 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A KDNP közleménye
"A Kereszténydemokrata Néppárt
országgyűlési képviselői május 2-án - mielőtt elfoglalnák a helyüket
a Parlamentben - reggel 8 órakor a budapesti Szent István
Bazilikában ökumenikus istentiszteleten vesznek részt, - ahogy
1947-ben is a kereszténydemokraták az Országgyűlés megnyitását
megelőzően tették. Az istentiszteleten megjelennek a Demokrata
Néppárt 43 évvel ezelőtti, külföldön és itthon élő képviselői, a
párt vendégei, akikkel a Kereszténydemokrata Néppárt képviselői
együtt vonulnak be az új Parlament ünnepi ülésére .
A KDNP országgyűlési képviselői az istentiszteletre szeretettel
várják a párt tagjait, támogatóit, és minden hívő embert, aki
imáival is kész segíteni a Parlamentben kezdődő munkát."
SZER, A mai nap:
Az FKgP-n belüli nézeteltérések
"Végül is most vasárnap tartja a nagyválasztmányi ülést a
Független Kisgazdapárt, tegnap ugyanis a Budapesten összegyűlt
vidéki elnökök a korábbi határozat megváltoztatására kényszerítették
a központi vezetést. A döntés hátteréről és a Kisgazdapárton belüli
konfliktusokról tudósít Szekeres László:
A Független Kisgazdapártban újra dúl a háború. Szerdán délután
közzétette a párt sajtóirodája útján, hogy a hét végére tervezett
országos nagyválasztmányt gyakorlati okok miatt elhalasztják.
Csütörtökön már terjedt a városban a hír - amelyet este egy
sajtótájékoztatón közöltek -, hogy egy néhány helyi vezetőből álló
radikális csoport fellépésére, az ő követelésükre a nagyválasztmányt
mégis megtartják vasárnap."
|
|
|
|
|
|
 |
Május 1. centenáriuma 2.
|
Szabó Dezső ennek ellenére azt jövendöli, hogy "Magyarország
MINDEN DOLGOZÓ KÉZ, MINDEN MUNKÁS AGY szolidaritása lesz." S itt
jutottunk el május 1-je ünneplésének lényegéhez.
Mint ismeretes, május 1-jét szokás a munka ünnepének nevezni.
Amikor Szabó Dezső a DOLGOZÓ KÉZ és a MUNKÁS AGY szolidaritásáról
beszél, a munka dicséretét zengi. A munkának, mint teremtő erőnek,
a munkának, mint értéknek az elismertetése hatalommal, dicsőséggel,
vitézséggel szemben igen hosszú időre visszatekintő törekvés. A
feudalizmus évszázadainak története nem egyéb, mint az iparosok,
kereskedők, egyszóval a polgárság egyenjoguvá válási
törekvéseinek története. Az értékteremtő polgárság a feudális rendi
társadalomban azonos jogú taggá kíván lenni a katonáskodó
nemességgel, illetve az értelmiségi-ideológiai funkciót betöltő
papsággal. Ez számos vonatkozásban sikerült is neki, a teljes
egyenjoguságot azonban természetesen nem érte el.
Gondoljunk csak a német romantika nagy irójának, Heinrich von
Kleistnek híres hősére, akit a mi Sütő Andrásunk is megelevenített
drámájában, az "Egy lócsiszár virágvasárnapjában". Kohlhaas Mihályról
van szó, erről a megalkuvást nem ismerő polgári figuráról,
akinek a feudális önkény elleni lázadása okozza tragédiáját.
Kohlhaas meg nem alkuvása, önbecsülése oly erős, hogy jogainak
védelmében kénytelen-kelletlen rablóvezérré válik.
A nemesség, a papság és a polgárság rendi jogaira természetesen a
parasztság is igényt formál, ebbeli törekvéseit azonban elfojtják.
Csupán Európa néhány területén, egy Svájcban, Tirolban és
Skandináviában tudott renddé szerveződni a parasztság.
A polgári forradalmakkal megszünik a rendiség, eltünnek a
privilégiumok, a különféle kiváltságok. Magyarországon ez 1848-cal
történik meg, amikor eltörlik a fent említett három rend előjogait.
A NEMZET minden tagja hozzájutott a liberális polgári jogokhoz.
Ezek: a törvény előtti egyenlőség, a népképviselet, a közös
teherviselés, a személyes és dologi (tulajdonosi) szabadság.
Mindez természetesen csak elvben érvényesül. A valóságos
egyenlőség hiányai rövidesen látványosan mutatkoznak meg, amikor
színre lép a "negyedik rend", a munkásság.
A munkásosztály már a XIX. század első felében megfogalmazza
emancipációs (egyenjogúsági) követeléseit, ám ezek sokáig süket
fülekre találnak. (folyt.)
1990. április 27., péntek 14:41
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|