|
|
 |
|
 |
Feltámadásaink
|
Budapest, 1990. április 13. péntek (MTI-Press)
Miért van az vajon, hogy dacára minden ellenkező szándéknak és
akaratnak, bő négy évtized megsemmisítési törekvésének, mégis a
karácsony és a húsvét maradt legelementárisabb és legáltalánosabb
ünnepünk? S úgy gondolom, ebben egyetért mindenki, s nemcsak a
vallásos emberek éreznek meg és élnek át valami fenségeset ezeken
az ünnepeken, hanem a kételkedők és a másban bizakodók és a másban
hivők is. Mert karácsony és húsvét egyetemes ünnepekké tudtak
változni. Krisztus születése, szenvedése és feltámadása nemcsak a
keresztény kultúrkör számára jelentéses, hanem minden embernek.
Krisztus az ember szimbóluma, az emberé, aki megszületik, és ezáltal
nem egy vak világnak lesz a részese, hanem emberek közösségének,
vagyis emberi létre itéltetik: szenvedésre és szeretetre. S
itéltetik a halálra is, de ez a halál éppen akkor a
legelképzelhetetlenebb s ugyanakkor mégis a leginkább
elviselhető,amikor az ember élettere éppen feltámad: tavasszal.
A tavasz és a feltámadás, az újjászületés szinte ugyanazt
jelenti. Az ember a maga egyéni sorsában bármikor, bármilyen
évszakban ujjászülethet, megváltoztathatja a maga sorsát, ha ehhez
a külső körülmények mellett a személyes elszánás is adott. Ugyanez
érvényes az emberek közösségére, a társadalmakra is, s e társadalmak
természetes mértékű és méretű egységére: a nemzetekre is. Mégis van
abban valami törvényszerű, hogy legnevezetesebb és máig
legfényesebb nemzeti újjászületésünk is tavaszra, március idusára
esik, 1848-ban. S azóta legalábbis mindig márciusi hangulatot és
márciusi természettörvényeket érzünk és látunk kibontakozni,
akár nyárra, akár októberre esik a nemzeti jelentőségű eseménysor.
1956 október 23-án például gyönyörűen sütött a nap, de aligha csak
azért érezte magát mindenki tavasziasan. Önkéntelen és törvényszerű
volt a visszautalás 1848 márciusára, vállalása annak, amit a
nemzeti újjászületés jelent a magyarság számára.
Régebbi századokban az ember benne élt közvetlenül a
természetben, ki is volt jobban szolgáltatva annak, s a természet
körforgása szinte meghatározta a társadalom eseményeit is. (folyt.)
1990. április 13., péntek 12:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|