Rendszerváltás és az MTI

	Óriástávcső a világűrben - 1.
1990. április 25.szerda (MTI-Press) - A csillagászat előtt fantasztikus távlatokat nyitó új berendezés indult kedden a világűrbe: a Hubble óriásteleszkópot a Discovery amerikai űrrepülőgép vitte magával. Az esemény jelentőségét a szakemberek a Galilei által a XVII. század elején feltalált első távcső fontosságához hasonlítják. Reményeik szerint a különleges műszer segítségével hamarosan közelebb juthatunk a Világegyetemet létrehozó Nagy Robbanás (Big Bang) titkainak megfejtéséhez. A földi légkörön kívülre juttatott csillagászati műszerek már évek óta nem számítanak ritkaságnak. A földi teleszkópok lehetőségei végesek: méreteiket már nemigen lehet tovább növelni, s hatásfokukat jelentősen csökkenti az atmoszféra zavaró hatása. Ezért az elmúlt 10-15 évben több különleges asztronómiai berendezés végzett kutatásokat földkörüli pályán. A röntgencsillagászat fejlődését a nyugat-európai Exosat műhold és a szovjet Mir űrállomás Kvant-moduljának műszerei segítették, az ibolyántúli jelenségek megfigyelésében az amerikai - nyugat-európai együttműködésben létrehozott IUE és a szovjet Asztron , az infravörös csillagászatban pedig az amerrikai-brit-holland építésű IRAS ért el jelentős eredményeket - a Hubble azonban az űrkutatás történetében elsőként a látható fény tartományában működik. Az amerikai Országos Űrkutatási és Űrhajózási Hivatal (NASA) 1972-ben kezdte el a Hubble-programot; a tervezésben és a kivitelezésben 350 amerikai és külföldi tudományos intézmény és iparvállalat vett részt. Az óriásteleszkóp létrehozása és felbocsátása másfél milliárd dollárba került, a földi kiszolgáló létesítmények megteremtése pedig újabb több mint félmilliárdot emésztett fel - ebből csak a számítógépes háttér biztosítása 70 millió dollárt tett ki. A mérések lehető legnagyobb pontosságának biztosításához a szakemberek húszmillió csillagot tartalmazó csillagkatalógust állítottak össze - 8 évi munka eredményeként. Az űrteleszkóp a hozzá tartozó berendezésekkel együtt lényegében egy nagyméretű, henger alakú mesterséges holdnak tekinthető; tömege mintegy 11,5 tonna, hossza 12,8 méter, legnagyobb átmérője 4,3 méter - megközelíti a szovjet Mir űrállomás központi egységének méreteit. A berendezés ,,lelke,, egy 2,4 méter átmérőjű főtükör, amelynek számítógéppel vezérelt csiszolása több mint két évig tartott. Mivel nem egy darabból áll, hanem méhsejt-szerkezetű, súlyát sikerült 3 tonnáról 900 kilogrammra csökkenteni. (folyt.) 1990. április 25., szerda 11:01
Vissza » Folytatásokkal »