Rendszerváltás és az MTI

	- Pártok vezetői - 10. folyt.
Engem az emberi élet egész szélességében érdekel. Soha sem tartoztam az elvont, szűk tudományos érdeklődésűek közé. Az emberi élet, az emberek személyes problémái mindig közel álltak hozzám, és tulajdonképpen úgy nőttem fel, hogy mindig a környezetemben sokféle és különféle ember volt. Gyermekkoromtól kezdve megismertem a falu világát, s mindig nagyon sokféle és sok barátom volt, mindig érdekeltek egyszerűen az emberek. Nekem a világ legtermészetesebb dolga meghallgatni azt, hogy mi a tényleges bajuk, és sokszor az az érzésem, hogy Pestről másképp látják az emberek. Nemcsak most, hanem mindig is országjáró ember voltam, beosztásom következtében is és környezetemben is, ahol dolgoztam, abban az intézetben is mindig láttam azokat a nehézségeket, bajokat, amikkel az emberek élnek. Most is úgy látom, hogy nagyon is elválik egymástól Budapest, a nagyvárosok és az ország elhanyagoltabb sarkaiban lévő falvak. Nagyon is súlyos problémák és súlyos gondok maradtak meg. Azt hiszem, hogy a politikai hatalom korábbi képviselői jelenleg - ahogy azt már többször elmondtam beszédekben is - védősáncot képeznek, és nyugodtan lehet azt mondani, hogy afféle politikai szekértábort alkotnak ezekben a falvakban. Megmaradtak az érdekszövetségek, megmaradtak a korábbi érdekrendszerek, és amikor mi a parlamentáris választásokra készülünk, végre is hajtjuk ezeket a választásokat, akkor sokszor nem is gondolunk arra, hogy az ország egy-egy sarkában, egy-egy falujában mennyire tovább él mindaz, ami az elmúlt évtizedekben ott kialakult. - Befejezésül csak ennyit: sokat hallunk manapság nálunk az elmúlt rendszer utórezgései nyomán - lásd: március 15-iki tv-botrány - a politikai kultúra hiányáról. Egyfajta bizonytalanság vesz erőt az embereken, vajon érettek vagyunk-e a demokráciára. Úgy gondolom, az elmúlt 30 perc nemcsak azt bizonyítja, hogy nincs nálunk hiány politikusokban, demokratikus politikusokban, de azt is, hogy olyan józan, szélsőségektől mentes politikai nagygyűléseket sok helyütt megirigyelhetnének tőlünk, amelyek nálunk manapság zömében zajlanak. +++ 1990. március 17., szombat
Vissza » Folytatásokkal »