|
|
 |
|
 |
- Pártok vezetői - 7. folyt.
|
Nekik jó volt az elmúlt 20 év. Mert mennyi ház épült falun,
milyen vastagodás volt - mondják ők -, milyen gondtalanul éltünk,
ugyanakkor nem jönnek rá, hogy ezért mennyit dolgoztunk látástól
vakulásig, hiszen a családfőknek nem egy állásuk, hanem 3 állásuk
van, és a családanyák tönkrementek, a családok szétzüllöttek, mert
az anya reggel elment fél 8-kor dolgozni, és este, amikor hazament,
5 órakor vagy 4 órakor, a család, a gyerek, a háztartás úgy
szétzilálta, hogy állítom, az egész ország neoretikus állapotban
volt 20 évig.
A falusi igénytelen népnek az anyagi javak jelentették a jót, és
most is az jelenti. Itt nincs semmiféle - hogyan fejezzem ki ezt -
szabadság utáni vágy. Ők ezt nem tudják talán, hogy micsoda.
- Újból kell kimondanunk a mondatot, hogy megértsük tragédiáját:
itt a falun nincs szabadság utáni vágy. Ezzel a problémával találja
szemben magát Antall József. Ezt a vágyat kell először felkeltenie
másfél órás beszédében, hogy aztán arra figyelmeztessen, hogyan is
kell élni ezzel a még megszerzésre váró szabadsággal.
Nyugodtan, nem szónokiasan beszél. Jegyzetet nem használ,
beszéde jól felépített, fogalmazása mindig, a legkényesebb témáknál
is pontos. Így az ő szájából olyan természetesnek, magától
értetődőnek hangzanak kifejezések, mint: nemzeti, egészséges
nacionalizmus, jobbközép - politikai megjelölés. Őt hallva
gondolkozik az ember, hogyan lehetett ezek körül a kifejezések körül
olyan vitát kerekíteni. És nem feledkezik meg arról sem, hogy
támogassa a helyi jelöltet, aki aztán így reagál Antall József
beszédére:
- Dr. Gál Antal, az MDF helyi jelöltje. Milyen hatással volt
önre Antall József beszéde?
- Mindenesetre nagyon jó érzés volt, hogy egy olyan szervezetnek
vagyok a képviselőjelöltje, amelyiknek Antall József az elnöke, és
ez is magabiztosságot ad a választások hátralevő tíz napjában és
biztonságérzetet, hogy van súlya a Demokrata Fórumnak a magyar
politikai közéletben. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|