 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Felhívás május elseje megünneplésére
"A Szakszervezetek
Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakmai szövetségei a munkavállalók
nemzetközi összefogásának, a munkának, a munkásszolidaritásnak a
100. május elsejei megünneplésére hívják, várják a miskolci és
Miskolc-környéki dolgozókat, családokat a Csanyiki parkba, ahol
hagyományos majális megrendezésére kerül sor"
Vatikáni Rádió:
Paskai-cikk húsvétkor
"Az
elmúlt négy évtizedben a vallás elleni erős nyomás ellenére is sokan
hűségesen és áldozatokat vállalva kitartottak hitük mellett.
Lelkiismeretes munkájuk, becsületes helytállásuk tanulságtétel volt
amellett, hogy az autentikus keresztény élet mindig építő jellegű a
társadalomban, még ha ezt sokan nem is akarják elfogadni. Az
egyháznak a történelem folyamán sokszor kellett bizonyítania, hogy a
kereszténység nem visszahúzó, hanem építő erő a közösségben, mert
azokat az erkölcsi értékeket hordozza, amelyeket az egészséges
tórsadalmi élet nélkülözhetetlen alapját alkotják."
|
|
|
|
|
|
 |
főcím: Felszabadítás vagy megszállás? alc. Negyvenöt éve
tartózkodnak szovjet csapatok Magyarországon Írta: Korom Mihály
egyetemi tanár, a történettudományok doktora
|
Az utóbbi években újra és igen erőteljesen megnövekedett az
érdeklődés aziránt, hogy milyen céllal kerültek szovjet csapatok
Magyarországra 1944-45-ben és milyen indokkal, feladatokkal
tartózkodnak azóta még mindíg nálunk. ŐSZINTÉN ÉS NYÍLTAN, SZIGORÚAN
A TÉNYEKNEK MEGFELELŐEN KELL ERRŐL A KÉRDÉSRŐL IS ÍRNUNK ÉS
BESZÉLNÜNK. Az elmúlt 45 évben sokszor csak egyoldalúan világították
meg az ezzel összefüggő kérdéseket, féligazságokat vagy teljesen
torz beállításokat hallhatott az ország lakossága. E bonyolult
kérdésekre adandó válaszhoz meg kell vizsgálni a máig is ható
történeti folyamatot.
alc. Felszabadítás büntető következményekkel
A második világháborúban az antifasiszta koalíció - köztük a
három legerősebb nagyhatalom, az Angol Egyesült Királyság, a
Szovjetunió és az USA - hosszú és elkeseredett küzdelmet folytatott
a fasiszta zsarnokság ellen. A nagyhatalmaknak és hadseregeiknek ez
az együttes világméretű harca általában is és közvetlenül is
felszabadító jellegű volt valamennyiünk részéről. Így a szovjet
hadseregeknek az akkori Magyarország területén 1944. augusztus
26-tól - a mai területen 1944. szeptember 23-tól - 1945. április
13-ig tartó katonai tevékenysége FELSZABADÍTÁST JELENTETT A
HITLERISTA MEGSZÁLLÁS ÉS A VÉRES NYILAS URALOMBA TORKOLLOTT HAZAI
DIKTATÚRA ALÓL. Ezért az e harcok során elesett 140 ezernyi szovjet,
több tízezer román és bolgár, valamint ezrekre menő magyar,
jugoszláv, angol, amerikai stb. harcos emlékét és emlékhelyeit
tisztelettel megőrzi a magyar nép is. Az ország felszabadítását
azonban csak úgy lehetett a háború során elérni - miután a hivatalos
magyar hatalom is az ország egésze nevében Hitler mellett
kitartott-, hogy katonai értelemben meg kellett szállni
Magyarországot is. Ez azonban nemcsak súlyos háborús nehézségekkel,
sok emberi és anyagi áldozattal járt és több százezer volt magyar
katona hadifogságát jelentette, hanem túl ezeken olyan, a polgári
lakosság nagy rétegeit érintő igen SÚLYOS KÖVETKEZMÉNNYEL IS JÁRT,
AMELY MÁR NEM A HADVISELÉS, HANEM A SZTÁLINIZMUS KOLLEKTÍV MEGTORLÓ,
BÜNTETŐ GYAKORLATÁBÓL TÁPLÁLKOZOTT. (folyt.)
1990. április 17., kedd 13:14
|
Vissza »
|
|
Felszabadítás vagy 2.
|
A legsúlyosabb talán az volt, amikor a fegyvertelen civil
lakosságot érték kollektív, megtorló bántalmazások. Így először a
KÁRPÁTALJÁN, MÁR A KATONAI BEVONULÁS MÁSNAPJÁN, 1944. OKTÓBER
VÉGÉTŐL KEZDVE, PÁR HÓNAP ALATT A MAGYAR NEMZETISÉGŰ LAKOSSÁG
MUNKAKÉPES TAGJAINAK ZÖMÉT, TÖBB MINT 40 EZER EMBERT SZEDTEK ÖSSZE A
SZOVJET ÁLLAMBIZTONSÁGI ALAKULATOK ÉS SZÁLLÍTOTTÁK EL ŐKET
FOGOLYKÉNT A SZOVJETUNIÓ TÁVOLI VIDÉKEIRE, MUNKATÁBOROKBA. A
kegyetlen életviszonyok miatt jóval több mint egyharmad részük
vesztette életét a fogságban. Ezt a nemzetiségi hovatartozási alapon
végrehajtott akciót nemcsak a kárpátaljai lakosság és a hazai
tudományos és politikai élet, hanem a hivatalos szovjet politika is
elítélte már, mint a Beria-féle népirtó gyakorlatot.
Hasonló okból ugyanilyen sorsra jutott az ország német
nemzetiségű vagy német nevű lakosságának jó része is. Ugyanis 1944
végétől az ország keleti részétől elkezdve MINTEGY 65-70 EZER
MUNKAKÉPES CIVIL NÉMET NEMZETISÉGŰ VAGY NÉMET NEVŰ FÉRFIT ÉS NŐT
SZÁLLÍTOTTAK KI A SZOVJETUNIÓBA MAGYARORSZÁGRÓL a Romániában és
Jugoszláviában elindított hasonló akció folytatásaként. Közülük is
mintegy egyharmad részük pusztult el a munkatáborok zord viszonyai
miatt. Ezt a kollektív büntető és megtorló tevékenységet sem
követelte meg sem az antifasizmus, sem a demokratikus illetve
szocialista célkitűzés.
Súlyos negatív népi tapasztalatot jelentett az a körülmény is,
amely Budapesten és szélesebb környezetében érte a lakosságot. Itt
ugyanis a szovjet katonai szervek a valóságosnak kétszeresére
becsülték a bekerített hitlerista és nyilas fegyveres erőket, s A
FŐVÁROS FELSZABADÍTÁSA UTÁN E BECSLÉSNEK MEGFELELŐ
HADIFGOLYLÉTSZÁMOT KELLETT PRODUKÁLNI. ÍGY MINTEGY 70-80 EZER CIVIL
FÉRFIT SZEDTEK ÖSSZE A SZOVJET KATONAI HATÓSÁGOK "MÁLENYKIJ ROBOT"
JELSZÓVAL ÉS VITTÉK KI TÖBB ÉVRE HADIFOGSÁGBA. Az összes, az 1944-es
Magyrországról a Szovjetunióba került 700 ezernyi katona-hadifogoly
és civil deportált közül pedig mintegy összesen 150-160 ezer ember
esett áldozatul a kegyetlen fogságnak. Mindezekhez járult a
fegyverszüneti egyezmény végrehajtását felügyelő Szövetséges
Ellenőrző Bizottság olyan irányú tevékenysége, amely a magyar kül-,
bel-, gazdaság- és katonapolitika ellenőrzésén túl a belpolitikai
küzdelembe a letartóztatásokig és ítélkezésekig történő beavatkozást
jelentett a baloldal, elsősorban a Rákosi-vezetés javára. Mindezek a
kísérő jelenségek nem a szovjet csapatok felszabadító szerepét
erősítették, hanem éppen ellenkező értelművé tették azt. (folyt.)
1990. április 17., kedd 13:14
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Felszabadítás vagy 3.
|
alc. Megszűnt a jog, a megszállás maradt
Hazánkban a fasizmus legyőzése és maradványainak felszámolása
jogán a magyar fegyverszünet és AZ 1947 FEBRUÁRJÁBAN ALÁÍRT
BÉKESZERZŐDÉS ÉRTELMÉBEN 1947. szeptember 15-ig tartózkodhattak
szovjet csapatok és gyakoroltak ellenőrzést a győztes nagyhatalmak a
magyar állam tevékenysége felett.
1947. szeptember 15-e után már nem a volt német-szövetséges
Magyarország ellenőrzése miatt tartózkodtak külföldi csapatok
nálunk, hanem - a korábbinál lényegesen kisebb számban - annak
következtében, hogy Ausztria négyhatalmi megszállás alá került,
ennél fogva Magyarországnak és Romániának továbbra is utánpótlási
vonalat kellett biztosítania az osztrák területen lévő szovjet
katonai erők számára. Hasonló indokkal - az ausztriai és még a
németországi angol, amerikai és szovjet csapatok utánpótlásának
biztosítására - más országokat is köteleztek mind Nyugat-, mind
Közép- és Kelet-Európában arra, hogy az országaikon áthaladó
utánpótlási vonalat megtűrjék. Ez az állapot Magyarország és Románia
számára mindaddig fennmaradt, amíg az 1955. május 15-én aláírt
osztrák államszerződés életbe nem lépett, vagyis 1955 októberének
közepéig. Ekkor Ausztriából kivonták a nagyhatalmak megszálló
csapatait. Ezzel viszont A HÁBORÚHOZ KAPCSOLÓDÓ MINDENFAJTA GYŐZTES
JOG MEGSZŰNT MIND MAGYARORSZÁG MIND ROMÁNIA VONATKOZÁSÁBAN IS ABBAN
AZ ÉRTELEMBEN IS, HOGY TERÜLETÜKÖN IDEGEN CSAPATOK TARTÓZKODJANAK.
Azonban e két országból mégsem távoztak még ekkor sem a szovjet
seregek
Az történt ugyanis, hogy még 1955. május 14-én létrejött a
Varsói Szerződés Szervezete, amelynek ugyan az alapító dokumentuma
nem tartalmaz semmilyen utalást idegen katonaság másik ország
területén történő elhelyezésére, de AZ EGYIK KIEGÉSZÍTŐ DOKUMENTUM,
AZ EGYESÍTETT PARANCSNOKSÁGRÓL SZÓLÓ, ÉRINTI EZT A KÉRDÉST, mint két
illetve többoldalú megállapodási követelményű célt. Később erre
hivatkozva indokolták a szovjet seregek esetleges imperialista
támadás elleni, védelmi célú további magyarországi és romániai
jelenlétét. Tehát már egyáltalán semmi köze ezen csapatok céljának
és jogi alapozásának a kezdeti, 1944-45-ben még felszabadító
küldetésű feladatokhoz. Sőt, ez az új cél a gyakorlatban oda
vezetett, hogy 1956 októberében, majd novemberében is, kiegészítve
frissebb seregtestekkel a magyar népfelkelés ellen vonultattak fel,
illetve vetették be őket. Mindkét esetben azonban CSAK UTÓLAG
BIZTOSÍTOTTA ÉS KAPTA MEG MIND A VARSÓI SZTERZŐDÉS, MIND PEDIG A
SZOVJET VEZETÉS VALAMILYEN MAGYAR SZERV KÉRÉSÉT, ILLETVE
HOZZÁJÁRULÁSÁT. (folyt.)
1990. április 17., kedd 13:15
|
Vissza »
|
|
Felszabadítás vagy 4.
|
Egyébként az itt-tartózkodásról kétoldalú szerződésszerű
megállapodás csak 1957 tavaszán történt
alc. Hruscsov költségesnek, Brezsnyev kötelezőnek tartotta
Lényeges és figyelemreméltó történelmi körülmény, hogy érezve a
szovjet csapatok magyarországi és romániai tartózkodásának
fonákságát, s költségességét, Ny. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió
miniszterelnöke 1958 első felében Magyarországnak kétszer is - s az
elsővel egy időben Romániának is - FELAJÁNLOTTA A SZOVJET SEREGEK
TELJES KIVONÁSÁT. A KÁDÁR-VEZETÉS VÁLASZA MINDKÉTSZER AZ VOLT, HOGY
NE, mert külső, Nyugatról jövő, s belső felfordulást eredményező
provokációtól lehet ez esetben tartani. A román kormányzat viszont
élt a lehetőséggel, s 1958 nyarára teljesen kivonták onnan az idegen
csapatokat
A HATVANAS ÉVEK ELEJÉN, amikor a hivatalos politika szerint a
szocializmus alapjait lerakták Magyarországon, és még Hruscsov is a
Szovjetunió élén állt, A MAGYAR POLITIKAI VEZETÉS ELMULASZTOTT EGY
ÚJABB ALKALMAT AZ IDEGEN CSAPATOK KIVONÁSA ÉS AZ ORSZÁG
SZUVERENITÁSÁNAK TELJES HELYREÁLLÍTÁSA ÉRDEKÉBEN. Így a hatvanas
évek után is hazánkban maradtak ezek a katonai erők, sőt a Brezsnyev
időszakban ez ideológiai magyarázattal is kiegészült. Ez pedig az
volt, hogy a Varsói Szerződés országaiban a
PROLETÁR-INTERNACIONALIZMUSBÓL FAKADÓ KÖTELEZETTSÉG VÉDENI AZ EGYES
SZOCIALISTA ORSZÁGOK RENDSZERÉT, HA AZOK VÁLSÁGOS HELYZETBE
KERÜLNEK. EZT NEVEZTÉK NYUGATON BREZSNYEV-DOKTRINÁNAK. Ezen az
alapon történt 1968-ban az azóta már elítélt beavatkozás
Csehszlováiában.
A nyolcvanas évek közepétől, a peresztrojka időszakában, egészen
az utóbbi időkig, a NATO katonai erejének ellensúlyozása az
általános indok a magyarországi szovjet katonai jelenlétre. A
nemzetközi viszonyok mostani enyhülése, a tárgyalásos megoldás e
katonai erők teljes kivonásáról Magyarországról is, bíztató alap
ahhoz, hogy e kérdés 45 év után végre teljesen lekerül a politika
napirendjéről és átkerül a magyar történelem lapjaira.
Mint láttuk, kezdetben valamennyi külföldi csapat a győztesek
nemzetközi jogaira támaszkodva, harccal, de felszabadító céllal
érkezett Magyarországra is. Ez a felszabadító megszállás azonban
rövidesen negatív népi tapasztalatokkal is párosult e hadsereg
itteni tevékenysége, politikája következtében. A magyar
békeszerződés életbelépésével ez a küldetés és gyakorlat véget ért.
A szovjet csapatok további itt-tartózkodását országon kívüli, de még
mindíg a győztes antifasiszta okok indokolták. (folyt.)
1990. április 17., kedd 13:16
|
Vissza »
|
|
Felszabadítás vagy 5.
|
AZ ÖTVENES ÉVEK KÖZEPÉTŐL AZONBAN, MIKOR MINDEN, A HÁBORÚS
SZEREPLÉSÜNKBŐL SZÁRMAZÓ NEMZETKÖZI ELŐÍRÁS FELOLDÓDOTT, MÁR CSAK A
SZTÁLINISTA, MOLOTOVI NAGYHATATALMI KÜLPOLITIKA MARASZTALTA ITT ÉS
ROMÁNIÁBAN A SZOVJET KATONAI ERŐKET. A brezsnyevi időszakban pedig
szintén a jaltai érdekszféra-felosztást védelmező birodalmi politika
is közrejátszott a még további ittmaradásukban.
Közben azonban A KORÁBBI MAGYAR VEZETÉSNEK A NEMZETI ÉRDEKEKET
SÉRTŐ ALKALMAZKODÁSA ÉS ALAPOSAN ÁT NEM GONDOLT, TÉVES DÖNTÉSEI IS
NAGYMÉRTÉKBEN HOZZÁJÁRULTAK AHHOZ, HOGY E KÉRDÉS ILYEN HOSSZÚ IDEIG
NEM OLDÓDOTT MEG. (MTI-Press)
1990. április 17., kedd 13:16
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|