Rendszerváltás és az MTI

	Van-e cenzúra a Szabad Európa Rádiónál?
--------------------------------------- München, 1990. április 23. (SZER, Magyar híradó) - A Népszabadság szombati száma "Cenzúra a Szabad Európa Rádiónál 1990 tavaszán" alcímmel rádiónk belső életéről közöl cikket. Az írás többek között azt állítja, hogy "a kolozsvári magyar értelmiségiek március végi tiltakozásával, amelyet 127-en írták alá, a hallgatók nem ismerkedhettek meg." Természetesen a hallgatók megismerkedhettek. Ugyanis éppen én ismertettem. Igaz: kivonatosan. Például nem soroltam fel valamennyi aláírót, csupán azokat említettem, akikről véleményem szerint a hazai hallgatóság már korábban is hallhatott. Híradónk műsorideje jelenti az ilyen jellegű dokumentum- ismertetések lényegi korlátját. A konkrét esetre még jól emlékszem. Mint ilyen esetekben mindig, azúttal is magam elé tettem a nyilatkozat szövegét, és a komputeren leírtam mindazokat a mondatokat, amelyek fontosan voltak. Ebbe - itt - senki sem szól bele. De mivel nem lenne helyes ennyivel elintézettnek tekinteni az ügyet, átadom a mikforont Vadász Jánosnak: - "Letiltva Tőkés László adásba nem mehet" - szombati számában a Népszabadság ezzel a fogós címmel tálalta olvasói elé cikkét - azzal vádolván a Szabad Európa Rádiót, hogy a szabad tájékoztatással össze nem egyeztethető módszerekkel cenzúrázza a romániai eseményekkel, és elsősorban az erdélyi magyarság sorsával foglalkozó híreket-véleményeket, többek között Tőkés László megnyilatkozásait. A Népszabadság - úgymond - a Szabad Európa Rádió munkatársai által hozzá eljuttatott belső utasításokra hivatkozik, az ezekből összerakott és a cikkhez mellékelt montázzsal próbálja állításait dokumentálni. Mint a magyar osztály helyettes főszerkesztője, ezekre a vádakra kívánok a nyilvánosság előtt rádiónk műsorában válaszolni. (folyt.) 1990. április 23., hétfő
Vissza »

	- Cenzúra a Szabad Európa Rádiónál? - 1. folyt.
Mindenekelőtt a cikkben foglalt állítások hitelességével van baj. Mert bárkitől is szerezte értesüléseit a Népszabadság: az illető vagy nem volt helyesen informálva, vagy nem kívánt helyesen informálni. Egyszerűen nem felel meg a valóságnak az az állítás, "hogy a cenzúra gyakorlatilag elzár a SZER hallgatói elől tényleges híreket, és elvitathatlan hírértékű, valós információkat". A cikkben említett konkrét példákat egytől-egyig rádiónk konkrét műsorai cáfolják meg. Mert természetesen ismertettük műsorainkban a kolozsvári magyar értelmiségiek március végi tiltakozó felhívását, csakúgy, mint Tőkés Lászlónak a Die Welt hasábjain megjelent interjúját. Tőkés László budapesti sajtóértekezlete sem esett valamiféle cenzúra áldozatául, hiszen teljes terjedelmében ismertettük: félórás műsort szenteltünk az eseménynek - méghozzá rendkívüli műsort, mert aznap műsorunk szokásos szerkezetét kellett módosítanunk, hogy a sajtóértekezletnek biztosított félóra helyet kapjon benne. A Népszabadság akkor járt volna el az újságírói etikának megfelelően, ha előzőleg nálunk érdeklődik az ellenünk irányuló állítások valódisága felől, de ez - úgy látszik - nem érdekelte azokat, akik a cikket megjelentették. Mint ahogy szemlátomást az sem érdekelte őket, hogy a cikkben az orwelli cenzura eszközeként megjelenített belső utasítások igazi rendeltetéséről megbízható információt szerezzenek. Most pótolhatom súlyos mulasztásukat. (folyt.) 1990. április 23., hétfő
Vissza »

	- Cenzúra a Szabad Európa Rádiónál? - 2. folyt.
Minden hírközlő intézmény amely alapvetőnek tekinti szakmai és erkölcsi hitelességét, munkája során meghatározott szakmai és erkölcsi előírásokhoz igazodik, amelyeket a mi esetünkben az erre a célra megfogalmazott szakmai-erköcsi kódex foglal össze. A cikkben elmarasztalt belső utasítások ezeket az előírásokat érvényesítik a Szabad Európa Rádió napi gyakorlati munkájában. Például azt az előírást, hogy ne felkapott híreszteléseket, megalapozatlan értesüléseket közöljünk, hanem csak valós híreket, amelyeket legalább két, egymástól független forrás megerősített. A brit Observer egyik cikke nem elégítette ki ezt a követelményt, amikor azt állította, hogy Ceausescu korrupt uralma során összesen 8 milliárd dollárt sikkasztott el, és ezt az összeget svájci magánszámlákra juttatta. A 8 milliárdot ugyanis más forrás nem erősítette meg. Azért említem ezt a cikket, mert a Népszabadság a "szabadeurópás belső cenzúra" példájaként hivatkozott rá. Azt viszont nem tette hozzá, hogy műsoraink számos cikket és hírügynökségi jelentést ismertettek a Ceausescu-klán által elsíbolt pénzekről, a svájci bankok ezzel kapcsolatos vizsgálatáról. Műsorainkból tehát nem ez a történet maradt ki, csupán egy cikk a sok közül - az a cikk, amely meg nem erősített értesülést tartalmazott. Az említett erkölcsi-szakmai kódexhez igazodva el kívánjuk kerülni olyan cikkek, beszámolók közlését is, amelyek hangvételüket, fordulataikat tekintve alkalmasak lehetnek a szenvedélyek felkorbácsolására. Amelyek nem az emberek józan eszét, hanem érzelmeit veszik célba, és így - különösen kényes, kiélezett helyzetekben - veszélyesek. (folyt.) 1990. április 23., hétfő
Vissza »

	- Cenzúra a Szabad Európa Rádiónál? - 3. folyt.
Ilyen helyzet alakult ki Marosvásárhelyen, a magyar kisebbség ellen irányuló súlyos atrocitások nyomán. És az említett meggondolások miatt nem ismertettük a New York Times egyik beszámolóját - amit a Népszabadság megintcsak a cenzúra elrettentő példájaként hozott fel -, viszont ismertettük a mértéktartó hangvételű és hiteles beszámolók tucatjait, amelyek ezekkel az atrocitásokkal foglalkoztak. Tisztában vagyok azzal, hogy egy rádióállomás -, amikor napi munkájában aláveti magát egy szakmai-erkölcsi kódex követelményeinek, és nem hajlandó engedményt tenni a szenzációkat hajszoló, érzelmeket borzoló zsurnalizmusnak - bizonyos taktikai előnyökről mond le azok javára, akik ilyen téren kevés gátlással rendelkeznek. De meggyőződésem, hogy hosszú távra csak így lehet megalapozni egy hírközlő intézmény szakmai és erkölcsi hitelét - a mi esetünkben: hallgatótáborunk bizalmát. +++ 1990. április 23., hétfő
Vissza »