Rendszerváltás és az MTI

	Követeléseink a fejlődő országoktól - Sajtótájékoztató (1. rész)
1990. április 13., péntek - A fejlődő országokkal folytatott kereskedelmünk aktívuma az elmúlt tíz év alatt csaknem 4 milliárd dollárra növekedett. Jelenleg 630 millió dollárra tehető kintlévőségeink összege a fejlődő világban - mondotta pénteken tartott sajtótájékoztatóján Major István, a kereskedelmi minisztérium főosztályvezetője. Ez utóbbi szintén a tíz év alatt gyűlt össze, amiből jelenleg 135 millió dollár tekinthető lejártnak. Bár a minisztérium nem ismeri a behajthatatlan kintlevőségek kifejezést, 26 millió dollárnyi követelés behajtását Szudánból, Dél-Jemenből, Mozambikból és Nicaraguából - kétesnek ítéli meg. Összességében nem tartják túl magas összegűnek a kintlévőséget különösen, ha összehasonlítjuk a többi kelet-európai ország kihelyezett hiteleinek összegével: a Szovjetuniónak például 67 milliárd dollárral, Csehszlovákiának és az NDK-nak 8-8 milliárd dollárral, Romániának 2.5, Lengyelországnak 2, Bulgáriának 1.5-3 milliárd dollárral tartoznak a fejlődő országok a kereskedelmi minisztérium információi szerint. A befagyott követelések mobilizálására több módszer kínálkozik - mondották a tájékoztatón. Kézenfekvő a további hitelbeszállítások leállítása, ám ezt többnyire nem alkalmazzák, különösen, ha az adott országra exportpiacként, hosszútávon is számítunk. Inkább azt az utat választják, hogy továbbra is szállítanak kisebb tételeket, különösen akkor, ha magyar részvétellel közös vállalat is működik az adós országban. Sok esetben célszerű lehet, hogy a magyar kereskedelem elfogadja az áruval való törlesztést is. Erre már volt példa, amikor a közelmúltban Irak 210 ezer tonna kőolajat szállított, s ennek felét hiteltörlesztésként tudtuk be. Lehetőség van arra is, hogy az értékpapírok piacán hajtsuk be követeléseinket - folytatta a főosztályvezető -, ám ez a tapasztalatok szerint igen nagy veszteséggel jár. A kintlevőségek behajtásának útja lehet, ha helyi valutában fogadják el a magyar vállalatok a törlesztést, s ezt azután felhasználják tőkebefektetésre, közös vállalkozások létrehozására, esetleg az idegenforgalomban. Elhangzott az is, hogy bármilyen módszert alkalmaznak, a lejárt követelések behajtása mindenképpen kisebb-nagyobb veszteséggel jár. Ám a minisztérium úgy ítéli meg, hogy behajthatatlan követelések nincsenek, annál is inkább, mivel a Világbank szerint is a súlyosan eladósodott Magyarország nem fogadhatja el, hogy kintlevőségeit befagyottnak tekintse. (folyt. köv.) 1990. április 13., péntek 12:16
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »