 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
 |
Pógyor István áldozat
|
München, 1989. április 30. (SZER, Protestáns világ) - A koncepciós
perek rehabilitálásra váró ártatlan áldozata Pógyor István, a
keresztény ifjúsági egyesület, a KIE egykori titkára. 1932-től
1946-ig állt a mozgalom élén. Hiába bújtatta 1944-ben az
üldözötteket, az új világban kezdettől fogva mellőzés volt az
osztályrésze. 1951-ben államellenes összeesküvés vádjával
letartóztatták, és előbb vizsgálati fogságban tartották, majd
börtönbe zárták, ahol 1953-ban a súlyos megpróbáltatások terhe
alatt meghalt. Ma is jeltelen sírban nyugszik 1956 kivégzett
mártírjainak szomszédságában, a rákoskeresztúri köztemető 301-es
parcellájában.
Futó Dezső, kisgazdapárti politikus, volt nemzetgyűlési képviselő a
Mai nap hasábjain szemrehányást tesz a református egyház egykori
püspökeinek - Bereczki Albertnek, Péter Jánosnak és Barta Tibornak
-, hogy a kisujjukat sem mozdították meg azért a Pógyor Istvánért,
aki egyházának nemcsak hű fia, hanem hű szolgája is volt. Futó
írásában felhívással fordul az Igazságügyi Minisztériumhoz:
Tisztelt minisztérium!
Nem gondolják, hogy be kellene fejezni ezt a kegyeletsértő, "itt a
hulla, hol a hulla" magyarázkodást? Mentsék fel a temető
igazgatóságát, s adjanak tisztességes felvilágosítást, melyik
parcellában, s hol fekszik a kivégzett, hogy a hozzátartozók
kihantoltathassák, eltemethessék politikai elítéltjeiket. így
Pógyor Istvánt is, akit még sok, ma is élő KIE-tag, népfőiskolás,
öreg cserkész őriz emlékében szeretettel és hálával.
A temető irodájában érdeklődtünk Pógyor István sírja felől, ahol
előbb egy adminisztrátortól, majd később magától az igazgatótól
kaptuk a következő választ: Itt van eltemetve, de nem közölhetjük,
hol, mivel zárolt parcellában fekszik. Forduljanak az igazságügyi
minisztériumhoz, s ha kapnak engedélyt, mi közöljük, hol van
eltemetve.
Ezért követeli Futó Dezső kisgazdapárti politikus minden becsületes
magyar ember nevében az illetékesektől, hozzák nyilvánosságra,
melyik kivégzett vagy börtönben elhunyt politikai elítélt hol
nyugszik.
Közöttük van Pógyor István is, valamint Gulyás Lajos levéli lelkész
és egyházunk még sok mártírja. +++
1989. április 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|