|
|
|
|
A Stasi üzelmei
|
---------------
Köln, 1990. április 5. (DLF) - Múlt év novemberében az NDK népi kamarájának viharos ülésén az addig engedelmes képviselők ugyancsak belejöttek parlamenti szerepkörükbe. Vádakkal és kínos kérdésekkel árasztották ál Erich Mielkét az Állambiztonsági Minisztérium vezetőjét. A 82 éves belügyi hadseregtábornok kétségbeesetten széttárta karját és ezt találta mondani a megvadult honatyáknak: "De hiszen én mindannyiotokat szeretlek ".
Hogy mire utalt e szállóigévé vált mondatban a "szeretet" szócska, az mostanában kezd kiderülni egyebek között abból a 250 oldalas könyvecskéből, amelyet egy kelet-berlini kiadó jelentetett meg közvetlenül az első szabad választások előtt. A könyv válogatást közöl az immár feloszlatott NDK-beli titkosrendőrség, a hírhedt Stasi tavalyi utasításaiból és helyzetjelentéseiből. Jegyzetünket hallják.
- Az NDK állambiztonsági szervei egészen 1989. május 7-ikéig voltaképpen rutinfeladatokkal foglalkoztak. A köznyugalmat látszólag nem fenyegette semmi, a különféle ellenzéki csoportokat a kiterjedt besúgóhálózat révén könnyen lehetett ellenőrizni, sőt részben az úgynevezett társadalmi erők - értsd: beépített ügynökök - révén befolyásolni. Igaz, a moszkvai galasznoszty és lengyel, valamint magyar demokratizólódási folyamatok lassan az NDK-ra is hatni kezdtek. Leginkább kerülő úton, a Szövetségi Köztársaság sajtója, rádiója és televíziója révén. A szigorúan titkos helyzetjelentések azonban, amelyeket csakis Eric Honecker és környezete olvashatott, nem tanuskodtak különösebb aggodalomról.
- A kelet-berlini BM központi kiértékelő és tájékoztató csoportja szerint 1989 tavaszán mintegy 160 illegális politikai tömörülés működött az NDK-ban. Ezeknek a szerveződéseknek összpotenciálja - olvasható az egyik jelentésben - mintegy 2500 főre tehető. Ebben a számadatban benne vannak a szimpatizánsok, vagy politikailag félrevezetettek. (folyt.)
1990. április 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Stasi üzelmei - 1. folyt.
|
Mintegy 600 személy sorolható a vezető szervekhez. Így a kemény magot fanatikus, úgynevezett küldetéstudattól önérvényesítő ösztöntől és politikai szereplési vágytól áthatott személyek alkotják, a szocializmus többszörösen javíthatatlannak bizonyult ellenségei. Ehhez a kategóriához mintegy 60 személy sorolható. Köztük: Ephelmann(?) lelkész, Gent és Ulrike Poppe(?) és Verner Fischer.
- Boldog állam - mondhatnánk. 17 millió állampolgárból mindössze 60, név szerint felsorolható személy utasítja el a rendszert. Igaz, ennek a maroknyi ellenségnek olykor sikerül magára vonni a nemzetközi nyilvánosság figyelmét, de csak azért, mert kapcsolatban állnak a nem szocialista külfölddel, így a kelet-nyugati párbeszéd hálózatával, az Egyházközi Béketanács nevű holland szervezettel, valamint a Szövetségi Köztársaság politikai pártjaival, különösen - mint az egyik titkos jelentés írja - a zöldek antikommunista vezetőivel.
Támogatják még a negatív erőket a Kelet-Berlinben működő újságírók is, akik provokatív módon viselkednek, azaz kameráikkal vannak jelen, amikor nevezettek holmi tüntetést próbálnak rendezni, noha belügyi nyelven nem is tüntetés az, hanem csak "ember-koncentráció".
1989. május 7-ikén azonban valami megváltozott a belügyi jelentések stílusában. A Honecker-rendszer utolsó választásain elkövetett durva csalások a jelek szerint a csekély számú ellenzéknél szélesebb kőrt háborítottak fel, s attól kezdve minden hónap 7-ikén templomokban emlékeztek meg a visszaélésekről. Az egyik, személyesen Mielkétől származó instrukció határozott felépést követel az akciókban résztvevő egyházi személyek ellen. Mindegyikkel külön beszélni kell - mondja a hadseregtábornok -, s ezen beszélgetések során el kell kerülni, hogy magával a dologgal, vagy az általuk ismertetett tényekkel kapcsolatban érvelni kelljen. (folyt.)
1990. április 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Stasi üzelmei - 2. folyt.
|
Ez a félmondat alighanem a Stasi reménytelen feladatvállalásának akaratlanul is őszinte és pontos megfogalmazása. Tekintettel a megváltozott helyzetre, a belügy már nem járhatott el olyan keményen az ellenzékkel szemben, mint akár egy évvel azelőtt. Ugyanakkor a titkosrendőrség változatlanul néhány eszeveszett értelmiségi agyszüleményének tekintette a választásokkal kapcsolatos kifogásokat és semmiképpen sem volt hajlandó magát a tényállást tisztázni.
- Ez a szemlélet teljes egészében jellemző a szupertitkos dokumentumok zömére. Az illegális környezetvédő mozgalomban például csupán ellenséges ellenzéki erőket láttak, amelyeknek célja, hogy NDK-t lejárató adatokat gyűjtsenek és propagáljanak környezeti problémákról és károkról.
A békecsoportok nem egyebek, mint reakciós egyházi tisztségviselők által irányított ellenséges gyülekezetek. Még a politikailag legkevésbé profillírozott nőcsoportokról is úgy vélekednek az értékelők, hogy azokat ellenzéki álláspontot valló női személyek próbálják ellensúlyként kiépíteni az NDK hivatalos nőszövetségével szemben. Egyszóval: problémák nincsenek, csak ellenség van.
- A BM még június végén is abban látta fő feladatát, hogy valamiképpen visszaszorítsa a pekingi diáklázadás véres elfojtása miatti tiltakozásukat. Az instrukció szerint a szolgálati egységeknek azonnal jelentést kell tenni az ellenséges negatív erők minden megnyilvánulásáról, amely a nyugati tömegkommunikációs eszközök fokozott rágalmazó kampányát támogatja.
- Csakhogy ez már nyáron történt, azon a bizonyos nyáron, amikor a szabadságukat Magyarországon töltő NDK állampolgárok tudomást szerezvén az itteni utazási lehetőségekről, mind nagyobb csoportokban áramlottak az osztrák határ felé. (folyt.)
1990. április 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Stasi üzelmei - 3. folyt.
|
A titkosrendőrség ekkor felneszelt. Először a távozók szociális összetételéről gyűjtöttek adatokat, s azok bizony eléggé elrettentőek voltak. Kiderült, hogy január 1-jétől június 30-áig máris ötezren hagyták el az NDK-t. Legtöbbjük Magyarországon keresztül. A tettesek - ezt a szót használja a titkos elemzés - életkorukat tekintve zömmel a negyvenedik és a hatvanadik életév között vannak. Bár a tendencia egyértelműen a fiatalabb évjáratok felé tolódik el.
Egy hónap múlva a 18 és 25 év közöttiek már 50 százalékát alkotják a menekülőknek. S amikor a távozni szándékozók már ezrével szállják meg a szomszédos országokban a Szövetségi Köztársaság diplomáciai képviseleteit, akkor elkészül az első szigorúan titkos értékelés a távozási hullám feltehető okairól.
- Elégedetlenség az ellátási helyzet miatt, bosszankodás a szolgáltatások hiányosságai miatt, értetlenség az orvosi ellátás hiányosságaival szemben, korlátozott utazási lehetőségek, elégtelen munkakörülmények, a termelési folyamatban tapasztalható akadozások, a vezetők és a hatóságok bürokratikus magatartása, értetlenség az NDK tájékoztatási politikájával szemben.
- Ám még e megkésett bölcsesség sem ragadja magával a titkosrendőrség egészét. Augusztus végén Mielke egy parancsnoki értekezleten ekként morgolódik: "A szocializmus jó. Erre ők - mármint az ország polgárai - egyre többet és többet követelnek. Arra gondolok, amit magam megéltem, én sem ehettem annak idején banánt. De nem azért mert nem volt, hanem azért, mert nem volt rá pénzem. Ezt a dolgot ideológiai kérdésként kell kezelni."
- És akként is kezelték. Október elején lényegében leállították a keleti irányú határátlépéseket is. Titkos instrukciók, rejtjeles táviratok százai áradtak a helyi belügyi szervekhez. Részletesen leírták, miként kell megakadályozni, hogy az emberek egyáltalán elinduljanak Csehszlovákia, Magyarország vagy Lengyelország felé. (folyt.)
1990. április 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A Stasi üzelmei - 4. folyt.
|
Közben közeledett az állami ünnep, az NDK megalapításának negyvenedik évforulója, amelyet a belügyi zsargon csak "akció-jubileum" néven emleget. Ennek, és a Gorbacsov-látogatásnak a rendőri biztosítása köti le a legtöbb energiát. Közben az ünnepi előkészületek feszültségében már megtörtént a nagy engedmény: a követségeket megszállva tartó menekülők távozhatnak. E teljes káosz közepette egyenesen groteszk az az aggodalom, amely leginkább tölti el Mielke embereit. Attól tartanak, hogy a nagy tömeggyűlés megindul a berlini határátkelőhelyek felé és áttöri a védelmi berendezéseket. Már október elején felszólítják a Stasi embereit, hogy tartsák maguknál szolgálati fegyvereiket.
- A többit már tudjuk: Honecker leváltása, az Új Fórum népszerűségének szinte percenkénti növekedése kikényszerítette a rendszerváltást. Honeckert és közvetlen munkatársainak jórészét leváltották. Ám a Stasi a maga hetvenezres apparátusával és számtalan besúgójával tovább működött. Jelen volt a nevezetes november 4-iki tömegtüntetésen is és ügynökei némi kárörömmel állapították meg, hogy az ellenzék lassan elmarad a tömegmozgalom dinamikájához képest. Mindazonáltal résen kell lenni, hiszen a tüntetők immár nyíltan a párt vezető szerepe ellen szólnak. S az ilyen tartalmú szónoklatokat a tömeg láthatóan tetszéssel fogadja.
- Végezetül a történelmi tény: 5 nap múlva réseket vágtak a Berlini Falba. +++
1990. április 5., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|