Rendszerváltás és az MTI

	Úton a többszálú magyar diplomácia felé - 1. Interjú Hardi Péterrel, a Magyar Külügyi Intézet igazgatójóval
1990. április 12. csütörtök (MTI-Panoráma) - Eddig kevéssé közismert fogalmak jelentek meg a magyar diplomácia palettáján: Alpok-Adria, Dunamenti együttműködés, magyar-lengyel-csehszlovák integráció stb. Hol tart, milyen irányba halad a magyar külpolitika, mik az alapvető prioritások? Az MTI-Panoráma munkatársa Hardi Pétert, a magyar külpolitika egyik hátországának számító Magyar Külügyi Intézet igazgatóját kérdezte ezekről. - Mikortól figyelhető meg a magyar diplomáciában a törekvés a túlzott német orientáció ellensúlyozására? - A hetvenes évek végén a magyar pártvezetés elhatározta, hogy feleleveníti a reformkurzust, s ennek a döntésnek megvoltak a maga külpolitikai vetületei is. Természetesen, nehéz volt az indulás, mert Afganisztán, majd a lengyel szükségállapot beárnyékolta ezt a törekvést. A gazdasági útkeresésben akkor automatikusan a német vonal adódott. És ez megfigyelhető volt a gazdasági mutatókban, milyen gyorsan emelkedett az NSZK a második legfontosabb gazdasági partnerünkké a Szovjetunió után, hogyan előzte meg a többi KGST országot. A háttérben az áll, hogy csak az NSZK-nak volt kidolgozott keleti politikája az összes nyugati ország közül, beleértve az Egyesült Államokat is. Természetesen igen nagy szerepet játszott ebben az összes többi, így a földrajzi, a történelmi tényező is. Ezt a gazdaságpolitikai folyamatot erősítette fel 1984-től egy politikai folyamat, amikor a Nyugattal való kapcsolatok nagyon fontosak voltak a magyar külpolitika számára. Annyira, hogy a szovjet lehülési vonal ellenére is hajlandó volt az erőteljes politikai kapcsolatartásra. Bizonyos jelek arra utaltak, hogy más nyugati országokkal is fejleszteni akarják a kapcsolatokat, de egyszerűen azokban nem volt meg a kellő politikai felkészültség - éppen azért, mert csak az NSZK-nak volt meg a maga Ostpolitik-ja. Nem elhanyagolható azonban, hogy az évtized második harmadától kezdve csökkent a Szovjetunió politikai meghatározó szerepe, belső gondjai miatt egyre kevesebbet tudott Kelet-Európával foglalkozni, a gorbacsovi kurzus nyomán pedig a gazdaság belső lehetetlen állapota is oly mértékű válságot teremtett, hogy ez a külgazdasági kapcsolatokban is jelentkezett. A gyorsuló német egyesülés ismételten felvetette: mi történik akkor, ha a döntő befolyással bíró Szovjetunió Európa perifériájára szorul és nem Eurápát meghatározó, csak az európai politikát befolyásoló egyik tényezővé válik? (folyt.) 1990. április 11., szerda 12:57
Vissza » Folytatásokkal »