szerint az építkezések a jelenlegi
feltételek mellett mintegy 400 millió forintba kerülnének, amelyből
természetesen 200 milliót, tehát az összeg felét Magyarország
fedezné. Kiderült, hogy az államkasszának legfeljebb 60 millió
forint áll a rendelkezésére. Ezért a fennmaradó összeget más
forrásokból kellene biztosítani. Ezzel kapcsolatban felmerült egy
japán autógyár, a Suzuki neve, ugyanis a japán cég műszaki egység
telepítését tervezi Esztergom vagy Székesfehérvár térségében.
"
|
|
|
|
|
|
 |
A mongolok és az idegenek - 1.
|
Ulánbátor, 1990. április 28. szombat (MTI-Panoráma) - A
Moncame hírügynökség előtt várakozó európait apró mongol gyerekek
egyre szűkebb körökben keringik körül. Végül közelében megállnak és
tátott szájjal, elkerekedett szemmel bámulják a ,,nagyorrú és
torzarcú idegent,,. Ulánbátorban az európai mindenhol feltűnést
kelt; megbámulják az utcán, a boltban, de még a szállodában is. A
mongolok pontosítanak. Nem általában az európai, hanem a közép- és
nyugateurópai kelt errefelé feltűnést. Azt mondják: az oroszokat jól
ismerik, immár hatvan éve, és már ránézésre, tévedhetetlenülmeg meg
tudják különböztetni őket Európa más lakóitól.
A mongolok első reakciója az európai idegen megjelenésére (az
oroszok esetében többnyire nem így van) a segíteni akarás. Ennek
szinte számtalan példáját lehetne felsorolni. Íme közülük egy: a
tudósító Ulánbátor külvárosában buszra száll. Azonnali feltűnés,
megindult a suttogás - ugyan mit keres egy európai mongolokkal teli
buszon, és különben is, miért nem utazik gépkocsin? Megjelenésére a
legközelebbi ülésről azonnal felugrott két kisgyerrmekes
fiatalasszony, és hellyel kínálták őt. Amikor jegyét kezeltetni
akarta, rájött, hogy seholsem találja. Egyre kétségbeesettebben
keresgeti, ám jön az ellenőr. Mégsem találja, és tehetetlenül
széttárja karját. Akkor veszi észre, hogy legalább hat kar nyúlik
feléje, mindegyikben egy-egy buszjegy.
Mongóliában a leggyakoribb idegen az orosz. A szakemberek száma
a családtagokkal együtt meghaladja az ötvenezret, tavaly az ország
területén 65 ezer szovjet katona tartózkodott. (Hivatalos adat
nincs, de jól értesült források a mongol fegyveres erők létszámát 25
ezerre becsülik.) Az itteniek a szovjeteket már több mint hatvan éve
ismerik. Szühebátor, a Mongol Népi Párt megteremtője hívta be őket a
20-as évek elején, és azóta is itt vannak. Oroszlánrészük volt
abban, hogy Mongóliában felszámolták a kínai befolyást, és az
országban - néhány évvel a Szovjetunió után - megkezdődhetett a
,,szocialista társadalom építése,,.
A repülőtérről a város felé közeledve még láthatók azok a
plakátok, amelyek Mongólia ,,világra szóló,, teljesítményét, a
,,feudalizmusból a szocializmusba való nagy ugrást,, ábrázolják.
Mokány, szőrös lován mongol harcos nagyot ugrik, sikeresen veszi az
akadályt és lova mellső patája már szinte érinti a túloldali földet.
De hová ugrott a mongol lovas? Ma már mindenki, még a hatalmon lévő
Mongol Népi Forradalmi Párt vezetői is egyetértenek abban, hogy
bizony, nem a szocializmusba, hanem legföljebb a
sztálinizmusba.(folyt.)
1990. április 28., szombat 12:15
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|