|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Magyar híradó:
Március 15. ünneplése Romániában
"Az agyagfalvi ünnepséget megelőzte néhány helyi jellegű
megemlékezés. Kiderült, hogy udvarhelyen éppúgy mint
Székelyszentmihályon olyan honvéd síremlékek maradtak fent titokban,
rejtetten, amelyek ritkaságszámba mennek és rejtettségük révén
túlélték mind az egykori, mind pedig a mai abszolutizmusokat. A
megyében zajló megemlékezéseket a Magyar Demokrata Szövevtség és az
udvarhelyi független és igen olvasott kiadvány: a Szabadság hirdette
meg és koordinálta.
Zöld színű, három: magyar- román- és német nyelvű röpcédulát
jelentett meg a lap, mely tartalmazza e nap székelyföldi krónikáját
éppúgy, mint egy megbékélést sürgető felhívást. Jellemző, bár sokak
által pusztába kiáltó vágynak tűnik ez a szándék, és a megbékélés
reménye. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy a szélsőséges Vatra
Romanaesca provokációkat hírdetett meg erre a napra - például
Szatmáron, de egyebütt is. Igaz: bizonyosan sokakat meglepett
errefelé a magyarság gyors magára találása. A mai ünnep is beszédes
példája volt ennek a gyors átalakulásnak. A Talpra magyar, a
piros-fehér-zöld és a 12 pont, a magyar Himnusz - tehát a nemzeti
szímbólumok jelenléte mindenütt különös hangsúlyt kapott, és újra
bebizonyosodott az, hogy természetes tartozékai ezek a közösségi
létnek. "
|
|
|
|
|
|
|
1956-os megemlékezés
|
(Siklós István) London, 1989. március 22. (BBC, Késő esti panoráma) - Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc mártírjainak temetésére június 16-án a rákoskeresztúri köztemető 301-es parcellájában kerül sor. A szertartás védnökségével megbízott szervezetek: a Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a mártírok hozzátartozói, az Inconnu Független Művészeti Csoporthoz fordultak azzal a felkéréssel, hogy állítsanak a mindeddig jeltelen sírhantokra emlékoszlopokat és faragjanak a kivégzett hősök tiszteletére kopjafát. Ezért a csoport mindenkit kér, hogy erkölcsi és anyagi közreműködéssel támogassa a kezdeményezést. Munkatársunk Siklós István az Inconnu csoport egyik vezetőjével, Molnár Tamással készített interjút, akitől a felhívás jelentőségéről érdeklődött. - Önálló kezdeményezéssel szerettük volna ráirányítani a figyelmet a június 16-án a rákoskeresztúri köztemetőben megrendezésre kerülő temetésekre, amelynek során a forradalom mártírjai, a forradalom kivégzettjei kerülnek majd a nemzetközi közvélemény és a hazai közvélemény figyelmébe. A mi felhívásunk eredetileg a Történelmi Igazságtétel Bizottság, a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége és a mártírok hozzátartozói felkérésére született meg, amelyben ők azt kérték tőlünk, hogy állítsunk a mindeddig jeltelen sírhantokra emlékoszlopokat, faragjunk a kivégzett hősök tiszteletére kopjafát - hasonlóan ahhoz, ahogyan 1988. november 4-én már felállítottunk a 301-es parcella központi részén egy emlékoszlopot, most minden egyes kivégzettnek a sírhantjára állítsunk fel hasonlót. Ez azt jelenti, hogy megközelítőleg 350 kopjafát kell majd megfaragnunk. A szervezést egy hónappal ezelőtt elkezdtük, már, Tollas Tibornak a Nemzetőr főszerkesztőjének segítségével, aki nagyon lelkesen, segítőkészen állt a mi felhívásunkhoz, és kapcsolatot teremtett számunkra a magyar emigráció jeles képviselőihez. Magyarországon március 15-én kibocsátottuk nyilatkozatunkat. Sajnálatos módon az MTI ezt mind a mai napig nem közölte, és így hivatalosan a magyar sajtóban ez nem jelent meg. Itt lényegében segítséget kérünk a kezdeményezésünkhöz, hiszen a faanyagok költségei, anyagköltségei, a megmunkálásokhoz szükséges szerszámok költségei körülbelül 300 ezer forintba kerülnek előzetes számításaink szerint. Nyitottunk mi egy bankszámlát, ahová befizetéseket lehet eszközölni, és ezen a bizonyos felhíváson, ezen a bizonyos röplapon az is szerepel, hogy az adományozók névsorát a sírkert kiemelkedő pontján feltüntetjük, kifejezve személyes megbecsülésünket, jelezve a folytonosságot és összetartozást 1956 eszméinek egykori és mai képviselői között. Az utolsó mondatból is idéznék: olyan alkalomról van szó, amikor erőnkhöz mérten kifejezhetjük politikai meggyőződésünket és hovatartozásunkat, mert az 1956-os áldozatok valamennyiünk hozzátartozói, akik a magyar függetlenség ügyét - amiért meghaltak - szent ügynek tekintették. Így áll tehát az ügyünk, melynek védnökei: Fónay Jenő Budapestről a Politikai Foglyok Szövetségének vezetője, Kovács Kálmán Bécsből, Krassó György Londonból, a Magyar Október Sajtótájékoztató Iroda egyik vezetője, Mécs Imre Budapestről a Történelmi Igazságtétel Bizottságtól, Nagy Elek Budapestről a Történelmi Igazságtétel Bizottságtól, Rácz Sándor Budapestről, szintén a Történelmi Igazságtétel Bizottságtól, és Tollas Tibor Münchenből, a Nemzetőr című folyóirat főszerkesztője. Ez lényegében - mint ahogy hangsúlyoztam - nem a központi emlékműnek a megtervezésére irányul a mi kezdeményezésünk - erre külön pályázatot fognak majd kiírni, melynek során a művészek megalkothatják a temető másik oldalán lévő - akkorra már parkosított terepen - azt a központi emlékművet, amely kifejezi az egykori kivégzettek és az egész magyar társadalom mártírjainak a szenvedését, és az egész 1956-os forradalomnak az ügyét. Lehet azt tudni, hogy kinek hol nyugszik a holtteste? Ez jelen pillanatban még tisztázás alatt áll. Úgy tudom, hogy hamarosan, néhány héten belül megkezdődik az exhumálás, és ez bizonyára elég sok időt fog elvenni. Valamint parkosítani kell, amely szintén nagy munka, és csoportunkat még további megtisztelő felkéréssel is megkeresték a szervezők. Ezek szerint mi fogjuk az ünnepségek plakátjait, szórólapjait és különböző propaganda- anyagait elkészíteni a sajtógrafikáktól egészen az öntapadós matricákig, hiszen ez egy egészen nagy nemzetközi szintű esemény lesz. Csakúgy, mint ahogy a temetőben el kívánunk helyezni különböző tájékoztató táblákat majd június 16-án, melyeket szintén csoportunk készít el. A kopjafákra milyen szöveg kerül? Nagyon egyszerűen akarjuk megvalósítani ezeket a művészeti tárgyakat. Lényegében minden kopjafa más és más lesz - mint ahogy nincs két egyforma ember. Úgy gondoltuk, hogy a nevek mindenképpen rajta lesznek - és más nem. Évszám? Az évszám sem, hanem a központi emlékműn rajta lesz Angyal István, a forradalom egyik vezetőjének egy mondata - amelyet a börtönben kivégzése előtt mondott - valamint az összes kivégzett neve rajta lesz a központi emlékműn. Az előzetes tervek szerint ez az emlékmű egy nagy kőoszlop lesz, és a pályázat elég nyitott, nem határolja be, hogy milyen formája legyen ennek az emlékműnek, de a Történelmi Igazságtétel Bizottságnak és a mártírok hozzátartozóinak a kérése volt, hogy egy ilyen nagy, alaktalan kőtömeg mindenképp szimbolizálja a magyar forradalmat. Tehát a tulajdonképpeni megrendelő, az emlékművek megrendelője a Történelmi Igazságtétel Bizottság és a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége? Ez a két szervezet az, amely felvállalta a lebonyolítását és az előkészítését magának az ünnepi rendezvénynek. Hivatalos hozzájárulásra nem számítanak a rendezők a költségeket illetően? Én úgy tudom, hogy ez teljes egészében a hozzátartozók ügye -, így kezeli legalábbis a hivatalos állami magatartás és az állami hivatalok, az Igazságügyi Minisztérium - és úgy tudom, hogy erre semmiféle pénzt nem adtak, és nem is fognak adni. Ezt különböző adományokból kell majd megoldaniuk a szervezeteknek. Elképzelhető az, hogy a Történelmi Igazságtétel Bizottság nem is fogadná el? Igen, úgy gondolom, hogy ez teljesen természetes: hogy ez a hatalom, amely lényegében valamilyen szinten jogutóda a Kádár- rezsimnek - hiszen nem mondta ki, hogy ezt a történelmi folytonosságot megszakítja az elmúlt 30-40 évvel - tehát ettől a rendszertől pénzt elfogadni ilyen célra nem illdomos.+++
1989. március 22., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|