|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Választások előtt - kecskeméti jelentés
"Kecskeméten
ma eleven volt a hangulat, még a helyi KGST-piacon is nyüzsgött az
élet - ahogy kecskeméti tudósítónktól, Doboznyi Gézától hallhatjuk:
- Harangszó ébresztette a város lakóit, és a kora reggeli
óráktól igazi fesztiválhangulatban ünnepelhetjük az első szabad
választás napját. Ebben jelentős szerepe van a szerencsés
időzítésnek: március 15-ike óta zajlanak a Kecskeméti Tavaszi Napok
rendezvényei, melynek látogatói, bel- és külföldiek egyaránt, napok
óta nemzetközi jellegűvé alakították a városközpontot.
A választók két választókerületben 72 szavazókörben jelölhették
meg választottjaikat. Az egyes számú kerületben 8 egyéni jelöltre,
38 szavazókörben választhatnak, míg a kettes számú kerület 6
jelöltjére 34 egyéni szavazókör választói adhatják le voksaikat.
Bács-Kiskun megyében összesen 12 párt állított listát, melyből
18 országgyűlési képviselő kerülhet ki győztesen. A városi
választóbizottságtól kapott tájékoztatás szerint elvileg 20 órától
lesz lehetőség a választás részeredményei megismerésére - de
várakozásaik szerint inkább 22 órát tartják reálisnak.
"
|
|
|
|
|
|
|
- A nacionalizmus, Kelet-Európa átka - 3. folyt.
|
Csakúgy, mint - a legújabb jelentések szerint - négy másik antiszemita szervezettel egységbe tömörülő szovjet Pamjaty, a magyarországi antiszemiták is azt az eszelős legendát próbálják feltámasztani, hogy a kommunizmus minden bűnéért csupán egyetlen s természetesen a magyartól különböző nép volna felelős. A többségre akaratát rákényszeríteni próbáló elenyésző kisebbségről szónokolnak.
A szemellenzős, önhitt, elvakult fanatikusok tudatáig még nem hatott le az az alapigazság, amit Václav Havel, Csehszlovákia államelnöke a napokban három szóban fogalmazott meg: "Mindannyian bűnösök vagyunk". És a közös bűnrészesség felismerése az egyetlen kiút, az egyetlen remény arra, hogy a kommunizmus megdöntése után ne ugorjanak tüstént egymás torkának Kelet népei.
Nyugat-Európában a második világháborút követően majdhogynem teljesen eltűnt a nacionalizmus. Az antiszemitizmust - egy elenyésző, kihaló kisebbségtől eltekintve - a nyugati átlagpolgár őrültek és gyilkosok filozófiájának tekinti. Az egykori ellenségek - németek és franciák - már régen megbékéltek egymással, nincs közöttük sem nyelvi, sem kulturális, sem területi vita. Németek és franciák jól tudják, hogy a történelem során egyikük sem volt szent, mindketten vétkeztek egymás ellen.
Az igazi demokrácia, a szabadság kigyógyította Nyugat-Európát a csak a másik bűnös végzetes önhittségéből, hiánya viszont - ami kommunista kényszerrezsimeknek volt fő jellemzője - Kelet-Európában csak erősítette ezt a paranoiás eszmerendszert: a másik ember állandó hibáztatását, a másik emberre való állandó gyanakvást, különösen akkor, ha netán jót akar.
A Romániában fellángoló barbár nacionalista szenvedélyeket is ez magyarázza, ami persze korántsem azt jelenti, mintha az elkövetőket vagy a politikai szinten tétleneket, netán titkos támogatókat ne terhelné a legsúlyosabb felelősség, de erőszakra sohasem lehet erőszak a válasz, gyűlöletre sohasem gyűlölet a gyógyír. És épeszű ember nem teheti kollektívan felelőssé a román nemzetet a marosvásárhelyi iszonyatért. Fanatizált, normálisnak nem tekinthető egyének, de nem egy nép követte el. (folyt.)
1990. március 24., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|