Rendszerváltás és az MTI
mti.hu1990 › április 03.
1989  1990
1990. február
HKSzeCsPSzoV
2930311234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627281234
567891011
1990. március
HKSzeCsPSzoV
2627281234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930311
2345678
1990. április
HKSzeCsPSzoV
2627282930311
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30123456
Az oldalon látható MTI hírek és fotók az Magyar Távirati Iroda korabeli hírkiadásából származnak. További információt itt talál.
Keresés az MTI
hírekbenképekben
Összes MTI-hír
Ezt mondták a rádiók
OS:

Fidesz felhívás a marosvásárhelyi cigányokért

"A marosvásárhelyi pogrom idején a romániai cigányság a védtelen magyarok mellett állt ki. Ezért sok helyi cigányt letartóztattak, s hetet közülük máris több hónapos börtönbüntetésre ítéltek. Napokon belül további koncepciós ítéletek várhatók. A Fidesz radikális frakciója és nemzeti-kisebbségi csoportja tiltakozik ez ellen, és szolidaritásáról biztosítja az elítélteket. "
BBC, Panoráma:

Hegedűs András a választásokról

"Az is a centrumra szavazott, aki az MDF-re szavazott, és az is, aki az SZDSZ-re. Azonban ismert ez a dichotómia a két nagy párt között: nem több győztese van eddig a választásoknak - és azt hiszem, hogy vasárnap ez méginkább megerősödik - hanem két győztese van. A felelősség tehát a két győztesre hárul a kormány megalakításáért, és azért hogy milyen politikát folytatnak a jövőben. "

Moszkva és a németkérdés (1. rész)

Moszkva, 1990. április 03. kedd (MTI-Panoráma) - Az első szovjet kommmentárok nagyjából egyformán itélték meg az NDK-beli választásokon aratott kereszténydemokrata-konzervatív siker következményeit: még gyorsabbá válik a két német állam egyesülési folyamata. A siker fő okát - túl az NDK belső helyzetének viharos változásain - a Kohl kancellár vezette nyugatnémet ,,kampánystáb,, remek NDK-beli fellépéseivel magyarázták. Ismertek azok a diplomáciai megnyilatkozások is, amelyek a német egység kérdésében kialakult, s ma is formálódó szovjet álláspontot tartalmazzák. De vajon melyek azok a mélyebb összefüggések, amelyek a szovjet politikát meghatározzák, melyek azok a kérdések, amelyek megnyugtató megválaszolásától függ: hogyan viszonyul a továbbiakban a Szovjetunió a német egység megteremtéséhez?


Az elmúlt hónapok viharos változásainak üteme nemcsak az
Egyesült Államokat, de Moszkvát is meglepetésként érte. A szovjetek
számára a felismerést hozó fordulópont, az első igazi jelzés a
keletnémetek tömeges áttelepülése volt.

    Moszkában a német diplomácia hirtelen előtérbe került, rövid
időn belül négyszer folytattak magas szintű tárgyalást NDK-beli
politikusokkal (kétszer Modrow kormányfővel, továbbá Gysivel és
Böhmével), s váratlanul ,,esett,, be a szovjet fővárosba Kohl és
Genscher.

    A Szovjetunió általános vonala világos volt, abból indult ki,
hogy minden népnek joga van az önrendelkezésre, s ebből nem lehet a
német népet sem kirekeszteni. A bonni vezetés egyre erőteljesebb
akcióira a szovjet fél is hamar reagált: egyfelől elismerte, hogy az
egység megteremtése mindenekelőtt a német nép ügye, de másfelől
kezdettől hangoztatta, hogy annak megteremtése csak a közvetlenül
érintettek (elsősorban a náci Németországot megadásra kényszerítő
négy győztes hatalom és a szomszédos országok) és az egész európai,
valamint nemzetközi biztonság érdekeinek összefüggésében képzelhető
el.

    A nyugatnémet vezetéssel ugyan e kérdésben sikerült elvi
egyetértésre jutni, de Moszkva figyelmét nem kerülték el Kohl
nyilatkozatai, amelyek szinte kizárólag a német egyesülési jogot
hangoztatták. A gyakori szovjet nyilatkozatok az összefüggések
rendszeréről éppen ezt az egyoldalúságot voltak hivatottak
ellensúlyozni. (folyt.)



1990. április 3., kedd 12:27


Vissza »


Moszkva és a németkérdés (2. rész)


A szovjetek számára kezdettől fogva nem az egyesülés ténye,
hanem annak tempója, alapja, módja volt kérdés. Moszkvában azt is
látják, hogy a megoldás kulcsa az NSZK kezében van, noha világos,
hogy az NDK lakosainak zöme is az egyesülés mellett van.

    A szovjet németszakértők két irányzatot látnak jellemzőnek. Az
egyik szerint nem szűnt meg az 1945 előtti Reich, tehát
helyreállítani is a hosszú ,,Csipkerózsika-álmot,, alvó birodalmat
kell. E felfogás értelmében nem két szuverén állam egyesül, hanem
visszállítják a széttördelt birodalmat. A másik, realista irányzat
abból indul ki, hogy két Németország egyesüléséről van szó, amelynek
eredményeként egy új, harmadik Németország jön létre. Új kezdésről
van szó, nem pedig az 1945-ben abbamaradt történet folytatásáról.
(Vannak olyan vélemények is, hogy a mai nyugatnémet alkotmány
szellemében végrehajtott egyesítés egy új Anschluss lenne.)

    Külön elemzések tárgya az egyesülés ára, vagyis az, hogy
mennyibe kerül mindez az NSZK-nak. A 160 milliárd DM-re becsült
nyugatnémet nemzeti jövedelemből Bonn évente mintegy 80 milliárdot
tud az egyesülésre, illetve a mai NDK-ra fordítani, s az összes
várható költségeket jó 600 milliárd DM-re becsülik.

    Ebből 60 milliárdra taksálják a pénzügyi unió megteremtését; a
közutak, telefon és egyéb infrastrukturális hálózat rendbetétele
250-300 milliárdot vinne el; több tízmilliárd márkára rúgna a
jelenlegi termelékenységi különbségekből fakadó bérkülönbségek
megszüntetése, a termelékenység nyugatnémet szintre való
felfuttatása; s végül ma még csak nagyon hozzávetőlegesen becsülhető
meg a veszteséges keletnémet üzemek leállításának, átalakításának
költsége.

    A gazdasági kérdésekben is sok bizonytalansági tényezőt
feltételeznek. Egyfelől akadnak sokan, akik úgy vélik: jó, hogy
ilyen nagyok a költségek, hiszen ezek legalább egy évtizedre
lefoglalnák Bonn figyelmét. Igaz, teszik hozzá mások, ezen évtized
leteltével viszont megjelenik Európa politikai térképén egy mindenki
másnál erősebb gazdasági és politikai hatalom, amely bizonyos
diktátum veszélyét is hordozza. Megint mások attól félnek, hogy
mindez lelassíthatja a közép- és kelet-európai változásokat.

    A külső érintettek között az alapvető vita a jövendő NSZK
státusának kérdése. Egyre erőteljesebb - NATO-n kívüli európai
országok, köztük Magyarország részéről is - az az álláspont, amely
szerint kiszámíthatóbb, ellenőrizhetőbbb egy NATO-tag egységes
Németország, mint a semleges egységes Németország. (folyt.)



1990. április 3., kedd 12:28


Vissza »


Moszkva és a németkérdés (3. rész)


A Szovjetunió számára azonban mindez nem csak külpolitikai,
világgazdasági kérdés, hanem a legközvetlenebb belpolitikai probléma
is. Itt a legfontosabb a rendkívül erőteljes érzelmi töltet
megfelelő figyelembe vétele.

    Lényegében a szovjet közvélemény meghatározó része számára a
németkérdés körüli nemzetközi megállapodások, a békeszerződés
megkötése azt jelentené, hogy 45 évvel a náci Németország feltétel
néküli kapitulációja után jogilag is véget ér a II. világháború.

    Ezért kelt nagy figyelmet minden revansista megnyilvánulás,
amelyekkel szemben Moszkva joggal követel megfelelő garanciákat,
hiába képviselnek ezek az újfasiszta csoportok mindkét német
államban egyelőre kormányon kívüli erőket.

    Figyelemre méltó, hogy a konzervativok számára is amolyan utolsó
erődítmény a világháborús emlékek napirenden tartása. Ennek számos
jele van. Ott volt alig egy hónapja a veteránszövetség vezetőségének
rendkívül kemény hangú nyilatkozata, amely az egyesülésben rejlő,
amúgy valósnak látszó, veszélyekre hívta fel a figyelmet. Ugyancsak
emlékezetes Jegor Ligacsov kb-ülésen elhangzott felszólalása, amely
szintén az ügy árnyoldalára összpontosított.

    Ezek az érzelmi szálak nagyon erősek, mivel a szovjet
tömegtájékoztzatásban vélhetően ma sem történnek véletlen dolgok.
Ugyancsak feltűnő, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban ismét több,
II.világháborús filmet vetítenek a szovjet televízióban.

    Nyilván ez az oka annak, hogy Eduard Sevardnadze külügyminiszter
egyik legutóbbi interjújában - megerősítve pe rsze a hivatalos
szovjet politika következetes álláspontját - hosszasan beszélt
arról, hogy saját családjának, s neki személy szerint milyen emlékei
vannak a háborúból.

    A szovjet vezetés ma az európai biztonság ügyét, s ezen belül a
németkérdést a nukleáris háború veszélyének elhárítása után a
legfontosabb nemzetközi kérdésnek tekinti. A tét a Szovjetunió, s a
világ más országai számára is, lezárni egy nagy korszakot, s végre a
terhektől megszabadulva túllépni a II. világháború következményein.
S ez igaz nemcsak Németország esetében, hanem a Szovjetunió Japánhoz
fűződő viszonyára is, bár ott az áttörés még várat magára. +++

Szántó András (Moszkva), MTI-Panoráma



1990. április 3., kedd 12:28


Vissza »

Partnereink
Dokumentumok
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA

Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
Az oldalon olvasható MTI hírek a Magyar Távirati Iroda korabeli, napi 250-300 hírből álló teljes napi kiadásaiból származnak. A fotóválogatás alapja az MTI napi 1000 darabból álló negatív állománya. A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 1 § (2) p) pontja és 84/A §-a alapján törvényi védelem alá tartoznak. Tilos azokat akár eredeti, akár átírt formában bármilyen médiumban közölni, sugározni vagy továbbadni, részben vagy egészben számítógépen tárolni - a személyes és nem kereskedelmi felhasználás eseteinek kivételével. (Az adatbázis-azonosítót az MTI belső szerkesztőségi rendszere tartalmazza.)

Az MTI előzetes engedélye nélkül tilos az MTI honlapjaira mutató, valamint az oldalak belső tartalmához vezető link elhelyezése.
mti.hu Impresszum
Duna Médiaszolgáltató Nonprofit Zrt. © Minden jog fentartva.
WEB11BUD