Rendszerváltás és az MTI

	,,Kasmirban nem lesz háború,, (1.rész)
Újdelhi, 1990. április 28. (MTI-Panoráma) - India és Pakisztán az elmúlt hetekben a fegyveres konfrontáció küszöbére sodródott. Önmagában ez nem volna újdonság: csak az utóbbi hat évben kétszer volt rá példa. Most viszont a diplomácia, a belpolitika és hadászati tervezés szintjén egyaránt megszaporodtak az olyan független változók, amelyek robbanásveszélyes helyzetekben rendszerint a bizonytalanságot fokozó tényezőként jönnek számításba. E pillanatban csak annyi bizonyos, hogy Újdelhi és Iszlámábád egyformán szilárdan kitart a maga álláspontja mellett, nemcsak engedni nem fognak, de semmi olyasmit nem tesznek, amit bárki engedménynek vélhetne. Az összkép legkevésbé nyugtalanító részének a kasmiri válság tágabb nemzetközi, diplomáciai összefüggései tekinthetők, de ezekben is kétértelműségek rejlenek. A legfontosabb kérdés e tekintetben az, hogy sikerül-e Pakisztánnak világpolitikai problémává tennie Kasmir ügyét. Iszlámábád azzal érvel, hogy nemzetközi jogi szempontból az egyedül érvényes hivatkozási alap mindmáig a kasmiri népszavazásról 1949-ben hozott - soha végre nem hajtott - ENSZ-határozat, ennélfogva a vitának az ENSZ Biztonsági Tanácsában, a kasmiri nép önrendelkezési jogáról kell folynia. A pakisztani diplomáciai törekvésekben és politikai retorikában azonban a népszavazás már jó ideje csak afféle ,,ceterum censeo,,. Az igazi hangsúlyok a muszlim érdekközösség és szolidaritás felé tolódnak. Aligha kétséges, hogy minden olyan vita, amely az ENSZ szóban forgó határozatáról folyna, pillanatokon belül ,,ki-lőtt-először,, tipusú kérdésekbe torkollna és ott meg is rekedne. Pakisztánnak mindenesetre be kellett látnia, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában még a kérdés napirendre tűzéséhez szükséges támogatást sem tudja megszerezni. Az Egyesült Államok kinyilvánította, hogy korábbi álláspontjával ellentétben immár nem támogatja a népszavazás gondolatát, és kívánatosnak tartaná, ha a nézeteltérést India és Pakisztán kétoldalú tárgyalásokon rendezné. A Szovjetunió határozottan kiállt India mellett, de eközben ugyancsak a tárgyalások fontosságát hangsúlyozta. Kína egy időben szívvel-lélekkel támogatta a kasmiri nép önrendelkezési jogát, a mostani válság kirobbanása után mégis a legnagyobb fokú önmérsékletet tanácsolta mindkét félnek, és elzárkózott az érdemi állásfoglalástól.Nyilván nem függetlenül attól a körülménytől, hogy a Dzsammu és Kasmírral határos Hszincsiang-Ujgur autonóm területen váratlanul Pekingnek is meggyűlt a baja a maga muszlim kisebbségével. (folyt.) 1990. április 28., szombat 09:42
Vissza » Folytatásokkal »