 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Felhívás az újonnan megalakuló kormányhoz
"A Természetvédők Szövetsége
aggodalommal olvasta az MTI április 23-án kiadott közleményében
annak a Baranya megyei tanácstagnak a szavait, aki elkeseredetten
javasolta: lakoltassák ki a veszélyes hulladékokkal terhelt
falvakat, mert jelenleg ez a megoldás látszik a legolcsóbbnak. A
szövetség megítélése szerint ha a ma még szokásos módon folytatódik
az ország környezetvédelmi gondjainak a megoldása, akkor az egész
ország kiürítése is valóban olcsóbb lesz, mint a termelés okozta
környezeti veszélyek elhárítása.
"
SZER, Magyar híradó:
Mit ad át az állambiztonsági szolgálat?
"A Belügyminisztérium a közeljövőben nyugati gépkocsikat
vásárol.
Jelenlegi kocsiállományuk öreg, elavult. 1.300 darabot kellene
az idén leselejtezni, pénzük - Ladában mérve - 760 darabra van, és a
Merkur összesen 380-at igazolt vissza. Ezért úgy határoztak, részben
saját költségvetésük terhére, részben az átszervezés miatt
felszabadult épületeik eladásából - például a III/3-as épület - 3 év
alatt háromezer darab nyugati gépkocsit vásárolnak. Rövidesen
megjelenik a tender kiírás egy nagy külkereskedelmi vállalatunkon
keresztül, de máris sok ajánlatot kaptak például a Fordtól is. Nagy
esélye - talán legnagyobb esélye - a Toyotának van, mely a
mentőtender megnyerésével egy szerelőparkot, egy technikai hátteret
is telepít Magyarországra.
"
|
|
|
|
|
|
 |
- Milyen házmester kell - 1. folyt.
|
Az 1919-es proletárdiktatúra napjai alatt kenyéradóikra a
módosabb polgárbérlőkre uszítgatták a vörösöket, majd az
ellenforradalminak nevezett korszak esztendeiben a felforgató
elemeknek látszókat figyelték, különös tekintettel a munkáskülsejű
személyekre, meg az úrféle vigécekre.
A német megszállás alatt szinte végletekig tágult a kör, s
hovatovább össznépi jócselekedet volt a gyanu közlése, bár - tegyük
hozzá sietve - inkább csak a városokban éberkedtek oly sokan.
Vidéken, falvakban kevesen mertek, akartak júdáskodni. Ám ez is
megváltozott az oroszok bejövetelét követően.
- Maradjunk azonban a városokban és pörgessük vissza a
történelem kerekét odáig, amikor kétféle ember létezett: az, aki már
kézhez kapta a kitelepítési, deportálási határozatot, és az, aki
erre várt. A csengőfrásznak nevezett hónapokban senki sem lehetett
nyugodt. A módosabb lakása kellett az új rendszer támogatottjának. A
korábbi rezsim katona, rendőr és csendőrtisztjei, ha igazolták is
őket, számolhattak a hírtelen rámolással.
A hajdani hivatalnokok, arisztokraták, üzlet, gyártulajdonosok,
tehetősebb kereskedők, komolyabb pozícióban lévő értelmiségiek, de a
szorgalmas magánzók is összecsomagolt motyókkal lesték az utcát,
figyelték a postást és felriadtak az éjszakai fékcsikorgásokra. Csak
a házmesterek nem féltek.
A legsötétebb ügyekben résztvevők sem riadoztak a forradalmi
igazságszolgáltatástól, hiszen szoros kapcsolatot tartottak az
ÁVH-val és a nyomozóknak is csurrant-csöppent a feketézésekből, a
magyarországi "Szent Bertalan éjszakák", áldozatainak könyörtelen
kifosztásából, búsásodó haszonból. (folyt.)
1990. április 26., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|