 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz távirata az RMDSZ-hez
"Mi sikeres választások után vagyunk, Önök évtizedek óta az első
szabad választások előtt állnak. Kívánjuk, hogy a Magyar Ifjúsági
Szervezetek Szövetségével kötött választási koalíciójuk segítse elő
sikeres kampányukat, a romániai magyarság polititkai képviseletét és
a román-magyar megbékélést.
"
BBC, Panoráma:
Milyen pozíciója lesz Walesának?
"Az új, független Lengyelországban Lech Walesa szerepe úgy
látszik fontos politikai kérdéssé válik. Mazowiecki miniszterelnök,
a Szolidaritás volt tanácsadója, saját radikális gazdasági
reformprogramjával van elfoglalva, és úgy tűnik: cseppet sem bánja,
hogy ideiglenes politikai stabilitást biztosít számára egy nagyjából
passzív államelnök - Jaruzeski tábornok személyében - hiszen félig
demokratikus a parlament.
A Szolidaritás nem nyerte vissza a statárium előtti
népszerűségét, és megoszlanak köreiben a vélemények: fontos
politikai erő maradjon-e, avagy visszaváltozzék egyszerű
szakszervezetté?
A Walesa újramegválasztására leadott jelentős szavazattöbség -
78 százalék - a gyengeség jelének is tekinthető, hiszen könnyebb a
múlt dicső emlékeihez ragaszkodni, mint szembenézni a jelenlegi
megosztottsággal és a jövő kihívásaival.
"
|
|
|
|
|
|
 |
Norvégia: ,,megeszem a kalapom,, - megette - 1.
|
1990. április 23. hétfő (Reuter/MTI-Panoráma) - Erik Solheim
a norvég Szocialista Baloldali Párt elnöke a minap megette a
kalapját. Nem volt más választása, elvesztette a fogadást. Azt
jósolta ugyanis, hogy a szeptemberi választások nyomán alakult
jobbközép koalíció négy hónapon belül megbukik. A kormány maradt - a
kalap sorsa megpecsételődött. Solheim megfőzte mint a spagettit,
hogy könnyebb legyen megrágni, némi olívaolajjal meg más fűszerekkel
is próbálta megízesíteni és hősiesen nekilátott. Egy percig sem
állítja hogy ízlett volna. - Nem is ette meg az egészet.
Az elvesztett fogadás híven jelzi, hogy az oslói parlamentben a
furcsa pártszövetségek is fennmaradhatnak, mert a nemzeti
közmegegyezés hagyományát nem gyűri maga alá a választó polgárok
radikális változás iránti vágya.
A szeptemberi választások eredménye ugyanis mintha azt jelezte
volna, hogy a szavazóknak már elegük van a nemzeti konszenzusra
épített politikából. Ez volt a norvég jóléti állam modelljének egyik
pillére, a másik az északi-tengeri olajkincs. A hagyományos pártok
mandátumokat vesztettek, a jobb- és a baloldali radiklisok viszont
előretőrtek.
Carl Hagen jobboldali Haladó Pártja 2-ről 22-re, a Solheim
Szocialista Baloldali 6-ról 17-re növelte mandátumainak számát. A
koalíciónak viszont mindössze 62 képviselője van a 165 tagú
Strotingban éppen eggyel kevesebb, mint az így is ellenzékbe szorult
Munkáspártnak, s csak a Haladó Párt parlamenti támogatásával vált
képessé a Munkáspárt kormányalkítását megakadályozni. Az októberben
alakult jobbközép kisebbségi kormány törékeny koalíciója ennek
ellenére képes volt rácáfolni a gyors összeomlását sejtető
jóslatokra, de senki sem tenné tűzbe a kezét, hogy kitölti négyéves
mandátumát.
Solheim nem hajlandó újabb fogadásokat kötni a kormány bukásának
idejére, hiszen be kell látnia, hogy a fjordok népe mégsem
radikalizálódott annyira, mint feltételezte. Norvégia meglehetősen
konzervatív ország, ha nem is a jobb- vagy baloldali politikai
értelemben, de legalábbis annyiban , hogy nem kedveli a gyors
változásokat egyik irányba sem - fedezte fel az ellenzéki politikus,
akinek kalapja már a múlté. (folyt.)
1990. április 23., hétfő 14:44
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|