|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az SZDSZ közleménye a lemásolt kormányprogramról
"A héten több helyen olyan MDF-szórólapok jelentek meg, amelyek a
Magyar Demokrata Fórum kormányprogramjaként lényegében szószerint
ezt a tizenkét pontot tartalmazzák. ,,Ha a Magyar Demokrata Fórum a
nemzeti többséggel alakít kormányt, akkor...,, kezdődik a szöveg, s
azután még a pontok sorrendjét is megtartja. Egyedül a
sajtószabadság helyreállításánál, a negyedik pontban van eltérés: az
MDF-változat kihagyja a tévé-kuratórium megszüntetéséről szóló
ígéretet.
Valószínűleg egy helyi MDF-szervezet ügyetlenségéről van szó.
Esetleg áprilisi tréfáról. Várjuk a magyarázatot.
Budapest, 1990. április 1.
A Szabad Demokraták Szövetsége
ügyvivői
"
SZER, Földközelben:
Mit kíván az RMDSZ? - pogrom-jóslat Romániából
"A
Ceausescu-rezsim korában a második vonalban elhelyezkedő erők úgy
ragadták magukhoz a hatalmat, hogy a nemzeti kisebbségek
gyakorlatilag semmit sem profitáltak ebből, vagyis a kollektív
jogfosztottság továbbra is a gyakorlati életben realizálódik. A
román értelmiség egy kis, de befolyásos csoportja ugyanis rendkívül
eredményesen szítja napról napra a románság és a magyarság közti
gyülölködést, ami olyan feszültség forrásává vált mára, hogy az egy
szikra hatására robbanáshoz vezethet.
"
|
|
|
|
|
|
|
Pénzpanaszok Panamából (1.rész)
|
1990. április 1. (MTI-PRESS)
Elnöki éhségsztrájk -------------------
Ha egy szigorított fegyelmű büntetésvégrehajtási intézet elítéltjei nyúlnak ehhez a kétségbeesett eszközhöz, kevésbé lehet csodálni. Ha egy politikai cél érdekében egy szélsőséges csoport tagjai vagy egy ellenzéki tömörülés aktivistái kényszerülnek e végletes ,,megoldáshoz,,,az is viszonylag érthető. Ám arra, ami ezúttal Panamában lejátszódott, valószínűleg még a legtapasztaltabb megfigyelők sem emlékeznek: a kis közép-amerikai országban ugyanis a hatalom csúcsán álló, a kormányzást Noriega tábornok eltávolítása után végre kézbe ragadó államfő Guillermo Endara kezdett éhségsztrájkba.
Hintaszék a templomban ----------------------
Méghozzá nem is csupán futó, szimbolikus akcióként, hanem több hétig tartó, elkeseredett lépésként. A színhely Panamaváros központi fekvésű székesegyháza volt, itt pihent az elnök egy hintaszékben, körötte sürögtek tanácsadói, a templom egy sarkában rendeztek be rögtönzött telefonközpontot, hogy a napi ügyek vitelében azért valahogy igyekezzenek fenntartani a folyamatosságot, s itt fogadta a politikus hivatalos látogatóit, köztük az amerikai nagykövetet.
Sőt, elsősorban őt. A szokatlan gesztusra ugyanis - bár névleg csak a lakosság mostoha életkörülményeivel való közösségvállalásként jelentette be Endara - a szakértők egyöntetű véleménye szerint azért került sor, hogy nyomást gyakoroljon vele az Egyesült Államokra. Kétségtelenül különös húzás, s az erőviszonyok ismeretében ez a nyomásgyakorlás nyilvánvalóan csupán képletes, ám kétségkívül kivételesek azok az állapotok is, amelyek napjainkban Panamát jellemzik.
Hiába teltek el immár hosszú hetek a tavaly év végi amerikai katonai beavatkozás óta, a két ország viszonya ma sem nevezhető súrlódásmentesnek. No nem olyan értelemben, mint ami a Washington által hevesen támadott, s kábítószer-kereskedelemmel vádolt Antonio Noriega hadsereg-főparancsnok ideje alatt fennállt, hiszen a decemberi intervencióval az ő személye kiiktatódott az összképből. (A hajdani rendszer ,,erős embere,, azóta egy floridai zárkában várja ügyének tárgyalását, s a jelek szerint sok hónapos jogi csatározásra, több menetes bírósági kötélhúzásra kell felkészülnie.) (folyt.)
1990. április 1., vasárnap 13:05
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|