|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Világhíradó:
A pápai látogatás
"A pápa, aki
Csehszlovákiában tartózkodik, bejelentette, hogy rendkívüli püspöki
szinódust hív egybe a kommunizmus bukása után kialakuló európai
helyzet áttekintésére. A Szentatya ezekben az órákban misét celebrál
(sic
) Pozsonyban, ahonnan az előkészületekről jelentette Kovács
Ágnes:
Az előkészületek óriásiak, a zászlók és a pápai fényképek
elárasztották a várost. A mise helyét csak gyalog és az ide kijelölt
autóbuszokon lehet megközelíteni. Sajnos az időjárás nem kedvez,
mert tegnap délutántól ma reggelig egyfolytában esik az eső, mégis
körülbelül egymillió emberre számítanak. Rengeteg az osztrák és az
olasz autós.
Az előkészületek szokatlanul rövidek voltak, és ebből egyesek
arra következtetnek, hogy a pápa gyors látogatása az idős Tomasek
bíboros tiszteletének szól. Az utódlás kérdéséről valószínűleg nem
esik majd szó, de a Hável elnökkel folytatott tárgyalások végre
tiszta helyzetet teremtenek az invesztitúra és az egyházi jelen
tekintetében."
|
|
|
|
|
|
|
Itália - Koalíciós ,,szakácsmesterség,, - 1.
|
1990. április 22. (MTI-Panoráma) - A koalíciós "étel" receptje egyszerűnek tűnik Olaszországban: végy sokmillió szavazót, rendezz választásokat, majd a befutó pártok közül az alakít kormányt, amelynek képviselőjét az államfő megbízza e feladattal (nem feltétlenül a legnagyobbét). Csaknem tíz év óta öt pártból álló ,,ízegyüttes,, alkotja a végrehajtó testületet: a legerősebb politikai erőt képviselő kereszténydemokraták a náluk sokkal kisebb, de pótolhatatlan ,,zamatanyagot,, biztosító szocialista párttal együtt alkotják e szövetség magját, s mellettük három egészen apró polgári párt (republikánus, liberális, szociáldemokrata) lelhető meg benne másodrangú, ám elmaradhatatlan "körítésként".
A kormányzó többség tehát biztosított a kétkamarás törvényhozó testületben: az "ötösfogat" 177 mandátumot birtokol a 315 tagú szenátusban, 377 hellyel rendelkezik a 630 tagú képviselőházban. Persze van erős ellenzék is (OKP, független baloldal, stb.) amellyel szemben ma már nem is nagyon lehetne más összetételű koalícióban egyesülni a politikai színképváltás átka nélkül.
A kormányozhatóság kérdése azonban Itáliában felettébb dialektikus. Ha arra gondolunk, hogy egy időben szüntelen kormányválságokba torkollott a pártközi küzdelem, azt hinnénk, süppeteg ingovány az ottani politikai helyzet. Ha azonban azt tartjuk szem előtt, hogy lényegében ugyanaz a ,,nómenklatúra,, cserélgeti tagjait a posztokon, a stabilitás legjobb módzszerét fedezhetjük fel e kormányváltozásokban.
Az ötpárti koalciós ,,tál,, tehát viszonylag állandó recept alapján készül, de valaki folyton ,,elsózza,, az ételt. Ha az elmúlt esztendők kormányválságait idézzük fel, azok vagy amiatt robbantak ki, mert a szocialisták új kormányalakítási próbálkozások idején felfelé hajthatták az árat együttműködésükért, vagy azért, mert a kereszténydemokraták önmaguk pártján belül is siettetni akarták a hatalmi átrendeződést, vagy amiatt, hogy a piciny liberálisok egy kis reklámot akartak csinálni maguknak durcás kivonulásukkal. Az utóbbi esztendőkben azonban sajátos mócsing keveredett a sokáig jól emészthető eleségbe: megjelentek az ,,orvlövészek,,. Azokat a kormánypártokhoz tartozó képviselőket nevezték így, akik a titkos szavazás leple alatt saját pártjuk ellen voksoltak. Emiatt hónapokon keresztül húzódott egy-egy költségvetési tervezet elfogadtatása. A kormány többször tartott már ott, hogy cikkelyenként kellett bizalmi (nyilvános) szavazásra terjeszteni a tervezetet. Ilyenkor mindig csoda történt: a parlamenti többség, amely egy órával korábban titokban megtagadta önmaga koalícióját, a plénum előtt mégis megmentette azt. (folyt.)
1990. április 22., vasárnap 12:45
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|