|
|
|
|
- Pártok vezetői - 6. folyt.
|
- Egy nappal azután, hogy Orbán Viktorral Vácott jártam, Antall Józseffel, az MDF elnökével autóztunk le Boglárlellére, az MDF választási nagygyűlésére. A falu szélén autókonvoj, MDF-es és nemzeti színű zászlókkal díszítve fogadta élén a helyi MDF képviselőjelölttel a pártelnököt.
A több mint kétórás úton új oldaláról ismertem meg Antall Józsefet, akiről attól, hogy egyike azoknak a keveseknek, akik viszonylag magas beosztásban is - hiszen az Orvostörténeti Múzeum igazgatója - nos, ebben a beosztásban sem sározta be magát az elmúlt évtizedekben. Sok embernek segített, olyanoknak is biztosított állást, akik másutt még segédmunkások sem nagyon lehettek volna.
Érdekes volt látni, hogy ez a komoly, jó megjelenésű férfi - ó, miért ne mondjam, hogy úr? - tud nevetni saját magán. A tankolásnál mondta, amikor saját pénztárcájából fizetett: "Apám már figyelmeztetett, hogy nem okos ember az, aki politikai vezető lesz, mert ha becsületes is ehhez, mindenét ráfizeti". Gyerekkori történeteket hallottam Boglárról, amelynek közelében villája, kisebb birtoka volt Antall József őseinek. Sajnálja, hogy a nagygyűlésen ezeket nem mondhatja el. A közönség itt mást várt tőle: megfontolt, józan elemzést. Ezt az egyik odalon és segítséget a falu sajátos gondjaira a másikon. Időzzünk ez utóbbinál.
Egy kis faluból érkezett az a hölgy, aki világossá tette: a faluban tapasztalható mai viszonyok nem mérhetők a városihoz.
- Én bevallom őszintén, pesszimista vagyok. Én nem a nagyvilágot nézem, hanem a kis falvakat, ahol a nép, merem állítani, el lett butítva és sötétségben él. Ez a nép nem ismeri a saját és a környező népeknek a történelmét, és hiába próbálunk nekik bármit is mondani vagy magyarázni, egyszerűen nem értik meg. Nem tudják felfogni azt, hogy most mi szükség van erre, amit most csinálunk. Peresztrojkát mondjak? Mondom a peresztrojkát, de nekünk nem az. (folyt.)
1990. március 17., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|