|
|
 |
|
 |
Nepál: a királyság a király ellen (2.rész)
|
A nepáli viszonyokat közelről ismerő diplomaták és szakértők
szerint a több szinten elhelyezkedő ,,pancsájatokra,, (tanácsokra)
épülő, pártok nélküli politikai rendszernek lehet létjogosultsága
egy olyan társadalomban, ahol a népesség 90 százaléka a
mezőgazdaságból él, 80 százalék az írástudatlanok és 60 a
szegénységi küszöb alatt elők aránya, élesek a nyelvi-regionális
határvonalak, és mély gyökerei vannak a tradicionális életformának.
Az is tény, hogy Birendra király az 1979-80. évi diáklázongásokat
követően népszavazásra bízta a ,,pancsájat,,-rendszer sorsát, és a
referendumon a szavazók 55 százaléka e forma megtartása mellett
voksolt. (Más kérdés, hogy - mint ilyen esetekben általában - széles
körben elterjedt vélemények szerint az eredményeket
meghamisították.)
Mindennek,persze, csekély jelentősége van, ha egyszer a nepáli
társadalom túlnyomó többsége úgy látja - és nem csak ez év eleje óta
-, hogy a ,,pancsájat,,-rendszer az elnyomó, feudalisztikus
önkényuralommal, a burjánzó korrupcióval, az alapvető polgári és
emberi jogok eltiprásával egyenlő. Az utóbbi 12 hónapban két
egyidejű, de egymástól teljesen független külpolitikai eseménysor
gyorsította fel azt a folyamatot, melynek során a Birendra király
rendszerével szemben álló nepáli politikai erők ebben a
felismerésben végre egymásra találtak.
Az egyik az indiai-nepáli kapcsolatoknak a kétoldalú
kereskedelmi és tranzitszerződések körüli ellentétek miatt
bekövetkezett megromlása, a másik a kelet-európai kommunista
rendszerek összeomlása volt. A mindmáig rendezetlen indiai-nepáli
kereskedelmi vita tagadhatatlanul súlyos gazdasági zavarokat idézett
elő a királyságban. Noha ezek miatt az uralkodó és kormánya
panaszkodott a legtöbbet, a közfelfogás úgy értelmezte a
végnélkülinek tűnő huzavonát, hogy a pozícióiból és a korrupcióból
így is úgy is kitűnően élő bürokratikus vezető réteg érzeketlen a
tüzelőanyag-hiánytól vagy a létszükségleti cikkek árának meredek
emelkedésétől szenvedő lakosság gondjai iránt. A kelet-európai
forradalmak lélektani hatása ebben az összefüggésben magától
értetődő volt, mint ahogy az is, hogy Nepálban Ceausescu bukása
váltotta ki a legnagyobb lelkesedést. (folyt.)
1990. április 3., kedd 14:59
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|