Rendszerváltás és az MTI

	Moszkva és a németkérdés (3. rész)
A Szovjetunió számára azonban mindez nem csak külpolitikai, világgazdasági kérdés, hanem a legközvetlenebb belpolitikai probléma is. Itt a legfontosabb a rendkívül erőteljes érzelmi töltet megfelelő figyelembe vétele. Lényegében a szovjet közvélemény meghatározó része számára a németkérdés körüli nemzetközi megállapodások, a békeszerződés megkötése azt jelentené, hogy 45 évvel a náci Németország feltétel néküli kapitulációja után jogilag is véget ér a II. világháború. Ezért kelt nagy figyelmet minden revansista megnyilvánulás, amelyekkel szemben Moszkva joggal követel megfelelő garanciákat, hiába képviselnek ezek az újfasiszta csoportok mindkét német államban egyelőre kormányon kívüli erőket. Figyelemre méltó, hogy a konzervativok számára is amolyan utolsó erődítmény a világháborús emlékek napirenden tartása. Ennek számos jele van. Ott volt alig egy hónapja a veteránszövetség vezetőségének rendkívül kemény hangú nyilatkozata, amely az egyesülésben rejlő, amúgy valósnak látszó, veszélyekre hívta fel a figyelmet. Ugyancsak emlékezetes Jegor Ligacsov kb-ülésen elhangzott felszólalása, amely szintén az ügy árnyoldalára összpontosított. Ezek az érzelmi szálak nagyon erősek, mivel a szovjet tömegtájékoztzatásban vélhetően ma sem történnek véletlen dolgok. Ugyancsak feltűnő, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban ismét több, II.világháborús filmet vetítenek a szovjet televízióban. Nyilván ez az oka annak, hogy Eduard Sevardnadze külügyminiszter egyik legutóbbi interjújában - megerősítve pe rsze a hivatalos szovjet politika következetes álláspontját - hosszasan beszélt arról, hogy saját családjának, s neki személy szerint milyen emlékei vannak a háborúból. A szovjet vezetés ma az európai biztonság ügyét, s ezen belül a németkérdést a nukleáris háború veszélyének elhárítása után a legfontosabb nemzetközi kérdésnek tekinti. A tét a Szovjetunió, s a világ más országai számára is, lezárni egy nagy korszakot, s végre a terhektől megszabadulva túllépni a II. világháború következményein. S ez igaz nemcsak Németország esetében, hanem a Szovjetunió Japánhoz fűződő viszonyára is, bár ott az áttörés még várat magára. +++ Szántó András (Moszkva), MTI-Panoráma 1990. április 3., kedd 12:28
Vissza » Folytatásokkal »