|
|
 |
|
 |
- A Sajudis kongresszusa magyar szemmel - 1. folyt.
|
- Azt hiszem, hogy a moszkvai nyomás. Moszkva soha eddig még
olyan egyértelműen nem nyilvánította ki, hogy nem ért egyet, és nem
hajlandó belenyugodni abba, hogy egy tagköztársaság kiváljék és
ezzel mintegy láncreakciót indítson el. Hisz nem kell mondanom,
Litvánia csak egy a sok közül, a másik két balti állam éppúgy, mint
Ukrajna, de főképp Nyugat-Ukrajna szintén hasonló húrokat penget.
Ugyanakkor azt hiszem, hogy a világhelyzetet akként ítélték meg
Litvániában, hogy ez lenne talán a legalkalmasabb pillanat követni a
magyar, illetve a kelet-európai utat. Árgus szemekkel figyelik
mindazt, ami Kelet-Európában zajlik - és nagy szimpátiával -,
mondhatnám azt is, bizonyos fokú írigységgel. Litvánia olyanná kíván
válni, mint Magyarország, mint Csehszlovákia, mint Lengyelország.
Nem kíván egyelőre többet, de ezt nagyon szeretné.
Azt hiszem ezek azok a tényezők, amelyek az ottani politikusok
agyában és szándékaiban és ösztöneiben elrejtették, illetve
megérlelték annak gondolatát, hogy függetlenné váljanak. Egyben
rávilágít mindez arra is, hogy itt nagyon ösztönös emberekről is van
szó, hisz ha a litván politikai garnitúrát megnézzük, mint
filozófusokat, költőket, zenészeket látunk. Landsbergis maga is
zeneesztéta ugye. Ezek a maguk nagyon sajátos, egyéni módján élték
meg Litvánia sorsát, népüknek a sorsát. Azt hiszem, hogy ilyen
szertelenséggel, vagy bizonyos fokú közvetlenséggel ítélték meg ezt
a helyzetet. Nem mérték fel annak világpolitikai távlatait, de
mindezt nem rosszalólag mondom, félre ne értsen senki, hisz
nagyjából olyannak tűnik most Litvánia, mint 1956 Magyarországa:
hősiesnek, elszántnak és nagyon magányosnak.
- Mi volt a fő téma a kongresszuson? (folyt.)
1990. április 24., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|