Rendszerváltás és az MTI

	Nepál: a királyság a király ellen (3. rész)
A Birendra király rendszerével szemben álló politikai erők egymásra találása mindamellett korántsem volt annyira természetes, és a nepáli politika újkeletű polarizálódása éppen ebben üt el minden korábbi hasonló helyzettől. A demokratikus tömegmozgalmat irányító két szervezet, a Nepáli Kongresszus Párt és a hét kommunista frakciót tömörítő Egyesült Baloldali Front ugyanis egészen a legutóbbi időkig egymás esküdt ellensége volt; a kongresszus 1961-62-es Mahendra-ellenes fegyveres felkelése idején éppúgy, mint a hetvenes évek végi második nagy tiltakozó hullám térnyerésekor. A baloldal India és a Nyugat ,,lakájának,, bélyegezte a kongresszust, ez utóbbi pedig ,,királypártisággal,, vádolta a kommunistákat. (A nepáli politikai viszonyok paradox vonása, hogy egyik szemrehányás sem volt teljesen megalapozatlan.) Hogy a valószínűtlen szövetség mégis megköttetett, abban bizonyos politikai túlélési szempontoknak is fontos szerepe volt - ugyanis mindkét szervezet a ,,most vagy soha,, érzésével vívja a harcot. A kongresszus azért, mert háttérbe szorulásának és tehetetlenségre kárhoztatásának túlságosan hosszúra nyúlt időszaka után most először nyílik alkalma bizonyítani: képes tömegeket mozgatni, hogy szervezőképesség és a demokratikus törekvések megfogalmazása tekintetében egyaránt hitelképes politikai erő. A kommunisták pedig azért, mert ha ez a mozgalom netalán kudarcot vall, és - más választásuk nem lévén - újból beépülnek a ,,pancsájat,,-rendszerbe, akkor maradék befolyásuk és hitelképességük is elenyészik. Birendra király mindeddig (a nyilvánosság előtt) arisztokratikus tartózkodással, a semlegesség látszatát keltve igyekezett viszonyulni az eseményekhez. Kérdés, hogy kormányának egyik legtekintélyesebb tagja, Sailendra Kumár Upadhaja külügyminiszter lemondását követően meddig fogja célszerűnek tartani e látszat fenntartását. Ez idő szerint sem a kongresszus, sem a baloldal nem követeli az uralkodó távozását - mindkettőjükből lehet még ,,őfelsége ellenzéke,,. De miután a biztonsági erők brutális fellépése már a kormányon belül is megosztottsághoz vezetett, alkalmasint egyre fenyegetőbbnek tűnhet a veszély, hogy a királyság egy napon mégiscsak a király ellen fordul. +++ Erdész Jenő (Újdelhi), MTI-Panoráma 1990. április 3., kedd 15:02
Vissza » Folytatásokkal »