 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Független Kisgazdapárt Politikai Bizottságának közleménye
"A Független Kisgazdapárt piliscsabai
szervezete március 27-én gyűlést tartott. A gyűlésen a tagság
megdöbbenését fejezte ki a Malév azon döntése ellen, hogy önkényesen
leállította a Szovjetunió-Budapest-Izrael charter járatokat. Ezt az
intézkedést a terrorizmusnak tett engedményként értékelte a
piliscsabai szervezet és felszólította a párt politikai bizottságát,
hogy foglaljon állást az ügyben.
A politikai bizottság egyetért a piliscsabai szervezet
javaslatával és elítéli a Malév önkényes döntését, egyben
felszólítja a Malévet, hogy a járatokat azonnal indítsa meg, mert
magatartásával kárt okoz erkölcsileg és anyagilag Magyarországnak és
a világ közvéleménye előtt rossz színben tünteti fel hazánkat."
SZER, Magyar híradó:
Sütő András útja Budapestig
"Sütő András a megostromolt RMDSZ székházából egy teherautón
végül is a marosvásárhelyi sürgősségi sebészetre került. Ott azonnal
megkezdték a gondozását, ellátását. Ám gyanús elemek vették körül a
kórházat, ezért sem kezelőorvosai, sem ő nem találta
ott-tartózkodását a továbbiakban biztonságosnak. Hogy végül is a
marosvásárhelyi kórház magyar orvosai kikkel vették fel akkor
éjszaka - 19-ikéről 20-ikára virradó éjszaka - a kapcsolatot, azt
nem tudom. Tény az, hogy egy román katonai repülőgéppel szállították
még akkor éjszaka folyamán Bukarestbe, a központi katonai kórházba,
ahol egy szemsebész ezredes, valamint az intenzív osztály főnöke
kezdte kezelni. A magyar orvosok megállapítása szerint mindent
elkövettek, ami orvosilag és emberileg lehetséges Sütő András
gyógyítása és szemének megmentése érdekében."
|
|
|
|
|
|
 |
Beszélgetés Gyimesi Évával
|
--------------------------
München, 1990. március 28. (SZER, Riportok, interjúk, hírek) -
Egy a kolozsvári egyetem magyar tanárával, Cs. Gyimesi Évával
készült beszélgetést hallhatnak. Az interjút Szász Judit készítette.
- Cs. Gyimesi Évát, a kolozsvári egyetem magyar tanárát
kérdezem, hogy a forradalom után hogyan alakult át a magyar tanítás
az egyetemen, van-e változás, vagy még mindig a régi tankönyvekből
tanulnak-e a diákok?
- Nálunk eddig sem voltak minden tárgyból tankönyvek, sőt az
általános gyakorlat szerint általában fönntartottuk a jogot
évről-évre, hogy azt a szaktárgyat, amelyet előadunk, újítva,
kibővítve, vagy éppenséggel más területekkel helyettesítve adjuk
elő.
Nem lenne szerintem célszerű, hogy olyan tankönyveket adjunk ki,
amelyek egyszer s mindenkorra valamiképpen rögzített ismereteket
tartalmaznak, hanem adunk szakirodalmat, és évről-évre azért
Európához is váltogatom, hogy mit adok elő irodalmi anyagokból attól
is függően, hogy hogyan változik a szaktudomány ebben a tekintetben.
Ami lényeges az az, hogy kivették minden karon, a mi szakunkon
is a hagyományosan marxista ideológiai tárgyakat, kivették a
polgazdot is, lévén, hogy az egy teljesen áltudomány volt, és nagy
örömünkre ebben a félévben egyetlen karon sem, magyar szakon sem
tanulnak már tudományos szocializmust és ilyen hasonló marxista
áltudományokat.
A változáshoz tartozik az is, hogy minden karon, és úgy tudom
minden szakon, fölvettek még néhányat azok közül, akik kiestek a
tavalyi felvételin, és ez nagyon jó, mert az igényekhez mérten
túlságosan leszorították a helyek számát az egyetemen.
- Hány diákot vettek fel most a magyar főszakra? (folyt.)
1990. március 28., szerda
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés Gyimesi Évával - 1. folyt.
|
- Hát a felvételin nálunk évek óta 7 nappalist vehettünk föl, de
most kaptam éppen tegnap a hírt, hogy néggyel bővült a nappali szak,
és kettőt vehettünk volna föl még a levelezőre. Így azok nyolcan
vannak, így 15 + 6, tehát 21 magyar szakosunk van most az első éven.
- Elégséges-e ez a létszám a magyar lakosság igényeihez képest?
Tudtommal évekkel ezelőtt magasabb volt a magyar szakosok száma.
- Természetes nem volt, és nem is lesz elégséges, ezért a
javaslat az, hogy ettől az évtől kezdve minimum 25-öt veszünk föl
évente. Minimum.
A nagyobb baj a tanítóképzésben van szerintem, hisz ott most már
megyénként százakra megy a hiányzó tanerők száma. Ezért szeretnénk
minél hamarabb a meglevő tanítóképző iskolákban növelni a magyar
nyelvű tanítóképzés létszámát.
Ezenkívül szeretnénk megoldani azt, hogy egy kétéves érettségi
utáni tanfolyamot indítsunk az egyetemen tanítóképzés céljából, meg
külföldre is küldjünk, magyarországi ajánlatok vannak. Ez sokkal
nagyobb hiány, hiszen sok magyar tanár van állás nélkül a Kárpátokon
túl, akik talán most visszajöhetnek Erdélybe, és elfoglalhatják
helyüket. Mondjuk ez egy kicsit pótolható azokkal, akik
szakképzettek ugyan, de eddig nem taníthattak magyart.
- Szó van most arról, hogy a régi Bólyai Egyetemet elválasszák a
Bades Egyetemtől, tehát legyen megint külön magyar és külön román
egyetem. Ekörül nagyon sok vita folyik. A román álláspont szerint a
magyar egyetem különválásával egy szeparatista mozgalom kezdődne,
illetve azt állítják, hogy a magyar egyetem különválásának 10 éven
belül beláthatatlan következményei lennének. Mit lehet ezekre az
érvekre válaszolni, illetve melyek a külön magyar egyetem
fennállása, megteremtése mellett szóló érvek? (folyt.)
1990. március 28., szerda
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés Gyimesi Évával - 2. folyt.
|
- A kérdésedet szétválasztanám. Az első része arra vonatkozott,
hogy a meglevő közös egyetemből kiválna a Bólyai. Nos, ez annál is
inkább nehéz, mert tulajdonképpen már nincs is ami kiváljon, annyira
csökkent a magyar diákoknak és tanárerőknek a létszáma, hogy a
körülbelül 7 és 10 ezer között - most nem tudom pontosan - tanuló
egyetemi hallgatóságból mindössze 200-an vannak magyarok. És a
tanerő létszáma 5 százalékra csökkent az össztanerő-létszámon belül.
A valamikori egyharmadból így csökevényesedett el a Bólyai maradéka
a közös egyetemen belül.
Nekünk alapítani kellene egy új magyar egyetemet, amelyik
jogutódja lehetne a Bólyainak, ez pedig hatalmas, merész vállalkozás
véleményem szerint, lévén, hogy ehhez épület, felszerelés, tanerő
szükséges. A meglevő az, mint hogyha nem is lenne tulajdonképpen.
Úgy gondolom, hogy ezt a grandiózus tervet, akik kitalálták - én
nem vettem részt a Bólyai-bizottság munkájában -, azok valamiféle
külföldi segítségre számítanak.
Most elmondom a magam véleményét: nekem az lett volna a
normálisabb, reálisabb és mondjuk politikai szempontból is
zökkenőmentesebb elképzelésem, hogy a meglevő egyetemen belül
építeni ki a kétnyelvűséget úgy, hogy ott, ahol már van magyar
tanerő, akik románul tanítottak, mert egyszerűen nem volt más
lehetőségük, mert nem engedték magyar csoportokat kézbevenni, ott
már most ettől az évtől indítsuk be a szakképzést, teszem azt a
matematikán, ahol elegen vannak hozzá, és ahol mindig sok diák volt,
tehát 25-ös létszámú csoportok ebben a pillanatban válhatnának, úgy
hogy első évtől az utolsóig. És még vannak szakok, ahol talán kémián
például meg lehetne ezt oldani. A történelem, a filozófián
egyszerűen nincs diákunk. Ott csak úgy lehetne, hogy most a
felvételin bizonyos számarányban magyarokat vegyenek fel, de tanerő
probléma van itt is, probléma az angolon, a francián, a németen,
tehát az összes filológiai szakokon, kivéve a magyar szakot.
(folyt.)
1990. március 28., szerda
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés Gyimesi Évával - 3. folyt.
|
- A tanerőhiánynak mi az oka, az elvándorlás, vagy egyszerűen a
hiányos képzés? Nincs elég ember itt Romániában, megfelelő
képzettséggel rendelkező magyar ember, olyanok akik most valahol
máshol dolgoznak?
- Gondolom, hogy bizonyos karokra már most lehetne hívni az
ország különböző területein dolgozó teszem azt mérnököket, mérnök
tanárt, viszont azt hiszem, hogy az egy olyan gárda lenne, amelyik
még magyarul tanult, következésképpen idős. A fiatalokat, akik már
nem tanulhattak magyarul, azokat már csak azért sem lehetne, mert ha
tudják is a szakmájukat esetleg egyetemi szinten, akkor se tudnák
előadni magyarul.
Ami pedig a szeparatizmust illeti, az most már sejtem, hogy
miért halljuk folyton ezt a vádat. Valóban amennyire döntő,
kulcsfontosságú érték lenne számunkra az önálló magyar egyetem, épp
olyan jól tudják a román honfitársaink, hogy ez egy nagyszerű,
önellátó kultúra feltétele lenne, egy olyan önellátó kultúrának az
alapja, amelyik az ő szemükben azért veszélyes, mivel egy önszervező
társadalom autonómiájának fontos feltétele. Úgy értem ezt, hogy
akkor a magyar közösség teljes mértékben elláthatná magát mindennel,
következésképpen úgy tűnik a románság számára, hogy ez valamiféle
területi autonómiának a küszöbe lenne. Ha már ennyire nem szorul rá
a főbérlőre, ugye mint a bérlő, akkor ez egy olyan társbérlet,
amelyikben a különválás bármikor megtörténhet.
Na most én ezt csak azért gondoltam végig ilyen szenvtelnül és
ilyen őszintén, hogy tudjak rá válaszolni. Azt hiszem, hogy amit ők
most, mint veszélyt képzelnek el, az egy közös Európa-házban nem
lehet veszélyes. (folyt.)
1990. március 28., szerda
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés Gyimesi Évával - 4. folyt.
|
Az, hogy kialakul egy kisebbség - mondjuk így - teljes
autonómiája kulturális szempontból, az Európában csak gazdagítaná a
színeket és értékforrás lehetne nemcsak a mi kisebbségi életünk
számára, hanem értékforrása lehetne Európának abban az értelemben,
hogy jó szakembereket termelve mi gazdagíthatnánk nemcsak a román
mezőgazdaságnak, az iparnak, a kultúrának az értékeit, hanem én azt
hiszem, hogy bekapcsolódva a nemzetközi vérkeringésbe, nagyon sokat
nemcsak kaphatnánk, hanem adhatnánk is a világnak.
Én azt hiszem, hogy azt kellene eloszlatni a román
honfitársainkban azt a gyanakvást, hogy ez nem elszakadás, ez a
szeparatizmusnak nem közigazgatási értelemben vagy politikai
területi értelemben való megvalósítása, hanem tisztán kulturális.
- Milyen érvekkel lehet ezt alátámasztani, ugyanis románokkal
beszélgetve gyakran halljuk azt a véleményt, amely szerint a
kisebbségnek tudomásul kell vennie azt, hogy a többség mégiscsak
többségben van, és hogy a magyarok mégcsak kulturális autonómiát sem
követelhetnek?
- Ez nem európai gondolkodás. Ez egyszerűen nem európai
gondolkodás, ez egy olyan gondolkodásmód, amelyben valamiféle
feudális bizánci, mit tudom én kultúrkörbe tartozó csökevények
vannak, amit én azt hiszem, hogy nem elég, hogy mi próbáljunk meg
hát átnevelni, vagy mi próbáljunk meg európaivá változtatni, hanem
ehhez Európa közvéleménye kell. Nem lehet az, hogy mi magyarok
győzzük meg őket, hogy ők nem európaiak. Én azt hiszem az Európa
Tanács, a Helsinki Bizottság és egyéb nemzetközi fórumok kellene,
hogy hát valamiképpen befolyásolják azzal, hogy bemutatnák ennek az
egyetemes emberi jogokon alapuló hát elveit. Ez olyan emberi jogi
alapfeltétel, amit ma már Európában tagadni bűn. (folyt.)
1990. március 28., szerda
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés Gyimesi Évával - 5. folyt.
|
A demokráciának a modern alapelve más, mint a hagyományos,
amelyikben az volt az elképzelés, hogy a többség akarata
rákényszerülhet a kisebbség akaratára. Tehát volt egy ilyen
demokráciafelfogás. A mai demokráciafelfogásnak a lényeges eleme a
pluralizmus, az, hogy minden érdekcsoportnak egyenlő esélyeket kell
biztosítani, hogy megnyilatkozzék a társadalomnak.
Na most már, a demokrácia alapelveihez tartozik az, hogy a
közigazgatás helyi önkormányzatokra épül. Hogyha Románia igazi
demokráciát akar, akkor itt is helységenként be kell vezetni az
önkormányzatot, tehát községenként, városonként, megyénként az
önkormányzatot közigazgatási, politikai és minden értelemben.
Hogyha ezt az elvet érvényesítenék, ez lenne a legmegfelelőbb
Románia egésze számára, hogy Európához felzárkózzék. És ugyanakkor
ez biztosítaná a legtermészetesebb módon, a legmagától értetődőbb
módon azt, hogy a kisebbségi helyi önkormányzatok is kialakuljanak,
mert vannak olyan kisebbségi területek, ahol a kisebbség van
abszolút többségben. Na mármost az a főbérleti, albérleti viszony,
amelyiket ők meg akarnak valósítani, az egy folytonos elnyomást
képviselne valójában. Hogy mi itt soha ne lehessünk itthon, ne
érezhessük magunkat teljes értékű, első rendű állampolgároknak,
hanem folyton érezzük a kiszolgáltatottságunkat, az
alárendeltségünket és így tovább.
Az autonómia biztosítaná leginkább, legalábbis a kulturális
autonómia, hogy azok, akik évszázadokon keresztül itt élünk, végre
érezhessük azt, hogy itthon vagyunk Romániában, és csak ez
biztosítaná szerintem azt, hogy a román többség megnyerhesse,
elnyerhesse, kivívhassa tőlünk a lojalitásunkat. Addig nem lehetünk
lojális állampolgárok igazán, ameddig nem érezzük magunkat
egyenlőnek és végre a magunk urának. (folyt.)
1990. március 28., szerda
|
Vissza »
|
|
- Beszélgetés Gyimesi Évával - 6. folyt.
|
- Ehhez a magyar és román intézményi különváláshoz nemcsak
egyetemi, hanem közigazgatási szinten is szükség van-e plusz
pénzügyi alapra? Kitől, vagy kiktől várják a magyarok az anyagi
támogatást? Ez jelenthetne-e plusz terheket a román államnak?
- A magyar oktatásügy helyreállítására az óvodától egészen az
érettségiig semmiféle pénzre nincs szükség. Megmondom, hogy miért:
példátlan, de el kell mondanom, hogy itt nem messze Zsobokon, egy
kalotaszegi faluban, tiszta magyar faluban a gyerekek negyedik
osztály után csak románul tanulhatnak, tiszta magyar gyerekek,
akiket csak románul tanítanak. Például ugyanez van Székelyföldön,
Osdolán és más falvakban, hogy egyszerűen tiszta magyar faluban,
ahol van iskolaépület. Semmiféle pénzbefektetés ehhez nem kell,
semmiféle pénzügyi nehézség nem kellett volna, hogy magyar tanárok
tanítsanak magyar gyerekeket, egyszerűen a románosításnak ezt a
formáját alkalmazták, hogy megszünt a magyar iskola. Épület van.
A magyar iskola nem mint épület hiányzik, hanem egyszerűen mint
a joga a gyereknek arra, hogy magyarul tanuljon és magyar tanárok
taníthassák. Tanár van.
Az egyetem egy kicsit másképp tevődik fel, de például ott van a
Mariánum épülete, amelyik a katolikus egyház épülete volt évszázadok
óta, és azt vette el a román egyetem.
Kérem szépen, ha az egyházak most feltámadnak és azt mondják,
hogy minden épületünket tessék visszaadni, akkor itt Kolozsváron
legalább 10 hatalmas épület a magyar egyházaké. +++
1990. március 28., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|